174487. lajstromszámú szabadalom • Tiolkarbamátokat és szubsztituált diklóracetamid-vádőszereket tartalmazó gyomirtószer készítmények
9 10 30X40X10 cm méretű ládákat 8 cm mélyen megtöltöttünk szerves anyagtól mentes kvarchomokkal. Ezután a homokot egyenletesen összekevertük 0.12 g N,N-di-n-propil-tiokarbaminsav-S-etilészter (EPTC) és 0,12 g N-( l,l-dimetil-3-oxo-butil)-diklóracetamid (A) vagy 0.12 g N-aliil-N-(3-oxo-3-fenil-propil)-diklóracetamid (B) vagy 0,12 g N-(4-klórfenil)-N-(2-metil-3-oxobutil)-diklóracetamid (C) keverékét tartalmazó készítmény 1 liter vízzel alkotott emulziójával. Az adott esetben a 0,12 g hatóanyagmennyiség 10 kg/ha dózisnak felel meg, amely mintegy kétszerese a gyakorlatban alkalmazott menynyiségnek. Ez esetben az emulgeálható készítményt a 11. példa analógiájára úgy állítottuk elő, hogy 0,12 g EPTC-t és 0,12 g védőszert összeelegyítettünk 3 ml xilollal, hozzáadtunk 0,05 g Tween 40 emulgeátort, majd ezt a koncentrátumot emulgeáltuk 1 liter vízben. A készítményben a herbicid-védőszer arány 1 : 1, a hatóanyagkoncentráció a vizes szuszpenzióban 0,024 súly%. Az ily módon kezelt homokba 100 db kukoricát vetettünk, az eredményt 5 hét múlva értékeltük. Az eredményt az 1. táblázat szemlélteti. 13. példa 1. táblázat KUKORICA Hatóanyag 100 magból kikelt pusztulás % EPTC + A 96 0 EPTC + B 97 0 EPTC+C 98 0 A 97 0 B 95 0 C 98 0 Kezeletlen kontroll 98 0 Kontrollként 10 kg/ha dózisban alkalmaztuk az EPTC-t és a védőszereket is. A kísérlet alapján a következőket állapítottuk meg: a) Az I általános képletű hatóanyagok egyik legismertebb képviselője az EPTC, az adott dózisban nagymértékben károsítja a kukoricát. Ilyen tűldozírozás a gyakorlatban is könnyen előfordulhat. b) A II általános képletű védöszerek általunk vizsgált három képviselője a kukoricára nézve nem fitotoxikus. c) Ha a védőszerek valamelyikét hozzákeverjük az EPTC-hez, akkor a keverék már nem károsítja a kukoricát (ugyanakkor a keverék megtartja az EPTC kitűnő gyomirtó tulajdonságát; lásd 15. példa). A következő példában azt mutatjuk be, hogy hogyan optimalizáltuk a tiolkarbamát herbicid és a védőszer mennyiségének arányát. 30X40X10 cm méretű ládákba 8 cm mélyen homokot töltöttünk, majd mindegyikbe 100-100 kukoricamagot vetettünk, majd a homokra kikelés előtt 10 kg/ha dózisnak megfelelő EPTC-t és az N-etil-N-( 1 ,l-dimetil-3-oxo-butil)-diklóracetamid védőszer 10, 5, 2 illetve 1 kg/ha dózisnak megfelelő mennyiségét tartalmazó készítmények vizes emulzióit permeteztük. A kipermetezhető készítményeket a 11. és 13. példákban leírt eljárás analógiájára készitettük. A kezelt homok-felszínt az illékony herbicid komponens párolgásának megakadályozására további 2 cm vastag homokréteggel takartuk le. Az eredményt 6 hét múlva értékeltük. 14. példa 2. táblázat KUKORICA Hatóanyag kg/ha 100 magból kikelt pusztulás % zöld tömeg relatív súlya % EPTC + védőszer 10+10 98 0 90 10+ 5 96 0 98 10+ 2 95 0 100 10+ 1 96 0 75 10+ 0 96 95 8 Kezeletlen kontroll 97 0 100 Az adatokból kitűnik, hogy a 2 kg/ha mennyiségű védőszert tartalmazó készítmény az optimális, és az adott esetben teljesen kiküszöböli a tiolkarbamát káros hatását a kukoricára. Látható az is, hogy az EPTC védőszer nélkül nagymértékben károsítja a kukoricát. A továbbiakban üvegházi körülmények között megvizsgáltuk azt, hogy a védőszereink hatása hogyan viszonylik az eddigi gyakorlatban alkalmazott N,N-diallil-diklóracetamid (R 25788) védőszer hatásához. 15. példa 30X40X 10 cm méretű ládákat 8 cm mélyen megtöltöttünk kvarchomokkal, majd a homokba 100-100 kukoricamagot vetettünk. Kelés előtt a homokra permeteztünk egy hektárra számítva 10 kg EPTC-ből és az optimalizált mennyiségű (0,2-2,0 kg/ha) védőszer elegyéből készített koncentrátum 1 liter vízzel alkotott vizes emulzióját. A permetezés után újabb 2 cm-es homokréteget terítettünk a homokfelszínre. Az emulgeálható koncentrátumot a 11. és 13. példákban leírtak analógiájára készítettük. Kontrollként az ismert R 25788 jelű védőszert alkalmaztuk. Az eredményeket a 3. táblázatban összegeztük: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
