174427. lajstromszámú szabadalom • Elektrofényképészeti film
13 174427 14 percenként. A vastagságot a szakterületen ismert optikai módszerrel mérve, az eljárás addig folytatódik. amíg körülbelül az 500 Angströmöt elérjük. A hordozó anyagot ezután eltávolítjuk a kamrából. és olyan kamrába továbbítjuk, vagy helyezzük, amiben a gyártás következő lépése bonyolódik le. Ha az eljárás laboratóriumi vagy igen kis mennyiségű, akkor ugyanaz a kamra használható, csak a katódot kell kicserélni. Bárhogyan is, a 16 hordozót, az első bevonatával együtt, ami a 14 réteg, példánkban indium-oxid, ismét egy anódra szereljük vagy forgó anód fölött vezetjük el. Ebben az esetben az anód hűtése fokozható egészen 40 °C-ig, mivel a fényvezető 12 bevonat felvitelekor több energia elszállítását kell biztosítani. Hideg vizet vagy folyékony nitrogént használhatunk. Ha n-típusú kadmium-szulfid fényvezető réteget kívánunk előállítani, a katódot kadmium-szulfidból vagy kadmiumból kell készíteni. A nyomást először 1(T8 torr-ra kell csökkenteni, mielőtt 60 millitorr-ra változtatnánk a később bevezetett argon gáz és kénhidrogén segítségével. A kénhidrogén adja a kívánt ként a plazmagőzbe, úgy hogy a sztöchiometrikusan helyes kadmium és kén arány kerül az ohmikus vezető réteg tetejére. Vegyük észre, hogy mindkét felviteli eljárás során a 16 hordozó hátsó részére semmiféle lerakódás sem történhet. Abban az esetben, ha kadmium-szulfid katódot használunk. az engedélyezett kénhidrogén mennyisége az argonban körülbelül 500 ppm. Más esetekben, amikor tiszta kadmium katódot használunk, ez az arány növelhető. Kis mennyiségű réz. szublimált réz-klorid formájában, bevihető a porlasztó kamrába. Ezt úgy valósíthatjuk meg, ha a rézsót olyan vákuumkamrában tároljuk, ami vezérlő szelepen keresztül összeköttetésben van a porlasztó kamrával. A réz adalékanyag ebben az esetben, ennek hatására lesz a kadmium n-típusú. Más adalékolási módszerek az ion implantáció, a bediffundáltatás, vagy ezekhez hasonló eljárások. A rádiófrekvenciás nagyfeszültség alkalmazása hozza létre a szükséges plazmát, aminek hatására a kadmiumszulfid az ohmikus rétegre lerakódik és így, a fényvezető 12 bevonatot kialakítja. A kísérletünkben a lerakodási sebesség körülbelül 50 Angström/másodperc volt. A réz kicsiny, szabályozott mennyisége, ami elegendő a kadmiumszulfid adalékolásához körülbelül 5 x 10~4 súlyszázalék. Az eljárás addig folytatódik, amíg a 12 bevonat vastagsága eléri a 3000 Angströmöt. Kísérletünkben a bevonat mikrokristályszerkezete körülbelül 0.1 mikron közepes kristályméretet tartalmazott, ami körülbelül a rétegvastagságnak egyhar: ma da. A kapott elektrofényképészeti film tulajdonságai megegyeznek azzal, amit a találmány szerinti filmre vonatkozóan már leírtunk. A kísérleti példány sárgás színű volt, ami jellemző a felvitt vékony filmekre. A cink-indiumszulfidot használó elektrofényképészeti film nem igényelne réz adalékot. Ebben az esetben a film színe kékes lenne. Használt során az elektrofényképészeti filmet nagy feszültségre töltjük koronakisülés segítségével, amint azt az 5. ábra kapcsán ismertettük, ez a feszültség nagyon magas, ahhoz képest, amit az elektrofényképészeti film rendes telítési szintjének tekintenénk. Expozíció a sötét kisülési görbén történik. így az elemet a 40 vonalon egészen a 48 csúcspontig feltöltjük, ezután következik az expozíció a másodperc egy törtrésze után. amíg csupán 42 görbe futott le a rendes sötét kisülési módban. A helyes időzítést úgy érhetjük el, hogy valamely expozíció mérővel mérjük mikor ér el a töltés a fényviszonyoknak megfelelő optimális értéket, azon fényviszonyoknak megfelelőt, amely alatt az elektrofényképészeti filmre exponálni akarunk, ez a mérés automatikusan történik. Hangsúlyozzuk, hogy az a módszer, amellyel az elektrofényképészeti filmet felhasználjuk, célszerűen olyan, hogy a filmet túlfeszültséggel ..sokkoljuk". Hagyományos xerográfiában a közeget vagy lemezt telítésig töltik, azaz addig a pontig, ahol a közegről elszivárgó töltés közelítőleg egyenlő azzal, ami a közegre rákerül. Ezt a 30 folytonos vonalhoz csatlakozó 32 folytonos vonal jellemzi. Az elektrofényképészeti fiim esetén, a találmány szerint a közeget a telítést messze meghaladó mértékben töltjük fel. ezután gyorsan alacsonyabb feszültségértékekre exponáljuk. Azután, hogy a találmány szerinti elektrofényképészeti filmre exponáltunk, előhívót juttatunk a fényvezető réteg felületére nagyon gyorsan és egységesen. Az előhívót célszerű a film felületéhez nagyon közeli előfeszítő tér jelenlétében alkalmazni, ami az előhívó részecskéket a felület felé gyorsítja és még egyenletesebb részecske eloszlást biztosít. Hagyományos finomszemcsézetű szén előhívót használhatunk fekete és fehér megjelenítésre. Színes műgyanták szintén alkalmazhatók. Végül, a fölösleges előhívót azonnal lesöpörjük a felületről, és a rajtmaradó előhívót a film felületére rögzítjük infravörös sugár felvillantásával, vagy valami hasonló módon úgy. hogy a teljes eljárásnak vége lesz mielőtt az elektrofényképészeti film felületi feszültsége annak legalacsonyabb, háttér értékéig csökkenne. Ez az idő a másodperc törtrésze és célszerűen körülbelül lOmillisec. A 26 előhívó ezután állandóan rögzítetté válik a 28 felületen, amint azt a 4. ábrán láthatjuk. A 10 elektrofényképészeti film felhasználásának folyamán, amikor az előhívó már rákerült, de még rögzítésére nem került sor. annak eloszlása már kialakult. Ennek megfelelően, az ezután bekövetkező töltés csökkenés, már nem hat a most már láthatóvá vált képre, amit az előhívó részecskék pozíciói jellemeznek. Nem kell nagy sebességű berendezés az előhívó azonnali rögzítésére annak eloszlása, és a fölösleg lesöprésc után. Erre elegendő hosszú idő áll rendelkezésre. Van azonban egy másik elért előny is. speciálisan az elektrofényképészeti film kísérleti munkára alkalmazása esetén. Mielőtt az előhívót rögzítenénk, a kezelő gondosan megvizsgálhatja a képet eldöntendő, hogy vajon a kívánt eredményt kapta-e. Ha nem kielégítő, megváltoztathatja a fényviszonyokat, az expozíciós időt. a fokuszálást stb. azért, hogy jobb 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
