174427. lajstromszámú szabadalom • Elektrofényképészeti film
9 174427 10 csavarható, jellemző az elektrofényképészeti film hordozhatóságára és vetítő berendezésbeli problémamentes használatára. További jellegzetesség, amely annak a ténynek tulajdonítható, hogy a 12 bevonat szervetlen, vékony és kristályos szerkezetű, a réteg keménysége. Az említett felület olyan kemény, mint az üveg. Karcolásokkal szembeni ellenállás fontos, mivel a film kezelése közben ki van téve karcolásoknak, beszakadásoknak és ehhez hasonlóknak, ami részletek vagy adatok veszteségét okozhatja különösen részletekben gazdag anyagból. Az elektrofényképészeti film gyártásában soha nem okoz nehézséget amikor azt súrlódásnak kitéve kell mozgatni, például dörzskerekek között vagy valami ehhez hasonló esetben. Az anyag elektronikusan anizotrop, ami vékonyságának és félvezető tulajdonságának köszönhető. Ez azt jelenti, hogy az anyag az időnek legalábbis egy jelentékeny periódusában képes megőrizni egy ki nem egyenlítődő elektron és lyuk elrendezést, ami előállt rajta annak következtében, hogy az elektrofényképészeti filmet a leírásnak megfelelően használták. 2. Az anyagnak magas a fotoelektromos erősítése. A két korábban említett anyag az n-típusú kadmium-szulfid és a cink-indium-szulfid. Az előbbi sötét ellenállása 1012 ohm • cm, megvilágított ellenállása 10® ohm • cm és az energia sáv, körülbelül 2,45 eV. Az utóbbi sötét ellenállása 1014 ohm • cm, megvilágított ellenállása 10®-1010- ohm • cm közötti. Az optikai átvivő képességük 70% kell legyen, de nem nagyobb mint 85%. A 104 sötét — megvilágított ellenállás viszonya vagy ennél nagyobb, különösen előnyös kiemelkedően gyors elektrofényképészeti filmeknél. Magas sötét, és alacsony megvilágított ellenállása miatt a cink-indium-szulfid a találmány sokféle elektrofényképészeti alkalmazási területén nagyon hasznos. A kadmium-szulfid viszont gyors kisülési görbéje miatt előnyösen alkalmazható olyan eljárásokban, amikor a képeket nagyon gyorsan kell előállítani. A nagy erősítés azért fontos, mert a találmány elektrofényképészeti filmjének érzékenységét addig növeli, amíg az összemérhető lesz a leggyorsabb fényképészeti filmek érzékenységével, de nem jár szükségszerűen, azok durva szemcseszerkezetéből következően, a részietek veszteségével. A találmány anyaga nem szemcsés, a kristály szerkezet mikroszkopikus. Valamilyen fényvezető anyag nagy erősítése azt jelenti, hogy egyetlen elektron felszabadítása helyett, amikor egy foton becsapódik az anyagba, sok elektron szabadul fel. Minél több elektron szabadul fel, annál nagyobb az erősítés. A találmány fényvezető anyagának erősítésnövekedése annak köszönhető, hogy hihetőleg a fényvezető tiltott sávja energia szintjeinek szabad elektronjai szabadulnak fel, és ez exponenciális összefüggésben van a fényvezető anyag vékonyságával. Más szavakkal, minél vékonyabb a réteg, annál nagyobb az elektronfelszabadítás mértéke és annál érzékenyebb az elektrofényképészeti film. A fényvezető réteg lerakása szükségszerűen porlasztással történik azért, hogy a leírt jellemzőket megkapjuk. Semmilyen egyéb ismert létegelöállítási mód nem állítja elő ezeket a jellemzőket. Vizsgáljuk meg a fényvez.ető réteg erősítésének természetét is. Ha egy foton befogásakor egy elektron távozik a rétegből, azt mondhatjuk, hogy az erősítés egységnyi. Ha egy foton több elektront „üt ki”, az erősítés nagyobb egynél. Világos, hogy a 12 bevonat vastagsága akkora kell legyen, hogy elegendő mennyiségű anyaggal rendelkez.ve biztosítsa a kívánt fény elnyelést, valamint a karcolásokkal szembeni ellenállást, és mégis elég vékony maradjon ahhoz, hogy a kívánt erősítéssel rendelkezzék. Ami ilyen esetben tehető, az. az. hogy maximális erősítésű réteget állítunk elő minimális, a követelményeknek még megfelelő vastagságban. Ez kísérletileg könnyen biztosítható bármely adott anyagnál úgy, hogy a fény elnyelést mérik és megfelelő módszerekkel ellenőrzik a karcolásokkal szembeni ellenállást és erősséget, az anyag felvitelt addig folytatva, amíg utóbbi tulajdonságok és a fotoelektromos erősítés között jó gyakorlati kompromisszum áll elő. A fényelnyelési követelményeket minden körülmény között ki kell elégíteni. A találmányban ez megtehető olyan fényvezető réteggel is. aminek egységnyinél még lényegesen nagyobb az erősítése ugyanakkor kiváló a karcolással szembeni ellenállása. Azzal mindenképpen tisztában kell lennünk, hogy a fényvezető réteget alkotó elemek arányai sztöchiometrikusan helyesek kell legyenek, ezt a felvitel körülményeinek szabályozásával biztosíthatjuk. Az adalékanyag arányait szintén szabályozni kell, de lévén az egész réteg szervetlen, hagyományos szabályzási módszerek ezt kivitelezhetővé és viszonylag könnyen biztosíthatóvá teszik. 3. Az anyag széles spektrumban érzékeny. Az elektrofényképészeti alkalmazások nagy területére kívánatos, hogy a legérzékenyebb az 5000 Angstrom környékén legyen. A 12 bevonat korábban említett anyagai mindegyike széles . spektrumban érzékeny. Célszerűen valamennyi típusú sugárzástól elvárjuk, hogy képes legyen a találmány elektrofényképészeti filmjén képet előállítani. Valamennyi közönséges látható fény és a röntgen sugarak ide tartoznak, és a fizikai laboratóriumok egyéb sugárzásait más közegekre kell rögzíteni. Kadmium-szulfid valamilyen célszerű adalékkal a spektrum valamennyi színére azonos érzékenységgel reagál. A cink-indium-szulfid érzékenysége még univerzálisabb. de szelektíven kell kezelni, ha kívánatos. hogy érzékenységét javítsuk. Az érzékenysége rendszerint 4800 Angstrom körül mutat maximumot. A kadmium-szulfid adalékanyaga a leírt példákban réz volt. 4. Az anyag felvitele könnyű. Ez. nagyon fontos sajátság, mivel lehetővé teszi az egységes, szabályzott, nagy sebességű gyártást. A felvitel célszerű módja megfelelő nyomású kamrában történő porlasztás r. f. (rádiófrekvenciás) mező jelenlétében. Semmiféle paszta vagy műgyanta nem szükséges. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 63 5
