174408. lajstromszámú szabadalom • Elektronikus berendezés analóg mintajelek erősítésére diszkrét értékeket felvevő erősítési tényezővel
11 174408 12 dolgozunk fel, és a mintavételt a 2. ábrához hasonló módon az S 116 kapcsoló segítségével végezzük el. Ebben az esetben a statikus M 127 tárolóelemről a statikus M 124 tárolóelemre a jelátadás olyan erősítőn keresztül történik, amely befolyásolja az erősítési tényező beállítását, és az M 124 tárolóelemről az M 127 tárolóelem felé irányuló jeltovábbítás szintén olyan erősítőn át történik, amely befolyásolja az erősítési tényező beállítását. Ennél a kiviteli alaknál az „l”-es erősítési tényezővel rendelkező A 125 erősítőt egy második 160 erősítővel helyettesítjük, amely a 110 erősítővel azonos felépítésű. A 160 erősítőnek van tehát el61 bemenete, 162 kimenete és egy olyan A 163 differenciálerősítője, amelynek „+”-al jelzett bemenete alól bemeneten át az első M 124 tárolóelem kimenetével van összekötve. Az A 163 differenciálerősítő kimenete egy R 164 ellenálláson át az A 163 differenciálerősítő ”-al jelzett bemenetével van összekötve. A ” jellel jelölt bemenet egy R 165 ellenálláson, továbbá a mintavételhez felhasznát S 166 kapcsolón át testtel van összekötve. Az S 166 kapcsolót akkor alkalmazzuk, ha az első 110 erősítőtől első erősítést kell végrehajtanunk. A 163 differenciálerősítő kimenete képezi a 160 erősítő 162 kimenetét is. Ez a kimenet egyrészt az S 126 kapcsolón keresztül az M 127 tárolóelem bemenetéhez, másrészt pedig az első 130 komparátorhoz hasonló második 170 komparátorhoz csatlakozik. Esetenként innen csatlakozást hozhatunk létre a kimeneti VA csatorna felé is. A második 170 komparátor két C 173 és C 174 komparátorból áll, amelyekhez két különböző referenciafeszültséget vezetünk, amelyek amplitúdója egyenlő, de polaritása ellentétes. A C 173 és C 174 komparátorok kimenetei a 130 komparátor kialakításához hasonlóan egy G 179 VAGY kapuhoz csatlakozik. A második 160 erősítő R 164 és R 165 ellenállásainak előnyösen az első 110 erősítő R 114 és R 115 ellenállásaival azonos ellenállásértéke van, ezért a 110 és a 160 erősítők erősítési tényezői azonosak és értékük 2 egész számú hatványának felel meg. Ebben az esetben az is célszerűnek bizonyul, ha a 130 és a 170 komparátoroknak azonos abszolút értékű referencia feszültséget biztosítunk. A G 139 és a G 179 VAGY kapu kimeneti jelei a numerikus VN csatorna megfelelő erősítési tényezőjeleit képezi. A felerősített mintajel ennél a kiviteli alaknál a 110 erősítő kimenetéről vagy az M 124 tárolóelemről, illetve az A 163 differenciálerősítőről, vagy az M 127 tárolóelemről vehetjük le, aszerint, hogy a telítési értéket az első vagy második 130, illetve 170 komparátorról vesszük le. A felerősített mintajelet így az egyetlen analóg VA csatornára továbbíthatjuk a komparátorokat vezérlő kapcsolók kimenőjeleiből, vagy az ,,l”-es erősítési tényezővel rendelkező A 113 és A 163 differenciálerősítők egyikével, ha ezek S 116 és S 166 kapcsolót működtetjük. Ha a 3. ábrán feltüntetett két VA csatorna közül csak az egyiket, például az A 113 differenciálerősítő 112 kimenetéhez csatlakozó csatornát alkalmazzuk, és ha a felerősített mintajel az A 163 differenciálerősítő kimenetén jelenik meg, amely feltételezi, hogy a második 170 komparátor kimenetén telítési érték legyen, akkor ezt a telítési értéket felhasználhatjuk az S 116 kapcsoló nyitásának vezérlésére. Az A 113 differenciálerősítő ekkor „l”-es erősítési tényezővel fog működni, és a már felerősített mintajel minden olyan kimeneti csatornán megjelenik, amely az A 113 differenciálerősítő 112 kimenetével összeköttetésben áll. A 4. ábrán olyan, a találmány szerinti kapcsolási elrendezést tüntettünk fel, amelynél a késleltető áramkört egy első és egy második statikus tárolóelemmel képezzük, amelyek mindegyikének egy bemeneti és egy kimeneti kapcsolója van. Ez a kiviteli alak a 3. ábra szerinti berendezés egy változatának tekinthető, amelynél a két erősítőt az egyetlen 110 erősítő helyettesíti. A 110 erősítő az 1—3. ábrák bármelyike szerinti kialakítású lehet, de mindenképpen szükség van az S 116 kapcsoló alkalmazására. A 4. ábrán feltüntetett 130 komparátor azonos a 2. és 3. ábrákon feltüntetettel. Ha az analóg jelnek csak adott polaritása lehet, alkalmazhatjuk az 1. ábra megfelelő áramkörét is. Ennél a kiviteli alaknál a 120 késleltető áramkör 121 bemenete az első vezérelt S 123 kapcsolón át az első statikus M 124 tárolóelemmel van összekötve, mialatt ezzel párhuzamosan egy második vezérelt S 126 kapcsoló helyezkedik el, amely a második statikus M 127 tárolóelemmel van összekötve. A két vezérelt S 123 és S 126 kapcsolóra mindig biztosítani kell az említett feltételt, azaz azt, hogy minden időpillanatban a kapcsolók közül csak egy lehet zárt állapotban. Az első statikus M 124 tárolóelem kimenete egy S 128 kapcsolón át a 120 késleltető áramkör 122 kimenetével van összekötve, de a második statikus M 127 tárolóelem kimenete is egy második vezérelt S 129 kapcsolón át ugyanehhez a 122 kimenethez csatlakozik. Az S 128 és S 129 kapcsolók egyikének minden időpillanatban zártnak kell lenni. Az S 128 és az S 129 kapcsolók a mintavétel ideje alatt egyidejűleg nyitott állapotban vannak, és így elvégzik az 1—3. ábrák szerinti megoldásokban alkalmazott S 140 kapcsoló feladatát. A mintavétel tartamának kivételével az S 128 és az S 129 kapcsolókra is vonatkozik a fenti feltétel, azaz, hogy minden időpontban közülük egy és csakis egy van zárt állapotban. Az S 128 és az S 129 kapcsolók közül minden tárolásnál csak az lehet nyitott állapotban, amelynél a hozzárendelt bemeneti kapcsoló zárt, és viszont. A statikus tárolóelemek közül egyet, például az M 124 tárolóelemet, felhasználjuk a mintavételhez, amelyet az S 123 kapcsoló nyitásával valósítunk meg. A 4. ábrán feltüntetett kapcsolók ebben a pillanatban az ábra szerinti helyzetben vannak, amely időpillanatban az adott erősítési tényezőnek megfelelő erősítés elkezdődik. Az M 124 tárolóelemben tárolt jel ekkor a 110 erősítő 111 bemenetére kerül, mialatt az első erősítés után a 110 erősítő kimenetén keletkező mintajelet a második statikus M 127 tárolóelem tárolja. A 130 komparátorral történő első összehasonlítás után a 120 késleltető áramkörben levő kapcsolók értelemszerűen átváltanak, és így az erősítési tényező beállítási folyamata mindaddig tartani fog, ameddig a 130 komparátor kimenetén a telítési érték meg nem jelenik. Az 5. ábrán a találmány szerinti berendezés egy olyan változatát tüntettük fel, amelynél a 120 késleltető áramkört késleltető művonal képezi, amelynek önmagában ismert és ezért itt fel nem tüntetett elemei vannak, és erősítési tényezője éppen „1”. Ez a késleltető művonal adott késleltetési idővel rendelkezik. A késleltető művonal 121 bemenete közvetlenül 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
