174375. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminosavak és észtereik előállítására szubsztituált akrilsavak és- észterek katalitikus hidrogénezésével
3 174375 4 műveletek elkerülése érdekében a hidrogénezés minél szelektívebb legyen. Az I általános képletű difoszfinok különösen alkalmasak olyan ródium-komplexek előállítására, amelyek a fenti céloknak megfelelő, erősen szelektív aszimmetriás hidrogénező katalizátorként használhatók. Az I általános képletű difoszfinok előállítását részletesen a 170 057 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás (alapszáma RO—782) ismerteti. A találmány szerinti eljárásban tehát az I általános képletű difoszfinoknak halogénezett és adott esetben karbonilcsoportot tartalmazó ródium-komplexeit használjuk, amelyek ligandként tartalmazzák a difoszfinokat. A klórozott komplexekhez úgy juthatunk, hogy egy 1 általános képletű difoszfint feleslegben etanolos oldatban RhCl3 • 3H2 O képletű ródiumklorid-hidráttal J. A. Osborn és munkatársai módszerével (J. Chem. Soc. (1966) 1711- —1732] analóg módon reagáltatunk. Különösen előnyös, ha az I általános képletű difoszfint egy előzetesen valamely diénből és/vagy olefinből készült ródium-komplexszel reagáltatjuk. A diének és olefinek komplexei közül megemlíthetjük a p-diklórtetraetilénródium-komplexet [j. Am. Chem. Soc. 88, 4537—4538 (1966)] és a diklórhexadiénródium-komplexet [Chem. Commun. (1972) 10— 11]. A használt difoszfin mennyisége rendszerint 0,5—2 mól a komplexben levő ródiumatomokra számítva. A klórozott komplexekből a megfelelő jód- és brómkomplexek könnyen előállíthatok. A klórozott komplexet a J. Chem. Soc. (1966) 1711-1732 közleményben leírt módon lítiumbromiddal, illetve -jodiddal reagáltatjuk. Azonos módon alakíthatók át a klórozott komplexek szénmonoxiddal karbonilezettekké. Az aminosavak előállítására alkalmas szubsztituált akrilsavak és -észterek szelektív aszimmetriás hidrogénezésére katalizátorként az I általános képletű difoszfinokkal kapcsolt ródiumkomplexek használhatók. Az aktív komplexek közvetlenül ín situ végzett hidrogénezéssel készíthetők. Az aminosavak előállítására alkalmas szubsztituált akrilsavak és -észterek közül példaképpen megemlíthetjük a VII, III, IV és V képletű szubsztituált a-amino-/3- -fenil-akrilsavakat, az N-benzoil-a-amino-/3-fenil-akrilsavat és hidroxil- és alkoxicsoporttal szubsztituált származékait, az N-acetil-a-amino-0-indolil-akrilsavat, az N-benzoil-a-amino-0-indolil-akrilsavat, az N-acil-a-amino-0-izobutil-akrilsavakat. Az aszimmetrikus hidrogénezést rendszerint 20 és 100 °C között és 0,1 és 50att közötti parciális hidrogén nyomáson végezzük. Az alkalmazott ródium-komplex mennyisége általában a komplexben jelenlevő rádiumatomok és a hidrogénezendő vegyültek móljai számaránya alapján 0,1 és 0,000 005 között van. A hidrogénezést oldószerként egy szénhidrogénben, például benzolban, ciklohexánban, toluolban vagy egy szénhidrogén és egy alifás alkohol, például etanol vagy metanol elegyében végezzük. A hidrogénezési komplex létrehozása után adott esetben a reakciókeverékhez egy bázist adhatunk. Ez a bázisos vegyület például alkálifémbázis, így nátriumhidroxid vagy primer, szekunder vagy tercier amin, például piridin, piperidin vagy trietilamin lehet. A bázisos vegyület móljainak és a hidrogénezési komplex rádiumatomjainak aránya 0, és 25, előnyösen 0 és 12 között van. A bázisos vegyület adott esetben a szelektivitást fokozhatja. A találmány szerinti hidrogénezési eljárással számos aminosav-származék, például fenilalanin, tirozin (hidroxifenilalanin), triptofán (/3-indolilalanin) vagy dopa (dihidroxifenilalanin) származékainak különféle sztereoizomeijei jó kitermeléssel állíthatók elő. A következő példák szemléltetik a találmány szerinti eljárást. Az 1—4. példák az I általános képletű difoszfinok előállítását, az 5-15. példák a találmány szerinti hidrogénezést mutatják be. A hőmérsékleti adatokat Celsius-fokban adjuk meg. 1. példa 0,032 mól (13,6 g) transz-bisz-(l,2-hidroximetilfciklobután-ditozilát [a]D= +60,4° forgatóképességű sztereoizomert és 10 ml tetrahidrofuránt tartalmazó oldatot beleöntünk 0,065 mól (13,5 g) nátríumdifenilfoszfid 200 ml 1:1 arányú dioxán-tetrahidrofurán eleggyel készült oldatába. A keveréket visszafolyatás közben forraljuk, majd a kivált csapadékot kiszűijük és benzollal mossuk. A szüredéket bepároljuk és a difoszfint vízmentes alkoholból átkristályosítjuk. A termék forgatóképessége [a]j)0= —18,5° (c = 1, benzolban). Olvadáspontja 107°. Infravörös és MMR spektruma szerint a termék olyan I általános képletű vegyület, amelynek képletében az Rí jelek fenilcsoportokat jelentenek. Kitermelés 6,2 g (45,5%). A transz-bisz-(l,2-hidroximetil)-ciklobután sztereoizomert az [a]D=—155° forgatóképességű (—)-transz-ciklobután-1,2-dikarbonsav lítiumalumíniumhidriddel végzett redukciójával állítjuk elő. 2. példa A (+)-transz-ciklobután-l,2-dikarbonsavból kiindulva és az 1. példa szerint eljárva az ellenkező forgatóképességű difoszfint kapjuk 48%-os kitermeléssel. 3. példa Az 1. példa szerint eljárva, de a nátriumdifenilfoszfid helyett egyenértékű mennyiségű nátriumdinaftilfoszfidot használva olyan I általános képletű difoszfint kapunk, amelynek képletében az Rí jelek naftilcsoportokat jelentenek. Kitermelés 15%. [“]d2=+19° (c = 0,7, benzolban). 4. példa Az 1. példa szerint eljárva, de a nátriumdifenilfoszfid helyett egyenértékű mennyiségű nátriumditolilfoszfidot használva olyan I általános képletű 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
