174326. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3- larboxilamino-1H-2,1,4- benzotiadiazin-származékok előállítására
7 174326 8 és benzolból átkristályosítjuk, 28 g 2-nitro-4-fenoxiszulfonil-anilint kapunk, amely 104 °C-on olvad. A 3-nitro-4-klór-benzolszulfonsav-fenilésztert oly módon állítjuk elő, hogy 51 g 3-nitro-4-klór-benzolszulfonsav-kloridhoz 18,8 g fenol 120 ml acetonnal készített oldatát adjuk, majd hűtés közben, 10 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten 28 ml trietil-amint csepegtetünk hozzá. Az elegyet szobahőmérsékleten még néhány óra hosszat keverjük, majd vizet adunk hozzá, amikor is olajszerű termék válik ki, ezt éterrel extraháljuk. Az éteres kivonat bepárlási maradékát metanolból átkristályosítjuk, ily módon 54 g 3-nitro-4-klór-benzolszulfonsav-fenilésztert kapunk, amely 71 °C-on olvad. A fent leírttal egyező módon állítjuk elő a megfelelően helyettesített kiindulási anyagok egyenértékű mennyiségeinek felhasználásával a következő példákban megadott termékeket is. 2. példa 3-Nitro-4-klór-benzolszulfonsav-3- -trifluormetil-fenilészterből, op.: 65 °C, 2-nitro-4-(3-trifluormetil-fenoxi-szulfonil)-anilin op.: 131 °C) és N-l N-[2-nitro-4-(3-triflurometil-fenoxi-szulfonil)-fenil]-tiokarbamoil l-metilkarbaminát (op.: 157 °C) közbenső terméken keresztül: a (3-metoxikarbonilamino-l H-2,1,4-benzotiadiazin-7-il)-szulfonsav-3-trifluormetil-fenilésztert op.: 158 °C, (boml.). 3. példa 10,0 g N-[N-(2-nitro-4-fenilszulfoniloxi-fenil)-tiokarbamoilj-metilkarbaminátot levegő kizárásával oldunk 280 ml 0,5 n nátrium-hidroxid-oldatban, majd 20—25 °C hőmérsékleten lassan, keverés közben hozzáadjuk 14 g nátrium-ditionit 140 ml vízzel készített oldatát. Az elegyet fél óra múlva híg sósavval megsavanyítjuk és a csapadék alakjában kiváló 3-metoxikarbonilamino-7 -fenüszulfoniloxi-1 H-2,1,4-benzotiadiazint leszívatással szüljük. A terméket vízzel mossuk és vákuumban, vízmentes kálium-hidroxid felett megszárítjuk. Ily módon 5,5 g 3 -meto xikarbonilamino-7-fenilszulfoniloxí-l H-2,1,4- -benzotiadiazint kapunk, amely 145 °C-on olvad. A fenti eljárás során kiindulási anyagként felhasználásra kerülő N-[N-(2-nitro-4-fenilszulfoniloxi-fenil)-tiokarbamoil]-metilkarbaminátot oly módon állítjuk elő, hogy 29,4 g 2-nitro-4-fenilszulfoniloxi-anilint 30 ml izotiocianáto-hangyasav-metilészterben keverés közben lóra hosszat melegítünk 100°C hőmérsékleten, majd a reakcióelegyet 30 °C-ra hagyjuk lehűlni és fokozatosan összesen 200 ml diizopropil-étert adunk hozzá. Az elegyet jégfiirdőben hűtjük és a kivált N-[N-(2-nitro-4-fenilszulfoniloxi-fenil)-tiokarbamoiI]-metilkarbaminátot leszívatással történő szűrés útján elkülönítjük. Metilglikol és metanol elegyéből történő átkristályosítás után 30 g 134°C-on olvadó terméket kapunk. A 2-nitro-4-fenilszulfoniloxi-anilin előállítása céljából 15,4 g 3-nitro-4-amino-fenolhoz 100 ml acetonban 14 ml trietil-amint keverünk, majd jégfürdőben történő hűtés közben 17,6 g benzolszulfonsav-klorid 30 ml acetonnal készített oldatát csepegtetjük hozzá, oly módon, hogy a reakcióelegy hőmérséklete eközben meg ne haladja a 20 °C-t. Az elegyet azután szobahőmérsékleten még 3 óra hosszat keverjük, majd a trietil-amin-hidrokloridot kiszűrjük és a szűrletet szárazra pároljuk. A maradékot 50 ml metanollal elkeverjük és újból leszűrjük. A szűrőn maradt szilárd terméket metanollal mossuk és megszárítjuk. így 18,2g, 2-nitro•4-fenilszulfoniloxi-anilint kapunk, amely 140°C-on olvad. A fent leírttal egyező módon állítjuk elő az alább megadott megfelelően helyettesített kiindulási anyagokból, az ugyancsak megadott közbenső termékekén keresztül a következő példákban leírt hasonló vegyületeket. 4. példa 2-Nitro-4-(3-trifluormetil-fenil-szulfoniloxi)-anilinből, op.: 132 °C, N-1 N-[2-nitro-4-(3-trifluormetil-fenil-szulfoniloxi)-fenil]-tíokarbamoil I-metilkarbaminát (op.: 126 °C) közbenső terméken keresztül: a 3-metoxikarbonilamino-7-(3-trifluormetil-fenil-szulfoniloxi)-l H-2,1,4- -benzotiadiazint (zsugorodási pont: 72 °C). Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az (I) általános képletű, anthelmintikus hatású 3-alkoxikarbonilamino-l H-2,1,4-benzotiadiazin-származékok — e képletben Rj 1—4 szénatomos alkilcsoportot, R2 hidrogénatomot, R3 hidrogénatomot vagy trifluormetil-csoportot, R4 hidrogénatomot, X egy -O-SO2- vagy —S02—O— csoportot képvisel -előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely (II) általános képletű N-[N-(o-nitro-fenil)-tk>karbamoil]-karbaminátot - ahol R,, R2, R3 és X jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — alkálikus oldatban valamely alkálifém-ditionittal redukálunk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás továbbfejlesztése anthelmintikus hatású gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely (I) általános képletű 3-alkoxikarbonilamino-l H-2,1,4- -benzotiadiazin-származékot - ahol Rj, R2, R3, R4 és X jelentése megegyezik az 1. igénypontban adott meghatározás szerintivel - valamely szilárd, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
