174322. lajstromszámú szabadalom • Dinamikakompresszor gyorsműködésű, követő üzemmódra
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1977. V. 20. (HI-470) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1979. V. 28. Megjelent: 1980. VI. 30. 174322 Nemzetközi osztályozás: H 03 G 7/06 ' '' -'X Feltalálók: Szabadalmas: Bartók László oki. üzemmérnök, 10%, Bittermann Nándor oki. üzemmérnök, Híradástechnika Szövetkezet, Budapest 10%, Deák Ferenc oki. villamosmérnök, 10%, Ferenczi Ödön oki. villamosmérnök 2%, Horváth György oki. villamosmérnök, 4%, Némedy Emil oki. villamosmérnök, 52%, Rauznitz Péterné oki. villamosmérnök, 10%, Szenyoszkvi János oki. villamosmérnök, 2%, Budapest Dinamikakompresszor gyorsműködésű, követő üzemmódra 1 A találmány kapcsolási elrendezés gyorsműködésű követő üzemmódra alkalmazható dinamikakompresszor megvalósítására. Mint ismeretes, dinamikakompresszoroknál gyakran jelentkezik követelményként az, hogy a kompresszió sebességét kizárólag a csatorna sávszélessége határozza meg és független legyen a dinamikakompresszor fel, illetve lefutási időállandójától. A dinamikakompresszoroknál általában egy viszonylag gyors felfutási idő mellett a lefutási időállandó a felfutási időállandónak néhányszor tízszerese, esetleg néhányszor százszorosa. Feltételezik ugyanis, hogy ha a jel egy adott viszonylag magas szinten már egyszer megjelent, akkor hosszú időn át tartja ezt a szintet és csak lassan csökken. Amennyiben újabb és még erősebb beütés érne a híranyagba, a leszabályozás igen gyorsan megy végbe, míg a nagy időállandó következtében az erősítés növekedés csak lassan megy végbe. Az ilyen dinamikakompresszoroknak egyik változatánál mind a lefutási, mind a felfutási időállandót egy közös integrátor áramkör szabja meg és bár az időállandók egyformák, a csatorna sávszélességéhez képest a felfutási és a lefutási meredekség viszonylag kicsi. Ismeretes a visszacsatolt áramkörök elméletéből, hogy a szabályozás nagysága, sebessége és átfogási tartománya igen szoros korrelációban van egymással és mértéküket a stabilitás követelménye határolja. Amennyiben pl. nagy dinamikaátfogásra van szükség, a visszacsatolt rendszer viszonylag nagy hurokerősítésére van szükség. A nagy hurokerősítés és a szoros visszacsatolás miatt a rendszer nagyon könnyen begeijedhet. Ezt olyan módon lehet megakadályozni, hogy a sávtól függően 5 viszonylag magas abszolút értékű időállandót biztosítunk, amelynek segítségével, miután általában megfelelő fázistartalék áll ilyenkor rendelkezésre, a különböző zavarok és gerjedések elkerülhetők. Ha a szabályozás sebességét növelni kívánjuk, akkor 10 vagy siettető szabályozást alkalmazunk, amely nem mindig vezet eredményre, vagy továbbra is késleltető szabályozást használunk, amikor azonban a kimenőjel dinamikája szükségképpen megnő. Ezen oly módon lehet segíteni, hogy több egymástól 15 független szabályozó dinamikájú erősítőt kapcsolunk láncba, amely azonban a szabályozás késleltetésén nem változtat. Az említett dinamikakompresszoroknak közös 20 hibája, hogy a szabályozáskor a jelátvitel — a felfutási időállandó viszonylagos hosszúsága miatt — nam alakhű. Ezután már természetesen alakhű átvitel jön létre. További hátrányként jelentkezik, hogy olyan esetekben amikor követel- 25 ményként jelentkezik a jelalak későbbi teljes visszaállíthatósága, az esetleges amplitúdó moduláció viszonylag kis torzítási átvitele, olyan szabályozási rendszert kell alkalmazni, amely gyakorlatilag tehetetlenség mentesen követi a bemenőjel 30 alakját, a lehetőség szerint igen nagymértékű 174322
