174321. lajstromszámú szabadalom • Feszítőcsap
MAGYAR nCpkoztarsasag i SZABADALMI LEÍRÁS 174321 Bejelentés napja: 1977. IV. 14. (Hl-466) Német Szövetségi Köztársaság elsőbbsége: 1976. IV. 20. (P 26 17 191.5) Nemzetközi osztályozás: F 16 B 13/02, E 04 B 1/48 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1979. V. 28. Megjelent: 1980. VI. 30. Feltalálók: Szabadalmas: Udert Karl Ernst mérnök, Triesen, Liechtenstein, H1LTI Aktiengesellschaft, Schaan, Oechsle Hans mérnök, Nenzing, Liechtenstein Pfeiffer Heinz mérnök, Gisingen, Ausztria Feszítőcsap 1 A találmány tárgya feszítőcsap, amely egy hosszának egy részén fölhasított hüvelyből, valamint egy sugárirányban alakítható szakasszal ellátott feszítőtestből áll, és amelynél a hüvely fölhasított, illetve horonnyal kiképzett részének 5 terében, a hüvelyben levő furat elülső végén a furat csökkenő átmérőjűre van kiképezve. Az ismertetett típusú egyik ismert feszítőcsapnál a feszít őt estben tengelyirányú átmenő furat van. A csonkakúp alakú feszítőtest kúpossága kisebb a 10 hüvely csökkenő átmérőjű furata elülső végének kúposságánál. A feszítőtest hüvely csökkenő átmérőjű furatába való behajtásánál a hüvely sugárirányban fölbővül. A feszítőtest tengelyirányú furat következtéén való vékonyodása, gyöngülése azon- '5 ban azt eredményezi, hogy a vékonyod ássál, gyöngüléssel egyidejűleg a feszítőtest sugárirányban zömül. Ennek eredményeként a feszítőtest csonkakúp alakú része egyre tompább lesz, ami a feszítőtest további behajtását, benyomását vagy 20 becsavarását nehezebbé teszi. A feszítőtest mögött lágy fémből, például ólomból levő betét idom van elhelyezve. A feszítési folyamat során ez a lágy fém a hüvely réseibe, hornyaiba nyomódik és ezáltal megakadályozza a hüvelynél furatban való 25 visszarugózását. Az ilyen típusú feszít őcsapok nem teszik lehetővé a kötési, beer ősit ési állapotnak kívülről való ellenőrzését. Ha a használó biztos akar lenni a kötés kellő «rflárHeágánaY elérésé)en, ezt a feszítő- 30 2 (Sápot úgynevezett „útállandó szétterpesztéssel” kell behelyezni. Ez azt jelenti, hogy a feszítőtestet mindig azonos, előre meghatározott mértékben kell behajtani. Az ilyen mérték betartásához különleges behajtó, illetve behelyező szerszámok szükségesek, amelyeken megfelelő lépcsőzött átmérőjű szakaszok vannak. Az útállandó szétterpesztésnek azonban hátrányos tulajdonsága, hogy a helyi viszonyokra nem lehet tekintettel lenni. Ha például a felfogó, befogadó anyag szilárdsága kicsi vagy a furatot túlságosan nagy átmérőjűre fúrták, akkor a feszítő testnek előre meghatározott mértéiben való behajtása még egyáltalán nem biztosítja a feszítőcsap kívánt kötési, beer ősit ési szilárdságát. Másrészt abban az esetben, ha a felfogó anyag nagyon szilárd vagy ha a felfogó anyagba túlságosan kis átmérőjű lyukat fúrnak, a feszítőtest a rendelkezésre álló eszközökkel, szerszámokkal nem hajtható be elég mélyre. Ha ezt mégis megkísérlik, az a veszély áll elő, hogy a feszítőtest és a hüvely között bemaródások, illetve hideg hegedések jönnek létre. Ha a lyuk valamely élhez nagyon közel van, akkor az anyagnak éhez közeli része le is törhet. E külső befolyások mellett szerepet játszanak a feszftőcsap gyártás során elkerülhetetlenül föllépő mér et élt érések is. A találmány feladata olyan feszftőcsap létrehozása, amely a feszítőtest állandó feszítőútja J7Alit
