174311. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés atomreaktorokban használt fűtőelemek kiégettségi fokának meghatározására
3 174311 4 pedig egyidejűleg. Ezt a követelményt szintén nem teljesítik a sokcsatornás analizátorok. A találmány tárgyát képező kapcsolási elrendezés lehetőséget biztosít olyan kisméretű, hordozható berendezés megvalósítására, amely biztosítja az energiaspektrum 1 -2 ezrelékes csatornáiból vett beütésszámok nagykapacitású, egyidejű számlálását és az energiaspektrum stabilitását a teljes mérőrendszerre. A találmány szerinti megoldást részletesebben rajz alapján ismertetjük, a rajz 1. és 2. ábrája a találmány szerinti kapcsolási elrendezés példakénti kiviteli alakjának két egymással összefüggő részletét mutatja. Amint az 1. ábrán látható, a kapcsolási elrendezés E ellenállásos feszültségosztót, A diszkriminátor egységet, B logikai kapurendszert, C előre -hátra számlálót és D analógndigitál átalakítót tartalmaz. A rajzon nem ábrázolt detektor jelei 1 bemenetre jutnak. Az A diszkriminátor egység egyes alegységeinek egyik bemenetére párhuzamosan kapcsolódik az 1 bemenet és így a detektor jelei. Az A diszkriminátor egység alegységeinek másik bemenőpontjai rendre az E ellenállásos feszültségosztó egyes osztási pontjaira csatlakoznak. Az A diszkriminátor egység diszkriminátor alegységeinek kimenetei kerülnek a B logikai kapurendszerbe. A B logikai kapurendszer kimenetei a 2, 3, 4, 5 kimenetek, amelyeken a B logikai kapurendszer kimenőjelei jelennek meg. A B logikai kapurendszer további két kimenete hajtja a C előre-hátra számlálót, amelynek kimenetére csatlakozik a D analóg-digitál átalakító, ez táplálja az E ellenállásos feszültségosztót. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés 1. ábrán látható részének működési módja a következő: Az 1 bemenetre jut a rajzon nem ábrázolt detektor előzőleg megformált és felerősített jele, amelyet az A diszkriminátor alegységei összehasonlítanak az E ellenállásos feszültségosztó leágazásain fellépő referencia feszültségekkel. Az E ellenállásos feszültségosztó egyes tagjai úgy vannak megválasztva, hogy a leágazásoknál az energiaspektrum kívánt csatorna határainak megfelelő arányban leosztott jel jelenjen meg. így az 1 bemeneten fellépő jel hatására az A diszkriminátor egység azon diszkriminátor alegységei billennek be, amelyeknél a leosztott referencia jel kisebb, mint az 1 bemeneten levő jel. A B logikai kapurendszer kiválasztja azt a csatornát, amelynek alsó szint diszkriminátor alegysége bebillent, de a felső szint diszkriminátor alegysége nem és ennek megfelelő kimenetre ad jelet a 2, 3, 4, 5 kimenetek közül. A B logikai kapurendszer ezenkívül még kiválaszt két olyan csatornába eső jelet is, ahol az egyik csatorna felső szintje megegyezik a másik csatorna alsó szintjével, és ez az érték a mérni kívánt spektrumokban mindig jelenlevő hasadvány fotocsúcs energiájára van állítva. A mérendő mintát a detektor elé rakva, az előbb említett speciális stabilizációs fotocsúcs a C előre-hátra számlálót előre, vagy hátra lépteti. Ha a C előre-hátra számlálónak megfelelően nagy a kapacitása, akkor a kimenetére kapcsolt D analóg-digitál átalakító kimenő feszültsége addig változik, amíg az E ellenállásos feszültségosztó azon referenciaszintje, amely C előre-hátra számlálót léptető két csatorna közös szintje, a stabilizációs fotocsúcs közepére kerül. így a fotocsúcsból származó beütésszámoknak lényegileg a fele felfelé, a másik fele pedig lefelé lépteti a C előre-hátra számlálót, vagyis eredőben a C előre-hátra számláló nyugalomban marad, és így a közös E ellenállásos feszültségosztón keresztül biztosítja azt, hogy a többi fotocsúcs is a megfelelő csatornában maradjon, a detektor és az erősítő rendszer erősítésétől függetlenül. A 2. ábrán látható a kapcsolási elrendezés másik részének példakénti kivitele. Itt a 6, 7, 8, 9 bemenetek az 1. ábra szerinti 2, 3, 4 és 5 kimenetekre csatlakoznak, másrészt az F kódolóra vannak kötve, amelynek 16 kimenete kapcsolódik G aritmetikai címszámlálóra. Az I kijelzett csatorna beállító 12a, 12b kimenete és J dekádszámláló 13a, 13b, 13c kimenete az F kódoló 10a, 10b és G aritmetika címszámláló 11a, 11b, 11c kimeneteivel 17a, 17b, 17c, 17d, 17e kapukon keresztül VAGY kapcsolatban kerül L tároló címbemeneteire. A J dekádszámlálót K impulzusadó hajtja meg. Az L tároló 14a, 14b, 14c, 14d kimenetei N kijelzőegységre csatlakoznak és erre csatlakoznak a J dekádszámláló 13a, 13c kimenetei is. Másrészt a 14a, 14b, 14c, 14d kimenetek jelei meghajtják M aritmetikát is, amelyet a G aritmetikai címszámláló 11a, 11b, 11c kimeneteinek jelei is vezérelnek. Az M aritmetika kimenetei viszont az L tároló 15a, 15b, 15c, 15d információ bemenetelre kapcsolódnak. A 2. ábra szerinti kapcsolási elrendezés a következő módon működik. Az F kódoló a 6, 7, 8, 9 bemeneteken érkező jeleknek megfelelő kódot adja ki a 10a és 10b kimenetein és a 16 kimenetén keresztül indítja a G aritmetikai címszámlálót. így a 10a, 10b, 11a, 11b, 11c kimeneteken megjelenő cím kijelöli az L tároló egy 4-bites rekeszét, amelynek kimenőjelei a 14a, 14b, 14c, 14d kimeneteken jelennek meg. Ez az információ kerül az M aritmetikába, amely a kiválasztott csatorna legkisebb helyért ékű dekádjához hozzáad egyet, majd visszaírja az L tárolóba a 15a, 15b, 15c, 15d információbemeneteken keresztül. Ha közben túlcsordulás is keletkezett, azt tárolja, majd a G aritmetikai címszámláló továbblép az eggyel magasabb helyértékű dekád címére és az M aritmetika a dekád tartalmához hozzáadja az előző dekád túlcsordulását. így folytatódik a művelet a G aritmetikai címszámláló ciklusának végéig. A G aritmetikai címszámláló csak akkor fog újra indulni, ha a 6, 7, 8, 9 bemenetek valamelyikén újabb jel jelenik meg- Közben a J dekád számláló a K impulzusadó impulzusaira folyamatosan körbejár, és a 13a, 13b, 13c kimeneteken megjelenő címei az I kijelzett csatorna beállító 12a, 12b kimenetein megjelenő címeivel együtt a kiválasztott csatorna dekádjainak tartalmát sorban az N kijelző egységre kapcsolja és ott a mátrixba kapcsolt kijelzőkkel dinamikusan megjeleníti. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
