174309. lajstromszámú szabadalom • Zsaluzat
5 174309 6 gok vannak elhelyezve-, minden támasztótag és a kengyelek száraihoz erősített domború idomok közé pedig az elrekesztő elemeket rögzítő szorító ékek vannak beütve. A találmány szerinti zsaluzat számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik. Ezek közé tartozik, hogy nincs szükség olyan nagy szerszámkészletre, mint a szokványos és hasonló feladatok megoldására szolgáló zsaluzatoknál. Ez részben annak tudható be, hogy a kettősfalú zsalutáblák fűthető kivitelűek, és így a beton mesterséges érlelésével a szilárdulási folyamat meggyorsul, hamarabb lehet a falszakaszokat kizsaluzni, és ezáltal a zsaluzatszerkezet ,.forgási sebessége” fokozódik. Kedvező a sablontereknek elrekesztő elemek segítségével történő ideiglenes lehatárolása is. Ezek az elrekesztő elemek hosszirányú vasakat átengedik, a betonozási hézagok pedig mindig az előre kiválasztott és statikailag legkedvezőbb helyekre kerülhetnek. A zsaluzatszerkezet legnagyobb előnye azonban abban mutatkozik meg, hogy a falsarkok kialakítására alkalmas saroktáblák olyan feszítőelemekkel vannak ellátva, amelyek segítségével az egymásra merőleges táblarészekből álló saroktáblák az elkészült falrészekről könnyen leválaszthatók. Ez oly módon megy végbe, hogy a feszítőelemek segítségével legalább egyirányú, általában azonban kétirányú alakváltozásra lehet az egymásra merőleges táblarészeket késztetni. Előny végül, hogy a zsalutáblák olyan süllyesztett kivitelű emelő fészkekkel, feszítő fészkekkel és csatlakoztató fészkekkel vannak ellátva, amelyek segítségével a szomszédos táblák könnyűszerrel egymás mellé és/vagy egymás fölé építhetők, könynyűszerrrel mozgathatók, illetve az említett feszítőelemek segítségével a kizsaluzáshoz szükséges időleges alakváltozások létrehozhatók. Bár — mint az előzőekből is látszik — a kettő falú zsaluelemek fűthetőek, erre aránylag ritkán van szükség. Tapasztalataink szerint a 20—30 °C hőmérsékletű beton kötési hőjét a termoszként működő zsaluelemek jól megtartják, és így kb. 0 °C napi középhőmérsékletig elegendő hőtartalom áll rendelkezésre a szerkezet kizsaluzásáig. A találmányt kiviteli példa kapcsán rajzok alapján ismertetjük részletesen. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti zsaluzat elemeinek elhelyezése alaplemezhez csatlakozó falrendszer kialakítása esetén, 2. ábra az ugyanazon falszakaszhoz tartozó zsaluelemek egymáshoz való rögzítésére alkalmas átkötő elem, és a zsaluelemek falai közötti légcellák, a 3. ábra az alaptáblákból összeépített saroktábla és annak leválasztása egy konkáv falsaroknál, a 4. ábra a sablontér elrekesztő elemei és azok rögzítése, valamint a fölső táblakapocs és annak elhelyezése, az 5. ábra egy alaptábla külső nézete. Az 1. ábrán axonometrikus ábrázolásban tüntettük föl egy találmány szerinti zsaluzattal kialakítható vasbeton dobozalap zsaluzatát. A dobozszerkezetet az 1 falak és a 2 alaplemez együttese mint monolit szerkezet alkotja. Az 1 falakhoz fölülről födém is csatlakozhat. Az 1 falak kialakítása a 4 szabályozó elemekkel is ellátható 5 alaptáblák, 7 saroktáblák és 8 betéttáblák segítségével történik. A 7 saroktáblák két-két 5 alaptáblából vannak egyetlen térbeli zsaluelemmé összeállítva. A 8 betéttáblákra azért van szükség, hogy a zsaluelemek segítségével különböző szélességű falakat lehessen készíteni. Az ugyanazon falszakasz két oldalán elhelyezkedő 5, 7, 8 zsaluelemek közé a friss betont a 6 betonozó járdáról tölthetjük be, melyet a beton bedolgozása után a zsaluelemek bármelyikéről könnyen el lehet távolítani. Az 1 falak betonozása előtt helyezzük el a 9 falnyílás-zsalukat, amelyek segítségével az 1 falak kívánt helyein ajtókat vagy ablakokat tudunk kialakítani. Annak érdekében, hogy ne legyen szükség túlságosan nagy mennyiségú zsaluzó szerszámra, akár az la harántfalakat, akár az lb hosszfalakat szakaszonként is elkészíthetjük. Ilyenkor a már bezsaluzott és egy következő munkafázisban tovább építhető és betonozható sablonteret ideiglenesen a 10 elrekesztő elemekkel határoljuk. Amennyiben már meglevő falszakaszhoz csatlakozunk, úgy természetesen ez szolgáltatja a sablontér határolását és külön 10 elrekesztő elemre nincs szükség. A betonozandó sablontereket oldalirányból határoló 5, 7 és 8 zsaluelemek helyzetét részben a 4 szabályozó elemek segítségével, másrészt a 3 táblakapcsok útján szabjuk meg. A 4 szabályozó elemek az 5, 7 és 8 zsaluelemek alsó élei mentén, a 3 táblakapcsok azok fölső részén helyezkednek el. Ez utóbbiak az 5, 7, 8 zsaluelemek fölső éleinek egymáshoz viszonyított kitámasztására is szolgálnak. Az 5, 7, 8 zsaluelemek el vannak látva a 13 átkötő nyílásokkal, amelyeken a 14 átkötő elemeket lehet keresztüldugni. A 14 átkötő elemek segítségével lehet az ugyanazon 1 fal valamely szakaszának betonozására szolgáló sablonteret két oldalról határoló zsalutáblákat egymáshoz képest rögzíteni, illetve a beton betöltése után a zsalutáblák lokális alakváltozását („kihasasodását”) meggátolni. A 2. ábrán az előbbihez képest lényegesen nagyobb léptékben függőleges metszetben mutatjuk be a sablonteret közrefogó 5, 7, 8 zsaluelemek egymással szembeeső 13 átkötő nyílásaiba befűzött 14 átkötő elemet. A 14 átkötő elem 14a szára mindkét oldalon el van látva a 14b fogantyúkkal, melyek közül az egyik csavarfej szerűen kialakított 14c oldható szorító elemmel is el lehet látva. A 13 átkötő nyílásokkal koaxiális helyzetben célszerű elhelyezni a sablontér belsejében a 15 védőhüvelyeket, amelyek megakadályozzák, hogy a 14 átkötő elem 14a szárához a beton hozzákössön. A 3. ábrán egymást derékszögben keresztező két függőleges síkú 1 fal találkozását tüntettük föl axonometriában. Az 1 falak találkozásainál kialakuló konkáv szögletek elkészítéséhez az 5 alaptáblákból a 7 saroktáblákat rakjuk össze. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
