174257. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált fenilguanidin-származékok előállítására
29 174257 30 N-[2-propionamido-5-(4-acetilamino-fenilszulfonil)-fenil]-N’,N”-bisz-metoxikarbonil-guanidin, N-[2-propionamido-5-(4-metoxikarbonil-fenilszulfoni])•fenil]-N’,N”-bisz-metoxikarbonil- 5-guanidin, N-[ 2-pro piona mid o - 5-{ 3,4-d i met il-fe nilszulfonil)-fenil]-N’,N”-bisz-metoxikarbonil-guanidin, N-[2-propionamido-5-(3,4-diklór-fenilszulfonil)-fenil]- io -N’,N”-bisz-metoxikarbonil-guanidin. A találmány szerinti vegyületeknek meglepően jó és széles skálájú a hatásuk a következő némát ódákkal és cesztódákkal szemben: 15 1. Bányaférgek (például Uncinaria stenocephala, Ancylostoma caninum, Bunostomum trigonocephalum), 2. Trichosztrongilidák (például Nippostrongylus 20 muris, Haemonchus contortus, Trichostrongylus colubriformis, Ostertagia circumcincta), 3. Sztrongilidák (például Oesophagostomum columbianum), 4. Rabditák (például Strongyloides ratti), 25 5. Orsógiliszták (például Ascaris suum, Toxocara canis, Toxocaris, leonina), 6. Végbélgiliszták (például Aspiculuris tetraptera), 7. Heterakidák (például Heterakis spumosa), 30 8. Ostorgiliszták (például Trichuris muris), 9. Filáriák (például Litomosoides carinii, Dipetalonema witei), 10. Cesztódák (például Hymenolépis nana, Taenia pisiformis, Echinococcus multicularis). 35 A találmány szerinti vegyületek hatását parazitákkal erősen fertőzött kísérleti állatokon vizsgáltuk. Az alkalmazott dózisokat a kísérleti állatok jól tűrték el. 40 A találmány szerinti hatóanyagokat anthelmintikumokként mind az ember- mind az állatgyógyászatban alkalmazhatjuk. Az új hatóanyagokat ismert módon alakíthatjuk 45 át gyógyszerkészítményekké. A találmány szerinti hatóanyagokat felhasználhatjuk gyógyászati szempontból alkalmas hordozóanyagokkal kombinálva. A különböző inert hordo- 50 zóanyagokkal kombinált adagolási formák előnyösen a következők lehetnek: tabletták, kapszulák, granulátumok, vizes szuszpenziók, injektálható oldatok, emulziók, szuszpenziók, elixírek, szirupok, paszták. 55 A hordozóanyagok előnyösen lehetnek szilárd hígító- vagy töltőanyagok, valamely steril-, vizes közeg, valamint különböző nem-toxikus szerves oldószerek. Az orális adagolásra szánt tablettákhoz ás egyéb készítményekhez természetesen adhatunk 60 édesítőszereket vagy egyéb adalékanyagokat. A gyógyászati hatóanyag - tabletták eset £> en - az egész készítménynek körülbelül 0,5-90 súlyszázalékát képezi, vagyis olyan mennyiséget adunk, amely a fenti dózishatároknak megfelel. 65 A gyógyszerkészítményeket ismert módon állítjuk elő, például oly módon, hogy elkeverjük a hatóanyag(ok)at oldószerekkel, és/vagy hordozóanyagokkal, adott esetben ermilgeálószerek és/vagy diszpergálószerek alkalmazásával, amikor is az esetben, lia hígítószerként vizet alkalmazunk, segédoldószerként adott esetben szerves oldószert is adagolunk. Segédanyagokként például a következőket említjük: víz, nem-toxikus szerves oldószerek, mint paraffinok (például kőolajfrakciók), növényi olajok (például földidió-szézámolaj), alkoholok (például etilalkohol, glicerin), glikolok (például propilénglikol, polietilénglikol), szilárd hordozóanyagok, például természetes kőzetlisztek (például kaolinok, agyagok, talkum, kréta), szintetikus kőzetlisztek (például nagy-diszperzitásfokú kovasavak, szilikátok), cukrok (például nyerscukor, tejcukor és szőlőcukor), emulgeálószerek, (például nem-ionos és anionos emulgeálószerek) (például polioxietilén-zsírsav-észterek, polioxietilén-zsíralkohol-éterek, alkilszulfonátok és arilszulfonátok), diszpergálószerek (például lignin, szulfit-szennylugok, nietilcellulóz, keményítő és polivinilpirrolidon), és csúsztatószerek (például magnéziumsztearát, talkum, sztearinsav és nátriumlaurilszulfát ). Orális adagolás esetén a tabletták természetesen tartalmazhatnak az említett hordozóanyagokon kívül még adalékanyagokat, például nátriumcitrátot, kalciumkarbonátot és dikalciumloszfátot, valamint keményítőt, előnyösen burgonyakeményítőt, zselatint, csúsztatószereket, például magnéziumsztearátot, nátriumlaurilszulfátot és talkumot, a tablettázás megkönnyítésére. Vizes szuszpenziők és/vagy elixírek esetében, szintén orális adagoláshoz, a készítmények tartalmazhatnak a hatóanyagokon és a fenti segédanyagokon kívül még különböző ízt-javító szereket és színezőanyagokat. Parenterális alkalmazáshoz a hatóanyagokat megfelelő folyékony hordozóanyagokban oldjuk. A hatóanyagokat alkalmazhatjuk tablettákként, kapszulákként, pasztillákként, ampullákként és így tovább, de dózisegységekként is kiszerelhetjük azo kát, amikor is a dózisegységet úgy választjuk meg, hogy a készítmény a hatóanyag egyetlen adagját tartalmazza A találmány szerinti vegyuletcket egyéb ismert hatóanyagokkal is elkeverhetjük a készítményekben. Az új hatóanyagokat a szokásos módon alkalmazhatjuk, előnyösen orálisan, parenterálisan, első sorban szubkután, vagy dermálisan. Hatásos eredmények elérése céljából általában előnyösnek bizonyult, ha naponta körülbelül 0,1-50 mg hatóanyagot alkalmazunk testsúly-kg-onként az új hatóanyagokból. Ennek ellenére adott esetben előfordulhat, hogy az említett mennyiségektől el kell térnünk, nevezetesen a kísérleti állat súlyától, illetve az alkalmazás módjától, az állat-fajtájától és annak egyedi tűrőképességétől, a gyógyszer készítmény-fajtájától, az adagolás időpontjától és időtartamától függően. Így egyes esetekben beérhetjük az előbb említett minimumnál kevesebbel is, míg más esetekben még 15
