174223. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinilklorid polimerizációjára
5 174223 6 feleslegét eltávolítsuk, mely esetleg a felületről leválna és a polimert szennyezné. A polimer lerakódás képződésének megelőzése hatékonyabbá tehető, ha a polimerizációs reakcióelegyhez egy vagy több alkálikus anyagot, így alkálifémek, alkáliföldfémek és ammónia oxid-, hidroxid-, karbonát-, foszfát-, hidrogénkarbonát-, szilikát- és karbonsavas sóit adagoljuk. Ebben az esetben azonban előnyös, ha az ilyen adalékanyagok mennyisége a monomer vagy monomerek súlyára számítva 1 súly%-nál kisebb, mivel így a képződő polimer minősége nem romlik és az adagolt menynyiség sem zavarja a polimerizációs reakciót. A találmány szerinti eljárás az összes módszer esetén hatékony, amellyel vinilklorid polimerizálható, beleértve a szuszpenziós, emulziós, tömbben vagy oldatban végzett polimerizációt. A találmány szerinti eljárás azonban a polimerizációs módszerekhez hasonlóan nem korlátozódik sem egy adott polimerizációs hőmérsékletre vagy bizonyos keverési feltételekre, a polimerizációs elegyhez hozzáadott adalékanyag jellegére, így például a szuszpen dálószer vagy egyéb segédanyag sem befolyásolja hatásának kifejtésében. A szuszpendálószerek közül megemlítjük a részlegesen elszappanosított polivinilalkoholt és metilcellulózt, az anionos emulgeálószereket, így a nátrium-laurilszulfátot, és nátrium-dodecil-benzolszulfátot, valamint nátrium-dioktil-szulfoszukcinátot, a nem-ionos emulgeálószereket, így a szorbitán-monolaurátot és polioxietilén-alkilétert, a láncátvivőszereket, így a triklóretilént és a merkaptánt, az iniciátorok közül a diizopropilperoxidikarbonátot, lauroilperoxidot és dimetilvaleriánsavnitrilt. Az eljárás hatékonyságát továbbá nem befolyásolja bizonyos feldolgozási segédanyagok, így töltőanyagok (például kalciumkarbonát és titándioxid), stabilizálószerek (hárombázisú ólomszulfát, kalciumsztearát és dibutilónlaurát), kenőanyagok (például rizsviasz és sztearinsav), képlékenyítőszerek, (például dioktilftalát és díbutilftalát), jelenléte a polimerizáció során. Az eljárás továbbá jó hatékonysággal alkalmaz- 5 ható nemcsupán vinilklorid homopolimerizációjánál, hanem a vinilkloridnak egy vagy több kopolimerizálható monomerrel, így vinilészterrel, viniléterrel, akrilnitrillel, akrilsawal, akrilsavészterrel, metakrilsawal, metakr il savészterrel, maleinsawal, male-10 insavészterrel, maleinsavanhidriddel, fumársavval, fumársavészterrel, aromás vinilmonomerrel, vinilhalogenidekkel, vinilidénhalogenidekkel és olefinekkel történő kopolimerizációja esetén is. Az eljárást közelebbről a következő kiviteli pél- 15 dákban ismertetjük: 1. példa 20 Az I. táblázatnak megfelelően szobahőmérsékleten 3 órás keveréssel majd szűréssel bevonásra alkalmazott 1 súly%-os különböző folyadékokat állítunk elő akként, hogy elektron-donor és elektron-akceptor vegyületeket oldószerekben feloldunk. 25 Az így kapott egyes bevonásra alkalmazott folyadékot 1000 literes saválló acél polimerizációs reaktor belső felületeire szilárdanyagra számítva 0,1 g/m2 adagban visszük fel. Az így kezelt felületet ezután megszárítjuk és vízzel mossuk. 30 Ezután a polimerizációs reaktorba 500 kg ionmentes vizet, 0,5 kg hidroxipropilmetilcellulózt, 0. 5 kg szorbitán-monolaurátot, 200 g dimetilvaleriánsavnitrilt és 200. kg vinilkloridot adagolunk, majd a polimerizációt 57 °C-on 10 óra hosszat 35 folytatjuk. A polimerizáció befejezése után a felületen képződött polimer lerakódás mennyiségét meghatározzuk. A kapott kísérleti eredményeket az 1. táblázatban foglaljuk össze. I. táblázat Kísérlet száma Elektron-donor vegyület Elektron-akceptor vegyület Oldószer Lerakódás (g/m2) lx Solvent Black 7 (Nigrozin bázis)(b) 250 2X. diaminonaftalin(b) 310 3X,Solvent Red 1 (Oil Scarlet 308) (b) 300 4XSolvent Red 49 (Rhodamine Base) (b) 410 5. Solvent Black 7 (Nigrozin bázis) Acid Black 2 (Nigrozin) (b) 0 6. Solvent Orange 14 (Oil Scarlet SN) Acid Black 2 (Nigrozin) (b) 0 7. diaminonaftalin Acid Brown 14 (Acid Brown 68) (b) 0 8. etiléndiamin Mordant Black 11 (Chrome Black PB) (b) 0
