174182. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és építőelem úszó vagy a víz fenekére süllyesztett rakodótér kialakítására
3 174182 4 rással tehát azt a célt kívánjuk elérni, hogy az úszó rakodóteret dokk nélkül fel lehessen építeni. Az Északi Tengeren telepített fúrótornyok „úszó szigetein” az olaj tárolására alkalmazzák a már ismert „Echo Fish Tank” elnevezésű olajtárolókat. Ezeknek a fenekét speciálisan merevített, vastagfalú kialakításban készítik, hogy a koncentrált terhelést elbírja. Előnyösen ilyenkor a szerkezet aljzatát töltőanyag bevitelével létrehozott súlyokkal is terhelik, hogy építés közben a talajon stabil helyzetet foglaljon el. Mind a merevített fenékrész kiképzése, mind az alsó oldalsó részek stabilizálása töltés útján költséges technológia, különösen ha olyan talapzaton készül az úszó rakodótér, ahol a talaj viszonylag egyenletes. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő eljárás segítségével tehát az úszó rakodótér aljzatának kiépítésére is adunk megfelelő technológiát. Ezt a célt oly módon érhetjük el, hogy például a vízbe merített, tehát nem úszó rakodótereket a tengerfenék felületéhez igazodó nyúlványokkal képezzük ki, melyek követik a tengerfenék domborzatát és mélyedéseit, vagy amelyek lokálisan deformálják a vízfeneket, miáltal a rakodótér a legmegfelelőbb módon és körülmények között telepíthető a tenger fenekére. A találmány szerinti eljárással azt a további célt is el tudjuk érni, hogy az ismertetett cél szolgálatába állítandó úszó, vagy a fenékre süllyeszthető rakodóteret igen könnyen és gyorsan lehet felépíteni, mivel az alkalmazott szerkezeti elemek és a foganatosítandó eljárás az egyébként megerőltető és hosszadalmas fizikai munkát feleslegessé teszi. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő eljárással olyan összeköthető szerkezeti elemek illetve építőelemek alkalmazására is adunk technológiát, amellyel szárazdokk nélkül lehet rakodótereket, tárolótartályokat, rakodófelületeket kiépíteni, s ezen eljárás végrehajtásához az alábbi technológiai lépéseket, illetve műszaki intézkedéseket foganatosítjuk: a) A vizen úszó építőelemekből merev, tutajszerű szerkezetet építünk. Az úszó építőelemeknek a vízbe lenyúló részei vannak. b) Ezután az úszó „tutajon” kialakítjuk a szelvényelemekből a szerkezetet. Az úszó tutaj a továbbiakban a rakodótér szerkezetet. Az úszó tutaj a továbbiakban a rakodótér szerkezetének alépítményét képezi. c) A vizen úszó építőelemeken legalább két függőleges irányú bevágás van kimunkálva, melyek egymást kereszt, vagy csillag alakban metszik. Az egyes elemek szorosan egymás mellé vannak illesztve oly módon, hogy az egymással szomszédos elemek említett bevágásai egy vonalba kerülnek. Ezután az úszó építőelemeket az összekapcsoló szerelvényekkel kötjük össze, melyeket a bevágások felső részébe erősítünk. Ha szárazdokk nélkül akarjuk felépíteni a találmány szerinti, vízbemerülő rakodóteret amely a vizen nem úszik, de a vízfenékre van telepítve, akkor először a) az úszó építőelemekből merev tutajt építünk, melynek feneke akként van kiképezve, hogy követi a vízfenék domborzatát, s ezt a tutaj fenekéből lefelé irányuló viszonylag merev, de alakítható anyagú nyúlványok útján képezzük ki. b) Ezután elkészítjük a rakodótér tulajdonképpeni testét, amely a tutajra van építve. A tutaj képezi az egész berendezés alépítményét. c) Amikor a berendezés szerkezeti váza ily módon elkészült, akkor a rakodótér telepítési helyén történő vízbesüllyesztéshez szükséges terhelősúlyokkal terheljük a rakodóteret miáltal a vízfenékre illeszkedő, deformálódó nyúlványok a fenék domborzatának megfelelő kontúrok szerint részben kialakulnak, majd az egymáshoz illesztett elemeken levő és szintén egymáshoz illeszkedő bevágásokat a behelyezett kötőelemekkel egymáshoz rögzítjük úgy, hogy merev szerkezeti egységet kapjunk, melyben a rakodótér alján lefelé irányuló nyúlványok is rögzítve vannak. A találmány szerinti megoldáshoz híven a deformálható építőelemeket előnyös módon úgy alakítottuk ki, hogy azok pontosan egymáshoz illeszkednek, s így a rajtuk levő bevágások közös kapcsolófelületet képeznek. Az elemek illesztését ellenőrizhető módon hajtjuk végre oly módon, hogy az eljárás folyamata sem szakad meg, amit az azonos módon kiképzett építőelemek tesznek lehetővé. Ennélfogva mind az egymáshoz kapcsolódó építőelemek, mind a deformálható nyúlványok — mivel egymáshoz pontosan illeszthetők és egymással szorosan összeköthetők — olyan sajátos alkalmazási és szerelési lehetőséggel rendelkeznek, hogy a célnak legjobban megfelelő, gyors technológia végrehajtását biztosítani képesek. Amennyiben az építésnél olyan kívánság merül fel, hogy előregyártott elemeket alkalmazzunk, a deformálható alkatrészeket is előregyártott elemekből építjük fel. A rakodótér elemeinek kapcsolása vonatkozásában előnyösnek látjuk, ha az egyes kötőelemeket merevített anyagból állítjuk elő, amely áthalad az úszó építőelemek egész során. A deformálható nyúlványokat merevítés nélküli kivitelben gyártjuk le, esetleg lokális merevítéssel látjuk csak el. Fentieknél fogva a deformálódó nyúlványokat közvetlenül, összeszereléskor kapcsoljuk össze, mert így könnyen és az alkalmazásnak megfelelő végleges formában lehet a szerelést végrehajtani. Példaképpen azt is megemlíthetjük, hogy az elemek deformálható részét korlátozhatjuk arra a tartományra, amely két, egymással szomszédos építőelem középső szakasza között van. Ezáltal el lehet kerülni azt, hogy az elemek deformálható részei között merev határolószakaszok alakuljanak ki, ennélfogva összeillesztéskor az elemek tetszés szerint deformálhatok - egymástól függetlenül - s ugyanakkor egymással mereven kapcsolhatók össze, mert az elemek másik oldalán az elemek egymáshoz rögzítése csillag vagy kereszt alakú bevágások révén mereven kapcsolható módon biztosítva van abban a tartományban, amely a deformálható szakasz szintje fölött helyezkedik el. Előnyös, ha az egymással szomszédos építőelemek központos elrendezését egy gyűrű alakú merevítőszerelvénnyel biztosítjuk. Ezeket a merevítő szerelvényeket úgy rendezzük el, hogy vagy bele5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
