174121. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dimetoxi-, vagy dietoxi-ditio-foszforsavak és/vagy nátriumsóik tisztítására

MAGYAR

NÉPKÖZTÁRSASÁG

SZABADALMI

LEÍRÁS

SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY

174121

0

Bejelentés napja: 1976. IX. 01. (EA—164)

Nemzetközi osztályozás:

C 07 C 7/10,

C 07 F 9/04,

A 01 N 9/36

ORSZÁGOS

TALÁLMÁNYI

HIVATAL

Közzététel napja: 1979. IV. 28. Megjelent: 1980. IV. 30.

■ :

i * fertői

V Isi:

Feltalálók:

Szabadalmas:

Gáspár Lajos vegyésztechnikus, 6%, Szirmabesenyő, Kerekes Ferenc Északmagyarországi Vegyiművek,

vegyészmérnök, 9%, Miskolc, Dr. Manzinger József vegyészmérnök, 10%, Sajóbábony

Budapest, Ockenfusz Csabáné oki. vegyész, 10%, Tóth András oki. vegyész,

20%, Sajóbábony, Vasas Józsefné vegyésztechnikus, 3%, Edelény, Szilágyi Gyula oki. vegyész, 10%, Dr. Szita István vegyészmérnök, 20%, Tasi László

oki. vegyész, 6%, Miskolc, Terray István oki, vegyész, 6%, Szentendre _____________________________________

Eljárás dimetoxi-, vagy dietoxi-ditio-foszforsavak és/vagy nátrium sóik tisztítására

1

A találmány eljárás a dimetoxi-, vagy dietoxi-ditio-foszforsavak és/vagy nátrium sóik tisztítására.

A dialkoxi-ditio-foszforsavak és nátrium sóik a tio- és ditiofoszfát inszektiddek előállításának kulcsfontosságú vegyületei. 5

A szakirodalom [Fost, C.-Schmidt, K.J.: The Chemistry of Organophosphorus Pestiddes. p. 114-137. Springer Verlag. Berlin (1973)] nagyszámú olyan inszektiddet ismertet, amelyeket a dialkoxi-ditio-foszforsavak, vagy sóik és egy másik 10 reakciópartner kapcsolásával állítanak elő.

Ilyen inszektiddek pl. a Phorate [0,0-dietil-S-2- -etiltiometilditiofoszfát], a Carbophention [0,0-dietil-S-(klórfeniltiometil)-ditiofoszfátJ, a Phenkapton [0,0-dietil-S-(2,5-diklórfeniltiometil)-ditiofoszfát], a 15 Thiometon [0,0-dimetil-S-(2-etiltioetil)-ditiofoszfát], a Phosmet [0,0-dimetil-S-ftáliminometil-ditiofoszfát], a Phosaion [0,0-dietil-(2-oxo-6-kIór-2H-benzoxazonil)-metil-ditiofoszfát], a Dimethoat [0,0-dimetil-S-(N-metilkarbamoü)-metil-ditiofoszfát], a 20 Malathion [0,0-dimetil-S-(l ,2-dikarbetoxi)-etil-ditiofoszfát].

Ugyancsak ismeretes a szakirodalomból, hogy a hasonlóan fontos 0,0-dialkil-tio-foszforil-kloridok egyik, iparilag legelőnyösebb előállítása a dialkoxi- 25 -ditio-foszforsavakból, vagy sóikból valósítható meg ldórozással [Fletdier, J.H.: Am. Soc. 72, 2461 (1961)], vagy szulfurilldoriddal [656 303 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás], vagy foszforpentakloriddal (2 715136 számú amerikai szaba- 30

2

dalrni leírás), vagy kéndikloriddal illetve dikénkloriddal (2 492 063 számú amerikai szabadalmi leírás) történő reagáltatással.

Ez a felsorolás világossá teszi, hogy a dialkoxi-ditio-foszforsavak és sóik mennyire fontos helyet foglalnak el a tio- és ditio-foszforsavészter inszekticidek előállításában. Ismeretes az is, hogy ezek az inszektiddek túlnyomó része erősen toxikus, alacsony az LD50 értékük, s ezért egyre fokozódó igény az egészségügyi hatóságok részéről, hogy minimális szennyeződést tartalmazzanak, vagy lehetőség szerint szennyeződés mentesek legyenek. A szennyezések ugyanis károsan befolyásolják mind az inszekticid toxidtását, mind pedig kártevőirtó hatását.

A fentiekben felsorolt inszektiddek előállítási lehetőségeit tanulmányozva megállapítható, hogy a szennyezések legfőbb forrásai a dialkoxi-ditio-foszforsavak, s kevéssé befolyásolják a kapcsolás másik reakciópartnerei (metilező szerek, alkilhalogenidek, arilhalogenidek, halogénkarbonsavak, klórmetil származékok stb.)

Még inkább alátámasztja ezt az a tény is, hogy a dialkoxi-ditio-foszforsavak előállítására iparilag legjobban elterjedt eljárás, amelynél a megfelelő alkoholt reagáltatják foszforpentaszulfiddal emelt hőmérsékleten, rendszerint inert oldószeres közegben (1 893 018 számú amerikai szabadalmi leírás), olyan nyers reakdóelegyet eredményez, amely általában 10—20% nem kívánt mellékterméket tartal-174121