174118. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az új n-(2-hidroxi-etil)-nikotinamid-salétromsavészter és sói előállítására
11 174118 12 IV. Tengerimalac vastagbeléből izolált hosszanti izomköteget Tyrode-oldattal töltött szervfürdőben szuszpendáltuk, és tanulmányoztuk az 1. példa szerint előállított vegyületnek a spontán összehúzódásra és a káliumion depolarizációja által kiváltott összehúzódásra gyakorolt hatását. A kísérleti eredmények azt mutatták, hogy a spontán összehúzódást és a káliumion depolarizációjával kiváltott összehúzódást a vegyidet 2#xg/ml koncentrációban gátolta, és ezt a gátló hatást kaldumion hozzáadása megszüntette. A kísérleti eredmények elemzése arra mutat, hogy a találmány szerinti vegyületek hatása antagonisztikus a kalciumionéval, így a találmány szerinti vegyület által kiváltott, a szívösszehúzódást gátló hatás, a kutya koszorúér sima izmát tágító hatás és a tengerimalac vastagbele összehúzódását gátló hatás antagonisztikus a kaldumion hatásával. Azt is tapasztaltuk továbbá, hogy a találmány szerinti vegyületeknek aritmiás szívműködést gátló hatása van, mert az ízlelőszemölcs izomnak az izoproterenol beadásával kiváltott túlzott izgalmát a vegyület gátolta. 6. kísérlet A véráramlást gátoltuk úgy, hogy kutya koszorúerét kísérletileg terheltük, például a koszorúeret bizonyos időtartamra elszorítottuk, és az artériát ilyen körülmények között működésképes állapotban hagytuk. A kezelés hatására a kutya perifériás vérnyomása és perifériás véráramlása percen belüli időtartam alatt ismételten periodikusan ingadozott, és ezt az elektrodiagramon az ST hullám emelkedése kíséri. Ez a jelenség nagyon hasonlít a klinikai esetekben tapasztalt, különféle angina pectoris rohamokhoz. Azt találtuk, hogy a periodikus ingadozást az elszorított koszorúérben fellépő periodikus görcs okozza. A találmány szerinti vegyület hatását ilyen angina pectoris változatú modellkísérletekkel tanulmányoztuk. A kísérleti eredmények azt mutatják, hogy a koszorúér-vérnyomás és a koszorúér-véráramlás periodikus ingadozását az 1. példa szerint előállított vegyület 250 jug/kg vagy ennél nagyobb mennyiségének intravénás beadása gátolta, és csak nagyon gyenge ingadozás maradt vissza. A gátló hatás ténylegesen 25—40 perdg tartott. Amint fentebb már megállapítottuk, a találmány szerinti vegyületek a különféle angina pectoris tünetek kezelésére hatékonynak bizonyultak. 7. kísérlet Az 1. példa szerint előállított vegyületet az alábbiakban ismertetett eljárás szerint megvizsgáltuk abból a szempontból, hogy a vérlemezkékre gyakorol-e koagulálás elleni, nevezetesen embólia elleni hatást. 1. A vizsgálandó oldat előállítása a) Vérlemezke-dús plazmaoldat előállítása 3,8%-os, vizes nátriumcitrát-oldatot tartalmazó házinyúlvért (a vér és a nátriumdtrát vizes oldatának aránya 9 :1) percenkint 1000 fordulattal centrifugáljuk, és a felülúszó folyadékot vérlemezke-dús plazmaoldatként használjuk. b) Adenozindifoszfát-oldat előállítása A Sigma Chemical Co., Ltd. által szállított adenozindifoszfátot fiziológiás nátriumklorid oldatban oldva, lOOjug/ml koncentrációjú oldatot kapunk. c) Kollagén szuszpenzió előállítása Szarvasmarha-ínb ől nyert és a Sigma Chemical Co., Ltd. által szállított kollagén 50 mg-ját 5 nű fiziológiás nátriumklorid oldatban szuszpendálunk, és üveg homogenizálóban 5 percig homogenizáljuk. Ezután a szuszpenziót 5 percig percenként 500 fordulattal centrifugáljuk, és a felülúszó folyadékot kollagén szuszpenzióként használjuk. d) Vizsgálandó oldat Az 1. példa szerint előállított vegyületet fiziológiás nátriumklorid oldatban oldva, a vizsgálandó oldatot kapjuk. 2. Mérési módszer A méréseket Evans Electroselenium Ltd. 169. modell aggregométerrel végeztük. 0,5 ml, vérlemezke-dús, plazmaoldatot és 0,025 ml vizsgálandó oldatot vagy kontrollként 0,025 ml fiziológiás nátriumklorid-oldatot két-két küvettába töltöttünk, és 2 percig 37 °C-on inkubáltuk. Ezután mindegyik küvettába egyenként 0,025 ml adenozindifoszfát-oldatot vagy 0,025 ml kollagén-oldatot adtunk, és a vegyületnek az adenozindifoszfát vagy a kollagén által előidézett vérlemezke-aggregálódásra gyakorolt hatását mértük. Amint a 13. és 14. ábrákon látható, az adenozindifoszfát által előidézett aggregálódás kezdeti sebessége a vizsgálandó vegyület oldatábao ugyanaz volt, mint a kontroliban, de a vizsgálandó vegyület gyorsította az aggregált vérlemezkék elkülönülését. Másrészt a vizsgálandó vegyület a kollagén által előidézett aggregálódás megindulását késleltette, és az aggregálódás maximális nagysága kisebb volt, mint a kontroliban. Ezekből az eredményekből arra következtettünk, hogy a vegyületnek a vérlemezkék aggregálódására gyakorolt gátló hatása bebizonyosodott, és a találmány szerinti vegyületek antikoagulensként is hatásosak 8. kísérlet A vizsgálandó vegyületek intravénás beadása után a 2. kísérlet 5. szakasza szerinti módszerrel 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
