174114. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új aminosav-származékok előállítására
9 174114 10-etán-szulfonsav-, vagy 3-amino-propán-szulfonsav-származékhoz. A savamid-kötés kialakításakor különféle védőcsoportok alkalmazhatók, kapcsolási módszerként a legcélravezetőbb az „aktív észter” eljárás [a védőcsoportok kialakítását és szelektív eltávolítását, valamint a kapcsolási eljárásokat ismertető monográfia: E. Schröder, K. Lübke: The peptides. Vol. 1.: Methods of peptide synthesis, Academic Press, (1965)]. A h) eljárásváltozat szerint egy XVIII általános képletű származékot enzimatikus hidrolízisnek vetünk alá, előnyösen karboxipeptidáz vagy leucinaminopeptidáz alkalmazásával. Az i) eljárásváltozat segítségével egy XIX általános képletű polimer származékot y-glutamil-transzpeptidáz jelenlétében reagáltatunk egy VI általános képletű vegyülettel. A fenti eljárásváltozatok segítségével előállított I általános képletű vegyületeket ugyancsak a találmány tárgyát képező, kívánt esetben elvégezhető tovább-alakításokkal más, ugyancsak az I általános képlet fogalmi körébe tartozó vegyületekké alakíthatjuk, és/vagy sókat képezhetünk belőlük. így az I általános képletű vegyületek különféle szubsztituált származékainak elkészítésére több lehetőség kínálkozik. Az egyik lehetőség az, hogy egy a-amino- és a-karboxil-csoportján egyaránt védett I általános képletű vegyületről valamelyik védőcsoportot eltávolítjuk. Ha csak az amino-védőcsoport eltávolítását végezzük el, ügyelni kell arra, hogy szelektív módszert alkalmazzunk. így például N-karbobenziloxi-a-benzilészter-származék esetén a jégecet-hidrogénbromid alkalmazása vagy a hidrogenolízis eredményes. Az a-helyzetű észter-csoport szelektív hasítására például a lúgos elszappanosítás alkalmas, de bizonyos esetekben hidrogenolitikusan is történhet. Részlegesen szubsztítuált származékokhoz jutunk úgy is, hogy ha az I általános képletű vegyületek szabad amino- és a-karboxil-csoporttal rendelkező változataiból indulunk ki. Acilezőszerek alkalmazásával acil-származékok, az alkoholokkal való észterezés útján pedig észterezett származékok készíthetők ismert és egyszerű jól bevált módszerekkel. így például acilezéssel acetil-, benzoil-származékokat, míg 1—4 szénatomos alkil- például metil-, etil- és egyéb, például aralkil-észtereket állíthatunk elő oly módon, hogy egy megfelelő alkohollal reagáltatjuk a szabad karboxil-csoportot tartalmazó vegyületeket, előnyösen hidrogénklorid gáz jelenlétében. A kapott I általános képletű vegyületeket kívánt esetben sóivá alakítjuk, vagy sóiból felszabadítjuk, és/vagy a vegyületeket optikailag aktív izomeijei formájában állítjuk elő oly módon, hogy a reakció valamely lépésében optikailag aktív reagenseket alkalmazunk, vagy a vegyületeket rezolváljuk. Sóképzésre mind a szerves és szervetlen bázisok, mind a szerves és szervetlen savak alkalmasak. Példaképpen megemlítjük a nátrium- és a trietilamin-sókat. Az I általános képletű vegyületek rezol válása mind optikailag aktív bázisokkal, mind optikailag aktív savakkal végrehajtható, minthogy a vegyületek bázisos és savas csoportot egyaránt tartalmazhatnak. Eljárásunk részleteit az alábbi példákkal szemléltetjük anélkül, hogy szabadalmi igényünket e példákban foglaltakra korlátoznánk: 1. példa 40,85 g (0,11 M) karbobenziloxi-L-glutaminsav-o-benzilésztert [Liebig’s Ann. 655, 200, (1962)] feloldunk 500 ml acetonitrilben. Az oldatot a légnedvesség kizárása mellett -15°C-ra hűtjük és az elegyhez kevertetés közben 15,4 ml (0,11 M) trietilamint, majd 15,4 ml (0,11 M) klórhangyasav-izobutilésztert csepegtetünk. Az elegyet ezután 40 percig —15°C-on kevertetjük, s ezután 28 ml (0,2 M) trietilamint, majd 11,26 g (0,05 M) cisztamin-dihidrokloridot, végül 250 ml acetonitrilt adunk hozzá. Az elegyet intenzíven kevertetjük —15°C-on 2 órán át, ezt követően pedig szobahőmérsékleten 4 órán át. A reakcióidő letelte után az elegyet 30 °C-on vákuumban bepároljuk. A maradékot hűtés és keverés közben 200 ml jéghideg vízzel elegyítjük, s az elegyet vákuumban 35 °C-on újra bepároljuk. A maradékot 250 ml víz és 500 ml etilacetát segítségével választótölcsérbe visszük. Az etilacetátos fázist 250 ml vízzel, majd 2 x 250 ml 5%-os nátrium-karbonát-oldattal, ezután 2 x 250 ml 1 n sósavval, végül 250 ml vízzel rázzuk ki. (A nátrium-karbonátos kirázáskor kapott vizes fázisból sósavval történő savanyítás és éteres kirázás útján mintegy 5 g elreagálatlan karbobenziloxi-L-glutaminsav-a-benzilészter nyerhető vissza.) Az etilacetátos oldatot vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk, majd vákuumban 30 °C-on szárazra pároljuk. Sűrű, olajos maradékot kapunk, amely kristálytömeggé dermed. Az anyagot 250 ml abszolút éterrel eldörzsöljük, a kristályos terméket szűrjük. A nyers terméket (40—42 g) 100 ml etilacetát és 170 ml éter felhasználásával átkristályosítjuk. A termék 29,3 g N ,N ’ -b i s z [N-karbobenzüoxi-y-(a-benzil)-L-glutamil]-cisztamin. Op.: 91— 92 °C. Analízis a C44H50N4Oi 0S2 (859,05) képletre Számított: C =61,52%, H = 5,89%, N = 6,52%, S =7,46%, Talált: C =60,85%, H =5,91%, N = 6,61%, S =7,72%. 2. példa 25,77 g (0,03 M) N,N’-bisz-[N-karbobenziloxi-y-(a-benzil)-L-glutamil]-cisztamint (1. példa) feloldunk 75 ml jégecetben. Az oldatot jégben lehűtjük és 15 perc alatt 75 ml 30%-os hidrogén-peroxid-ol-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
