174085. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyújtás útján végrehajtott alakításhoz és szerszám az eljárás foganatosításához
3 174085 4 felületeket lehessen készrealakítani, tehát megnöveljük a hajlítással elérni kívánt formatartományt anélkül azonban, hogy az ismert nyújtóeljárások (például a „strech-draw nyújtási eljárás”) hátrányai érvényesülnének. A találmány révén tehát azt a feladatot kell megoldani, hogy ? nyújtva-húzással elérhető alakváltoztatás tartományát - a síkidom épségben tartása mellett tovább növeljük, és az alakváltoztatásnak alávetett helyek formaváltozását szabályozzuk. A találmány szerinti megoldással azt a további feladatot is meg kell oldanunk, hogy az eljárás foganatosításához megfelelő szerszámot szerkesszünk. A találmány szerint ezt úgy oldjuk meg, hogy a megmunkálandó munkadarab hosszát - a nyújtva-húzási igénybevételnek kitett részeken — megnöveljük. Ezt a növelt hosszúságot a formázószerszám útján végrehajtott hajlítóigénybevétel révén éljük el, oly módon, hogy a lényegében sík felületet a két, egymással szemben elhelyezett befogókészülékek között helyezzük el, s a lemezt legfeljebb csak egyik szélén fogjuk be. Amidőn ily módon a lemez alakításra kerülő részének hosszméretét megnöveltük, mindkét végét befogjuk, s a nyújtva végrehajtott húzást önmagában ismert módon a domború bélyeg segítségével végezzük el. A nyújtással végrehajtott húzóigénybevételnek kitett lemeztartomány hosszúságát az elérni kívánt alaktól és a lemez minőségétől függően választjuk meg. Ilyenkor figyelemmel kell lenni arra, hogy minél nagyobb az alakítandó tartomány, annál kisebbek az ezen tartományban fellépő nyúlási feszültségek, ennélfogva annál kevésbé szükséges jó lemezminőséget kiválasztani, ugyanakkor azonban az alakítandó munkadarabban kisebb feszültségek ébrednek. Az eljárás egyik foganatosítási módja abban van, hogy a nyújtva végrehajtott húzóigénybevételnek kitett lemezdarab hosszúságát a két befogás közötti sík lemeztartományban változtatjuk, ami az adott lemeztartománynak a nehézségi erő és valamely más, például mechanikus erő következtében létrejött behajlításban áll. Minél nagyobb mértékű e lemeztartomány behajlása, annál nagyobb lesz a nyújtással végrehajtott húzóigénybevételnek kitett lemezhosszúság és ugyanakkor annál kisebbek lesznek az alakítási tartományban fellépő nyúlási feszültségek. A találmány szerinti megoldásnak megfelelően, a találmány tárgyát képezi az eljárás foganatosítására alkalmas szerszám is. Ez a szerszám egy alsórészből, egy ezt kiegészítő felsőrészből, továbbá a lemeztartóval összeszerelt, kettős működésű présgép által működtetett befogókészülékből áll. A befogókészülékek között egy vagy több függőleges irányban mozgó, alsó és felső végállással lehatárolt nyomóközeget tartalmazó, zárt hengerrel összeszerelt ütközők vannak elrendezve. Az ütközők arra szolgálnak, hogy segítségükkel a nehézségi erő következtében a lemezszakasz előformázásának mértékét be lehessen állítani. A találmány révén hossz- és keresztirányban hajlított lemezrészeket lehet kialakítani. Mód van arra, hogy olyan karosszériaelemeket formáljunk, melyek hosszirányban szabálytalanul vagy élesebben görbülnek, s ugyanakkor az alakítás tartományában létrejövő alakváltozásokat meghatározva a hagyományos nyújtással végrehajtott húzással szemben lényegesen nagyobb alakíthatósági gazdagságot biztosítsunk. A mélyhúzással szemben, - amint korábban az ilyen alakváltozásokat létrehozták — anyagmegtakarítás, a szerszámok előállítási költségeinek csökkentése érhető el, mert a lemezt nem szükséges mindenütt befogni. Az ismert, mozgó befogókészülékekkel rendelkező húzószerszámokkal szemben a találmány szerinti szerszám lényegesen egyszerűbb kialakítású. Ez önmagában véve csökkenti a szerszám előállítási költségeit, s ugyanakkor a találmány szerinti szerszám kevésbé hajlamos a meghibásodásra. A találmányt kiviteli példák kapcsán, a leíráshoz mellékelt rajzok segítségével részletesen is ismertetjük. A rajzokon az la, lb, le ábrák a találmány szerinti eljárás során követett egyes műveleti lépéseket ábrázoltuk, a 2. ábrán egy alakítószerszámot mutatunk be metszetben. Az 5 lemezt a 3 és 4 befogókészülékekkel rögzítve a szerszám 1 alsó részére helyezzük. (Lásd: la ábra). A 4 befogókészülék lezárása után a szerszám 2 felső része függőleges irányban lefelé kezd haladni. Ekkor történik az 5 lemez előformálása (lásd az lb ábrát), s ugyanekkor a lemeznek a nyújtással végrehajtott húzóigénybevételnek kitett li szakasza a lemez síkfelületű, vízszintes 10 szakaszához képest hosszúságban megnő. Miután az 10 szakasz egy meghatározott hosszúságot elért (amely az l! szakasz hosszának felel meg) záródik a 3 befogókészülék is és a tulajdonképpeni húzási folyamat megindul, (lásd az le ábrát) Amint a 2. ábrán látjuk, a húzószerszám egy homorú 6 alsó részből (ez egy kettős működésű présgép asztalához van rögzítve) egy, a szerszám alsó részét kiegészítő és a prés sajtolójához szerelt 7 bélyegből, valamint a présgép leszorító készülékéhez erősített 8 szerszámvezetőből áll, amely a sajtoló lefelé irányuló mozgásakor aló lemezszélet a 9, 10 illetve 11, 12 szorítólécek közé szorítja. A szerszám 6 alsó részébe van egy olyan 14 ütköző beépítve, amelyet egy 15 dugattyú működtet. A 14 ütköző arra szolgál, hogy a nehézségi erő hatása alatt behajló lemez behajlási határát megszabja. Ez az ütköző arra is szolgál, hogy a megfelelő formára átalakított lemezrészt kitolja A 14 ütköző helyzetét a 16 lemezszél behelyezésekor például a dugattyúhengeren belül alkalmas módon kialakított lökethatároló, vagy egy 13 állítócsavar segítségével lehet meghatározni. Minél mélyebb pozícióban van a 14 ütköző, annál nagyobb a lemez alakításának a mértéke, de annál csekélyebb a nyúlás az alakítás tartományában. A berendezés a következőképpen működik: a lemezt belehelyezzük a szerszámba, amely ott súlyánál fogva behajlik mindaddig, amíg a nyújtva-alakító igény oevételnek kitett 10 szakasz hossza az 11 szakasz méretét eléri. Ezt követi a présgép 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
