174027. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyszilárdságú, szabályozható porozitású kerámiai anyagok előállítására
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS 174027 Nemzetközi osztályozás: fSf Bejelentés napja: 1975. X. 13. (LO-418) C 04 B 21/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1979. III. 28. Megjelent: 1980. III. 31. l* » /i/aii(8«a Dr. Lovas Jenő, fogorvos, Pálinkás Keresztély, vegyészmérnök, Szántó Lajos, fejlesztő mérnök, Budapest Eljárás nagyszilárdságú, szabályozható porozitású kerámiai anyagok előállítására 1 A találmány nagyszilárdságú, szabályozható porozitású kerámiai anyagok előállítására vonatkozik. A találmány szerinti alumínium-szilikátorok tömörre égők, s ilyen állapotban anyaguk kagylós törésű. 5 Eljárásunkkal nagy, de változtatható szilárdságú és szabályozható nyílt porozitású kerámiai termékek állíthatók elő. Ezek alkalmasak gáznemű és cseppfolyós anyagok szűrésére, de szerepelhetnek katalizátor hordozóként is. Mindezeken túl vizsgá- 10 lataink bizonyítják ezt is, hogy az orvosi gyakorlatban, mint biokerámikus anyagok szintén széleskörben alkalmazhatók, így például: foggyökerek pótlására, illetve csontprotézisek készítésére. 15 Ismeretesek már porózus kerámiák és előállítási eljárásaik, melyek egyrészt leégő adalékok segítségével, másrészt gázképző anyagokkal, vagy habképző anyagok segítségével készülnek. Ezeket az eljárásokat a kerámiai ipar régóta alkalmazza, 20 különféle szigetelő anyagokként, (hő, hangszigetelők stb.) amint azt a 151 549. sz. magyar szabadalmi leírás ismerteti. Az ismert eljárásokkal készült termékek szilárd- 25 sága a térfogatsúly csökkenésével arányosan csökken. Az említett eljárásoknál épp ez a térfogatsúlyc"őkkenés kapja a legnagyobb szerepet, mert ennek következtében nő a termékek hő-, és hangszigetelő képessége. 30 2 A felsoroltakon kívül előállítanak még fiint kőből és kvarc homokból készült szűrőanyagokat is, de ezek hátránya az, hogy igen kicsi a kopásállóságuk kvarcszemcséket könnyen leadnak. Az említett módokon készült porózus kerámiák nagy hátránya, hogy nem szabályozható pontosan a porozitás és így a szilárdság sem. Ezek a körülmények, valamint a formázhatóság és az alaktartás tökéletlensége is erősen korlátozza ezen anyagok széles körben való felhasználhatóságát. Formázásuknál főként az öntési technika alkalmazható, s a kívánt méretpontosságot csak az égetés utáni megmunkálással lehet elérni. Az égetéskor viszont rendszerint felületi repedezettség, kérgesedés lép fel, (égetési hőfoktartományok: 900—1450 °C kovaföldes, samottos, timföld tartalmú anyagok, stb.). így tehát az ismert különféle szilikát és oxidkerámiai anyagok előállítási lehetősége nehézkes és berendezés igényes a szükséges kiindulási anyagok költségesek és nem mindig szerezhetők be. Régóta igényel az orvostudomány olyan kémiailag és fizikailag igen stabil anyagot, amely a szervezetbe implatálva, hosszú időn át megőrzi állandóságát és eredeti formáját a szilárdsága révén alkalmas a támasztószövetek esetleges hiányainak tartós pótlására. Erre a célra már számos anyagot kíséreltek meg felhasználni, de mind a mai napig ezek a próbálkozások nem hozták meg a kívánt eredményt, 174027
