174000. lajstromszámú szabadalom • Készítmény acélok hőkezelésére
9 174000 10 A találmány szerinti A komponens-keverék külső megjelenése fehér por, a B komponens-keverék pedig világos szürke por. Az A + B komponensekből álló készítmény olvadáspontja cca. 850 °C felhasználás hőfoktartomány cementálásra 900—950 °C (edzésre 870—900 °C között), az olvadék fajsúlya: cca. 2000 g/liter/930 °C. A találmány szerinti készítmény felhasználása során a ciánmentes sófürdő elkészítését acél- vagy öntöttvas tégelyben végezzük, gáz- vagy villanyfűtést alkalmazva. Direkt elektródokkal történő fűtés csak abban az esetben használható, ha a tégelyben biztosított az egyenletes hőfokeloszlás. Helyi túlhevülések ugyanis fokozott salakképződést eredményeznek, ami az olvadék idő előtti kimerüléséhez vezet. Beolvasztáshoz tiszta tégelyt használunk. A sófürdő beolvasztása úgy történik, hogy a tégelyt feltöltjük A + B sóval 4 : 1 arányban, olyan mennyiségben, hogy az olvadék térfogata a tégelytérfogat 60%-a legyen, és ügyelünk arra, hogy a két só jól elkeveredjék egymással. A sókeveréket ezután 850 °C-ra felmelegítjük, majd fokozatosan emeljük a hőmérsékletet 900 °C-ra. Esetleges habzás a hirtelen hőközlés eredményeként lép fel. Ilyen esetben a hőmérséklet csekély csökkentése szükséges. A sóolvadék hőmérsékletét 900—920 °C-ra emeljük, amikor is annak felületén vékony, összefüggő szénréteg képződik. Ekkor A ♦ B só 2 : 1 arányú keverékének adagolásával a tégelyt 80 tf.%-ig óvatosan feltöltjük kisebb adagokban. A teljes sómennyiség megömlése után a hőmérséklet 920—930 °C-ra emeljük. Ekkor az összefüggő széntakaró könnyen széttörhető, a szabad olvadékfelületen nagy hólyagok képződésével egyidejűleg lángjelenség lép fel, az olvadékfelületen nyugalmi állapotában a széntakaró ismét zárul. Az olvadék felhasználására kész, a már ismert módszerekkel ellentétben, mivel azoknál csak 24 órai hőfokon tartás után lehet a használatbavételt megkezdeni. A 920—930 °C-os olvadékba előmelegített, száraz felületű munkadarabot szabad csak behelyezni. Az egyes munkadarabok behelyezését úgy végezzük, hogy azok egymással ne érintkezhessenek, és köztük kb. 8-10 mm távolság legyen, az egyenletes szénbeépülés biztosítására. Amennyiben a készítményt edzésre alkalmazzuk, szükséges ideig 870—900 °C-os olvadékban tartjuk a munkadarabokat. 1 kg olvadékra számolva 1 kg tömegű fém az olvadék terhelhetősége. Az olvadék, illetve tégelytöltet térfogatát ennek alapján kell megválasztani. (Az eddig ismert olvadékok ennek csak 1/5, 1/6-át teszik lehetővé). Az olvadék mindaddig alkalmas cementálásra, míg annak felületén lángjelenség mutatkozik. A cementálási folyamat során salak képződik, amely felúszik az olvadék tetejére. Ezi szabályos időközönként lekanalazással el kell távolítani, és a hiányt A ♦ B só 2:1 arányú keverékével pótolni. (Kb. 3 óránként). Csekély cementálási mélység esetén (0,5 mm) elégséges a só pótlását 2—3 berakásonként elvégezni. Az olvadék cementálási teljesítménye 930 °C-on a kezelési idő függvényében: Idő-órában 1 2 3 4 5 mélység mm-ben 0,6 0,95 1,3 1,64 2 A találmány szerinti készítmény az ismert, cianidmentes készítményekkel összehasonlítva a következő előnyökkel rendelkezik:- az olvadék terhelhetősége (kg olvadék/kg cementálandó anyag) 2—3-szorosa az ismert készít mény eknek,- az olvadék elkészítés után azonnal használatba vehető,- felhasználás során az utánadagolás gyakorisága csökken,- a keletkező lítiumszilikát a fém felületén bevonatot képez és azt megóvja az oxidációtól. Szabadalmi igénypontok: 1. Készítmény acélok hőkezelésére, mely nátrium- és/vagy káliumkarbonátot, kálium- és/vagy nátriumhidroxidot, nátrium- és/vagy káliumkloridot, szilíciumkarbidot és szenet tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a készítmény alap- és adalék-keverékből áll, és 40—70% nátriumkarbonátot és/vagy káliumkarbonátot, 0,5—5% lítiumkarbonátot, 5-159? káliumhidroxidot és/vagy nátriumhidroxidot, 10—30% nátriumkloridot és/vagy káliumkloridot, 1—30% lítiumkloridot, 5-25% szilíciumkarbidot, 0,1—5% bórkarbidot, 3—10% szenet és adott esetben 0,5-5% lítiumhidroxidot tartalmaz. 2. Az 1. igénypont szerinti készítmény kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az alapkeverék nátriumkloridot és/vagy káliumkloridot, nátriumkarbonátot és/vagy káliumkarbonátct, lítiumkarbonátot, káliumhidroxidot és/vagy nátriumhidroxidot és adott esetben lítiumhidroxidot tartalmaz. 3. Az 1. igénypont szerinti készítmény kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az adalék-keverék nátriumkloridot és/vagy káliumkloridot, nátriumkarbonátot és/vagy káliumkarbonátot, káliumhidroxidot és/vagy nátriumhidroxidot, lítiumkloridot, szilíciumkarbidot, bórkarbidot, faszenet, vagy egyéb szénféleségeket és adott esetben lítiumhidroxidot tartalmaz. 4. Az 1. igénypont szerinti készítmény kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy 52-56% nátriumkarbonátot és/vagy káliumkarbonátot tartalmaz. 5. Az 1. igénypont szerinti készítmény kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy 5—10% káliumhidroxidot és/vagy nátriumhidroxidot tartalmaz. 6. Az 1. igénypont szerinti készítmény kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy 20—30% nátriumkloridot és/vagy káliumkloridot tartalmaz. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
