173986. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyszilárdságú könnyű építőelemek előállítására
3 173986 4 péppé, amely a kívánt terméket szolgáltató sablonba beönthető. Az összekeverést és a sablonbatöltést 5—6 percen belül el kell végezni, mert ennyi idő alatt a gipsz kötési folyamata már annyira előre halad, hogy utána már kezelhetetlenné válik. A gipsz közismert módon kötése során kristályosodik, és kristályszerkezete 18%-nyi vizet tud megkötni. A többi „fölösleges” víz a keverék önthetőségét szolgálja, a megszilárdult terméket azonban porózusá teszi, lassítja a szilárdulási folyamatot, csökkenti a végszilárdságot, és megnöveli a szárítási időt Közismert jelenség, hogy a víz százalékos arányával változtatható a gipszpép nyomószilárdsága és kötésideje egyaránt. A vízaránynak 100-ról 45%-ra való csökkenéséhez a nyomószilárdságnak 40-ről 200 kp,'cm2 -re történő megnövekedése tartozik, ami ugyanakkor a kötésidőnek 60-ról 20 percre való lecsökkenésével jár együtt. Mint látszik, a nyomószilárdság szempontjából a vízmennyiség csökkentése egyéitelműen kedvező. Határt szab azonban ennek az a technológiai körülmény, hogy kisebb vízmennyiség esetén a cementpép már a keverés közben megdermedhet és sem egyenletesen önteni, sem formába juttatni nem lehet zavartalanul. Ezért nem jöhet szóba a 4-500 kp/cm2 nyomószilárdságú keverék előállítása, amely elméletileg a 20—25'/í-os víztartalomhoz tartoznék. Ez esetben ugyanis a kötés olyan rövid idő alatt játszódnék le, hogy nemcsak sablonba juttatni, de már összekeverni sem lehetne tökéletesen. A találmány célja nagy szilárdságú könnyű építőelemek előállítására vonatkozó olyan eljárás kidolgozása, amelynek segítségével lehetőség van arra. hogy a gipszbázisú építőelemek nyers keverékébe annyi és csakis annyi vizet juttassunk, amennyi a gipsz kötéséhez feltétlenül szükséges, és így a szokványos technológiákkal elérhető szilárdságokat messze meghaladó szilárdságokkal lehessen elérni. A cél eléréséhez alkalmasnak látszott az olyan nyers keverék, amely a vízen és a gipsz kötőanyagon kívül duzzasztott perlitet tartalmaz. A perlit az építőelemet hőszigetelésre sőt burkolásra is alkalmassá teszi. A duzzasztott perlitnek azonban aránylag csekély részarányú jelenléte is tetemes mértékben csökkenti az építőelem végső szilárdságát. A tapasztalatok szerint pl. a 100 kp/cm2 szilárdságú gipszbázisú válaszfalpallók nyomószilárdságát 2.5 súly% perlittartalom 60-80 kp/cm2-re, 5s7/ perlittartalom pedig 50—70 kp/cm2-re csökkenti. A perlitadagolás további fokozásával a teherbírás rohamosan romlik, és végül 60—80 s% perlittartalom esetén a termék terhelhetősége teljesen megszűnik. A találmány feladata olyan eljárás megvalósítása, amely a duzzasztott perlit adalékanyag jelenléte ellenére burkolásra is alkalmas, tehát megfelelő szilárdságú építőelemet eredményez. Az elmondottak értelmében ehhez a víz és a gipsz kötőanyag egymással való kapcsolatbahozása oly módon történjék, hogy a szilárdsági okokból lehetőleg minimális mennyiségű víz ne okozhassa a bedolgozást gátló, idő előtti kötést, viszont a kompo nensek összehozása az adott keverési arányhoz tartozó lehető legnagyobb szilárdságot eredményezze. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a vizet nem közvetlenül kell a gipsz kötőanyagba bekeverni, hanem valamilyen cellás anyag celláiba kell juttatni. A cellás anyagot kell összekeverni a gipsszel, majd ezután kell a cellák egy meghatározott részéből a bezárt vizet kiszabadítani. Ekkor már a kötés bármilyen gyorsasággal végbemehet anélkül, hogy ennek technológiai akadálya vagy bármilyen káros következménye volna. A víznek a cellákból való kiszabadítása egyszerűen azok összetörésével hajtható végre. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti eljárás nagyszilárdságú, könnyű építőelemek előállítására, — amely építőelem kötőanyag, célszerűen gipsz, adalékanyag, valamint a kötést megindító folyadék, általában víz keverékéből oly módon készül, hogy a vízzel összekevert száraz anyagot formázótérbe töltjük, majd a kötéshez szükségtelen ún. szabad vizet legalább részben a formázótérből eltávolítjuk, - azon alapul, hogy adalékanyagként a gipsz mennyiségére vonatkoztatva legalább 1 %-nyi és legföljebb 200%-nyi cellás szerkezetű és előnyösen nagy nedvszívóképességű vázanyagot, célszerűen duzzasztott perlitet használunk, a vázanyag celláit vízzel telítjük, majd a telítés után gipsszel összekeverjük, ezáltal a bennük levő vizet kiszabadítjuk, és azt a gipsszel érintkezésbe hozva a kötést megindítjuk. A találmány szerinti eljárás további ismérve lehet, hogy a vázanyag celláinak vízzel való telítéséhez a gipsz mennyiségére vonatkoztatva legalább 15%-nyi és legföljebb 300%-nyi vizet használunk. A vázanyag celláiból a gipsz mennyiségére vonatkoztatva legalább 15%-nyi vízmennyiség kiszabadulásának megfelelő részt szüntetünk meg. Az eljárás egyik lehetséges módjánál a cellákat a keveréknek a formázótérbe való bejuttatása közben, míg más esetben a keveréknek a formázótérbe való bejuttatása után szüntetjük meg. A cellák megszüntetését célszerűen azok összetörésével hajtjuk végre, az összetörést pedig a vázanyag vizet tartalmazó celláira ható nyomóerővel és/vagy ütőerővel és/vagy vibrációval hajtjuk végre. A cellás anyag vízzel való telítését és adott esetben a gipsszel való összekeverését előre elvégezzük, az így elkészített anyagot a kívánt ideig tároljuk, majd a cellák legalább egy részét a fölhasználáskor szüntetjük meg. Nagyszilárdságú építőelem előállítása esetén a termék nedvességtartalmát maximum 10%-ra, míg hőszigetelő építőelemek előállítása esetén a termék nedvességtartalmát 10 és 40% közötti, előnyösen 20 és 30% közötti értékre állítjuk be. Nagyobb nedvességtartalommal végzett keverés és/vagy bedolgozás esetén a kész terméket 40%, előnyösen legföljebb 30% nedvességtartalmű állapotig kiszárítjuk. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi, hogy egyszerűen és megbízható technológiával lehessen gipsz kötőanyagból, duzzasztott perlit adalékanyagból, valamint vízből épületek hőszigetelésére 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
