173963. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés távbeszélővonal telefonhoz csatlakoztatásának tökéletesítésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 173963 i szolgalati találmány Eli Bejelentés napja: 1976. I. 19. (BU—795) Nemzetközi osztályozás: H 04 B 7/00, H 04 M 7/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1979. III. 28. Megjelent: 1980. II. 29. Feltalálók: Gádoros Miklós oki. villamosmérnök, Budapest, Kovács Sándor oki. villamosmérnök, Budapest Szabadalmas: Budapesti Rádiótechnikai Gyár, Budapest Kapcsolási elrendezés távbeszélővonal rádiótelefonhoz csatlakoztatásának tökéletesítésére 1 2 A találmány tárgya kapcsolási elrendezés táv­beszélővonal rádiótelefonhoz csatlakoztatásának tökéletesítésére. Rádiótelefonok segítségével ma már olyan elő­fizetők is távbeszélőközpontokhoz csatlakoztat­hatók, amelyek készüléke nem vezetéken át van a távbeszélőközponttal összekötve. A rádiótelefon és a távbeszélőközpont együttműködésének egyik alapvető feltétele az, hogy a rádiótelefonon keresz­tül csatlakozó előfizető minden olyan szolgálta- 10 táshoz hozzájuthasson, mint bármely egyéb elő­fizető. Az együttműködés elősegítése érdekében nemzetközi ajánlások pontosan meghatározzák mindazokat a műszaki jellemzőket, amelyeket a rádiótelefon berendezéseknek, valamint a telefon- 15 központoknak ki kell elégíteni. Ilyen ajánlás például (CCITT) az is, hogy a távbeszélőn vagy rádiótelefonon át továbbított hangfrekvenciás információk frekvenciasávjának 300 és 3400 Hz közé kell esni, Mivel ez az ajánlás 20 viszonylag újkeletű, egyes régebbi típusú távbeszé­lőközpontok az ebben támasztott követelmé­nyeknek nem felelnek meg. Azok az előfizetők tehát, akik rádiótelefonon keresztül csatlakoznak egy távbeszélő központhoz, a többi előfizetőhöz 25 képest hátrányos helyzetbe kerülhetnek, ha olyan előfizetők felé kezdeményeznek hívást, amelyek régebbi típusú távbeszélőközpontokhoz tartoznak. A rádiótelefonok hangfrekvenciás átviteli sávja ugyanis lényegében megegyezik az említett frekven- 30 ciatartománnyal és a sávon kívüleső jelek vagy jelzések vételére minden további intézkedés nélkül nem alkalmasak. A régebbi típusú központokban igen gyakori, 5 hogy a csengetésvisszajelző hang, a tárcsázási hang, vagy a foglaltságjelző hang a megengedett 300 Hz-es alsó határfrekvencia alatt van. Igen gyakori a 160—200 Hz-es csengetésvisszajelző han­gok alkalmazása is. Nyilvánvaló, hogy a rádiótele­fonok ezeket az akusztikus jelzéseket nem tudják továbbítani, és ebből a rádiótelefon állomáson levő előfizető számára sok hátrány származik. Ismert már olyan megoldás a vázolt probléma kiküszöbölésére, amelynél a rádiótelefont a táv­beszélő központhoz csatlakoztatható egységben egy jelvevőt helyeznek el, amely mindig egy meghatáro­zott sávon kívüli jelzés frekvenciájára van hangolva, és ezen jel vételekor a jelvevő olyan hangfrekven­ciás generátort működtet, amely a rádiótelefon által is átvitt hangfrekvenciás sávon belül jól észlelhető akusztikus jelzést kelt. Bár ez az ismert megoldás kifogástalanul működik, jelentős hátránya, hogy annyi jelvevőre van szükség, ameny­­nyi a sávon kívül előforduló akusztikus jelzések frekvenciáinak lehetséges száma. Amennyiben ugyanis egy régi típusú telefonközpontban a csen­getésvisszajelző hang 160 Hz-es, akkor 160 Hz-es frekvenciára reagáló jelvevőre van szükség a 160 Hz-es csengetési visszajelzés észleléséhez. Ha ugyanezen központban a tárcsázási hang 60 Hz-es 173963

Next

/
Thumbnails
Contents