173955. lajstromszámú szabadalom • Eljárás O,O-dimetil-, illetve O,O-dietil-O(2,2-diklórvinil)-tionofoszforsav-észter előállítására

3 173955 4 Ennél fogva komoly érdekek fűződnek ahhoz, hogy sikerüljön olyan eljárást találni, amely a fent említett hiányosságokat és nehézségeket kiküszö­böli. Azt találtuk, hogy 0,0-dimetil- illetve 0,0-di- 5 etil-0-(2,2-diklórvinil)-tionofoszforsav-észtert ka­punk, ha III általános képletű 0,0-dimetil- illetve 0,0-dietil-1 -hidroxi-2,2,2-triklóretán-tionofoszforsav­­-észtert — ahol 10 R metil- vagy etil-csoport — ekvivalens mennyiségű alkáli-alkoholát vagy alkáli­­-hidroxid vagy karbonát alkoholos oldatával ke­zeljük, mimellett célszerűen metanollal vagy eta­­nollal dolgozunk, hogy elkerüljük az átésztere- 15 ződést. Kifejezetten meglepő, hogy a találmány szerinti eljárás a kívánt észtert adja, mivel a technika állása alapján I képletű vegyület keletkezése volna vár­ható. 20 A találmány szerinti eljárásnak sok előnye van és egy új, eddig nem megvalósíthatónak tűnő módszert valósít meg az 0,0-dimetil- illetve 0,0-di­­etil-0-(2,2-diklórvinil)-tionofoszforsav előállítására. Az új eljárásnál nem használunk drága, kristályos 25 (szilárd) nátriumalkoholátot (vö.: 2 150 108 számú NSZK-beli közrebocsátási irat 10. old.). A kiindu­lási anyagként használt 0,0-dimetil- illetve 0,0-di­etil-1 -hidroxi-2,2,2-triklóretán-tionofoszfonsav-észtert technikailag egyszerűen jó termeléssel állíthatjuk elő, ezzel szemben a 2 150 108 számú NSZK-beli közrebocsátási irathoz szükséges előtermék csak körülbelül 30%-os termeléssel és technikailag csak nehezen megoldható eljárással állítható elő. Az előtermékhez tehát sokkal könnyebben jutunk el, mint a fenti leírásnál. Ezenkívül a találmány szerinti eljárás további előnye, hogy a drága, szilárd nátriumalkoholátot nem kell használni és helyette nátriummetilát illetve etilát metanolos vagy etanolos oldatát használjuk. A 2 150 108 számú NSZK-beli közrebocsátási irat szerint 1 mól előtermékre 2 mól nátrium-etilát szükséges, a találmány szerint metanolban vagy etanolban oldott nátrium-alkoholátból 1 mól szükséges; ez jelentős megtakarítást jelent. A találmány szerinti eljárás további előnye, hogy egy eljárás-változat szerint nátrium-alkoho­­iátot egyáltalán nem kell használni és helyette metanolban vagy etanolban feloldott alkáli-hidr­­oxidot vagy -karbonátot használunk. Ha kiindulási anyagként 0,0-dimetil-l-hidroxi­­-2,2,2-triklóretán-tionofoszfonsav-észtert és alkáli­­-hidroxid vagy -karbonát metanolos oldatát használ­juk, akkor a reakciót a következő egyenlet ábrá­zolja: alkáli-hidroxid vagy karbonát metanolos oldata III képletű vegyület +-------------------------------------------------------------► II képletű vegyület Ez az egyenlet egyértelműen meghatározza a 35 kiindulási anyagot és a reakcióterméket. A kiindulási anyagként használatos 0,0-dimetil­­illetve 0,0-dietil-l -hidroxi-2,2,2-triklóretán-tiono­­foszfonsav-észter nem ismert, de előállítható az érvényes tanítással ellentétes, a technika állásához 40 nem tartozó javaslat szerint (Pelchlowicz, J. Chem. Soc. 1961, 241. old.) dimetil- illetve dietil-tiolfosz­­fitból és klorálból. A találmány szerinti eljárás oldószerek nélkül 45 vagy azok pótlólagos felhasználásával is kivitelez­hető. Minden iners szerves oldószer alkalmazható, előnyösen szénhidrogének, például dietiléter, di­­oxán, klórozott szénhidrogének, például inetilén­­klorid, etilénklorid, ketonok, például aceton, bu- 50 tanon, nitrilek, például acetonitril vagy benzonitril. Bizonyos alkoholokat, például metanolt, etanolt, propanolt vagy butanolt is felhasználhatunk. Célszerűen a metanolt vagy az etanolt részesítjük előnyben, mert így kizárjuk az átésztereződés 55 lehetőségét. A reakciót —20 — + 100°C-on, előnyösen + 10 — +20°C-on és normális nyomáson végezzük. A találmány szerinti eljárás kivitelezésénél 1 mól 0,0-dimetil- illetve 0,0-dietil-l-hidroxi-2,2,2-triklór- 60 etán-tionofoszforsav-észtert 1 mól alkáli-hidroxiddal vagy 1/2 mól alkáli-karbonáttal reagáltatunk. Ettől az aránytól való nagyobb eltérések esetén a termék szennyezett és a termelésben is veszteségek lépnek fel. 65 Mint már említettük, a találmány szerint előál­lítható 0,0-dimetil illetve 0,0-dietil-0-(2,2-diklórvi­­nil)-tiono-foszforsav-észtereket kártevőirtó szerként, különösen inszekticidként használják a növényvé­delemben és a higiéniai, valamint magtárvédelmi szektorban. A következő példákkal szemléltetjük a talál­mány szerinti eljárást. 1. példa II képletű vegyület előállítása 27,3 g (0,1 mól) 0,0-dimetil-l-hidroxi-2,2,2-tri­­klóretán-tionofoszfonsav-észter 50 ml metanollal készített oldatához 10-20°C-on 2,3 g metanolban oldott nátriumot csöpögtetünk. Az elegyet 15 per­cig 30°C-on melegítjük, lehűtjük és jegesvízbe keverjük. A vizes oldatot kétszer extraháljuk metilénkloriddal, az egyesített metilénklorid extrak­­tumokat vízzel mossuk, majd szárítjuk. Az oldószer ledesztillálása után csökkentett nyomáson 23,5 g olajat kapunk, amely gázkromatográfiásán kimuta­tott 92,4% 0,0-dimetil-0-(2,2-diklórvinil)-tiofosz­­forsav-észtert tartalmaz. Szükség esetén a nyerster­mék desztillálható. 2 torr nyomáson, 76—80°C-on forr, törésmutatója n^2: 1,4964. A vegyület szer­kezetét NMR spektroszkópiával mutattuk ki. 2

Next

/
Thumbnails
Contents