173938. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhidrogének kinyerésére földalatti szénhidrogéntartalmú terekből
5 173938 6 említettünk, a találmány oltalmi körébe tartozik a dugó alkotóinak kettőnél több különálló adagolásban való használata. A leírásban az elegyedő dugó összetétel vonatkozásában ,könnyű alkotók” és „nehéz alkotók” elnevezések szerepelnek. A „könnyű alkotók” megjelölés lényegében molekulánként 1—4 szénatomot tartalmazó szénhidrogének elegy ét, amely esetleg kis mennyiségben széndioxid- és kénhidrogén-gázokat foglal magában, jelöli. Ez az anyag általában gáz-fázisban létezik. A „nehéz alkotók” elnevezés lényegében molekulánként 3—6 szénatomot tartalmazó szénhidrogének elegyét, amely a fenti vegyületeket tartalmazza, foglalja magában és olyan vegyületeket is tartalmaz, amelyeknek a forráspontja az egyenesláncú gazolin forrástartományában párolható le. Rendes körülmények között ez az anyag folyadék vagy sűrű gáz. A találmány szerinti elegyedő dugó „könnyű alkotók” és „nehéz alkotók” elegye. A legtágabb értelemben a találmány olyan oldószert injektáló szondára is kiterjed, amely összekötő csatlakozásokkal van ellátva és az olajoszloptól néhány méterre csatlakozik a tároló fedeléhez. Azoknál a tárolóknál, amelyek nem tartalmaznak gázsapkát az oldószert injektáló szonda vagy szondák a gerincen vagy annak közelében vannak elhelyezve és néhány méterre benyúlnak az olajoszlopba vagy az olajtárolóba a fedőréteg szomszédságában. Gázsapkával rendelkező tárolókban, amely akár már kezdetben jelen van, akár a termelés és a gravitációs leszivárgás során alakul ki, az injektáló szonda vagy szondák a gáz-olaj átadó terület vastagságában benyúlnak a tárolóba. Ez a terület a felső, gázzal telített zóna és az alsó, olajjal telített zóna közötti átadó terület, amelyben a folyadéktelítés egy főként gázzal való telítettségről egy olajjal való telítettségre változik. Ezt az átadó területet gyakran gáz-olaj érintkezési területnek is nevezik. A injektáló szonda úgy lehet tökéletesítve, hogy a dugó alkotóinak külön-külön és egyidejűleg történő injektálására alkalmas eszközökkel van ellátva, például a szonda fel van szerelve béléscső-rakattal és központi cső-rakattal, ahol — a béléscső megfelelően perforálva van. Ilyen szonda egy példáját a 3 845 821 számú USA-beli szabadalmi leírásban ismertetik. Az oldószer alkotóinak injektálása külön-külön és egyidejűleg történik, például a folyékony alkotók beadagolását a cső-rakat és a központi cső közötti gyűrűn keresztül, míg a nehéz alkotók bevitelét a központi csövön keresztül végezzük. A bevitelt addig folytatjuk, ameddig a dugó alkotóiból elegendő mennyiséget nem adagoltunk be a dugó kialakítása érdekében. Ennél a módszernél a kívánt közvetlen vagy esetlegesen elegyedő dugó in situ képződik a lehető legkisebb mértékű káros keverés alkalmazása mellett. Az oldószerdugó kialakítása után egy fluid hajtóanyagot injektálunk be olyan mennyiségben, hogy az oldószert áthajtsa a tárolón. Az injektálást előnyösen úgy végezzük, hogy a mozgási sebesség körülbelül 0,015—5,0 méter legyen naponta. Az oldószert injektáló szonda (vagy szondák) felhasználhatók a fluid hajtóanyag bevitelére is vagy külön tetőszonda vagy szondák alkalmazhatók. Az alkalmazott fluid hajtóanyag bármely gáz alakú anyag lehet, amely a tároló körülményei között gáz alakú. Ezenkívül a fluid hajtóanyag elegyedhet a szénhidrogén oldószer-dugóval. Az előnyös fluid hajtóanyag valamely száraz, viszonylag olcsó gáz, főképpen metán, például természetes gáz, füstgáz vagy gázberendezésekből származó gáz lehet. Más gázok, amelyek szintén használhatók, etán, széndioxid, kénhidrogén, nitrogén, levegő és ezek elegyei lehetnek. Fluid hajtóanyag lehet továbbá víz vagy sóoldat, amely iszapos vagy nem sűrített a mozgási arány növelésére. A fluid hajtóanyag levegő és víz vagy gáz és víz elegye is lehet, amelyek egyszerre vagy váltakozva injektálhatok be az eltávolítás hatásosságának a megnövelése érdekében. Ezenkívül az eljárás alkalmazható olyan földalatti tárolókban is, ahol a tároló kiürítése lefelé a rézsű irányában történik. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás szénhidrogének kinyerésére toronyszerű, földalatti vagy olyan buborékponthoz tartozó nyomásnál alacsonyabb nyomású szénhidrogén-tárolókból, amelyekben a mozgás főként lefelé történik és amelyek olyan folyékony szénhidrogén-fázist tartalmaznak, melyben szabad nem folytonos gáz-fázis van, a tárolókban legalább egy injektáló szonda és egy kitermelőkút van, azzal jellemezve, hogy a) az injektáló szonda segítségével a tárolóban lévő folyadék szénhidrogének legfelső körzetének a szomszédságába egy első könnyű fluid szénhidrogént és elkülönítve, de egyidejűleg egy második nehezebb fluid szénhidrogént táplálunk be, b) a betáplálást addig folytatjuk, ameddig in situ és a legfelső körzet szomszédságában egy, az első szénhidrogén-elegyet és a második szénhidrogén elegyet olyan mennyiségben tartalmazó dugót alakítunk ki, mely első érintkezéskor közvetlenül vagy esetlegesen elegyedik a tárolóban levő folyékony szénhidrogén-fázissal a tároló hőmérsékletén és nyomásán c) az injektáló szonda segítségével egy fluid hajtóanyagot táplálunk be a tárolóba, a tárolóban levő szénhidrogéneknek a termelőkút felé való kiszorításához szükséges nyomáson és mennyiségben és végül d) a szénhidrogéneket a termelőkút útján kinyerjük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a tárolóban levő folyékony szénhidrogénnek közvetlenül elegyedő dugót alakítunk ki. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a tárolóban levő folyékony szénhidrogénnel esetlegesen elegyedő dugót alakítunk ki. 4. A megelőző igénypont bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
