173937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ékszíjak használhatósági paramétereinek vizsgálatára
7 173937 8 történő lemérése után kiszámoltuk az eredeti garnitúrákat képező ékszíjak egymás közötti tengelytáv különbségét (AT) és az ékszíjak módosítási képességére jellemző kistárcsa szögelfordulásának különbségét (A M°). Ezen értékeket a 6. ábrán feltüntetve közöljük. A vizsgálati pontok gyakorlatiságát számokkal jelöltük, azaz pl. 4 olyan eredeti garnitúrát találtunk, melyeknél az egyes garnitúrákban a tengelytáv eltérés egyaránt 0,3 mm, és a kistárcsa szög-elfordulás különbsége egyformán 5° volt, stb. Ezt követően a 200 db szíjat előbb a tengelytáv szerint, majd ezen belül a kistárcsa szögelfordulása szerinti maradék nélkül átgarnitúráztuk, tekintet nélkül arra, hogy az egyes szíjak az eredeti garnitúrákban milyen párosításban voltak. Az eljárásunk szerinti kétszeres garnitúrázás után mért eredményeket a 7. ábrán tüntettük fel. Látható, hogy az egyes garnitúrákat képező szíjak tengelytáv-különbségei és módosításai fokkülönbségei egyaránt nagy méretekben lecsökkentek. Eltekintve a tengelytáv-különbség csökkenésétől, (mert hiszen egy gondosabb tengelytáv szerinti garnitúrázás nem tárgya e találmánynak), igen meglepő, hogy az eredetileg átlagosan 6,8°-os módosítási szögkülönbséget mutató garnitúra-halmaz általunk történő maradék nélküli átgarnitúrázás után olyan egyforma garnitúrákat állítottunk elő, amelyekben csupán átlagosan l,5°-os módosítási szögkülönbségek vannak az egyes garnitúrák szíjai között. (A 6. ábrán az átlagos AM = 6,8°, illetve a 7. ábrán az átlagos AM = 1,5° pontvonallal van jelölve). A vizsgált okszíjhalmaz minőségének ilyen nagymértékű javítására jellemző képet ad az, hogy mivel a párba futó ékszíjak külön-külön mért -kistárcsa szögelfordulás értékeinek különbsége (A M°) párban futás esetén természetszerűleg 0-vá válik, azaz ilyenkor az egyik szíj méréseink szerint pon- AM° tosan —-— értéknek megfelelően késik, míg a A M° másik szíj------- értéknek megfelelően siet, azaz 2 A M° mindkét szög a—-— értéknek megfelelő nagyságú csúszást hajt végre a tárcsa hornyában. Ez annyit jelent, hogy a kistárcsa kb. 96 mm-es átmérőjénél számítva a tapasztalat átlagos 6,8°-os értéket, tehát 6,8x96x3,14-------------------= 2, 85 mm kerületi csúszást mutat, 2x360 tehát az egyes szíjak 2,85 mm-es átlagos relatív csúszást szenvednek a tárcsahoronyhoz képest a nagytárcsa 10 fordulata esetén, 2000 ford/perc gyakorlati fordulatszám esetén percenként ennek 200-szerese, tehát 570 mm-es csúszás fordul elő, amely csupán a szíjak nem teljes együttfutásából adódik. Természetes, hogy a nagymértékű csúszás dörzsölő hatása az ékszíjat felmelegíti, koptatja és ezen keresztül csökkenti az élettartamát. Végeredményben tehát az átlagos 6,8 AM°-os átlagos módosítási szögkülönbséget találmányunk szerinti eljárással és berendezéssel átlagosan l,5M°-ra csökkentettük, azaz — (100%-nak véve a 6,7 M°-ból eredő káros munkamennyiséget) - azt 22%-ra csökkentettük le. Hasonló mértékű minőségjavitó hatást értünk el rendkívül jó minőségű ékszíjak 100x2 garnitúrájának vizsgálatával is. A találmány szerinti berendezéssel mód nyílik az ékszíjak együtt nem futásából eredő dörzsölő munka mérésére is, amennyiben a 13 hajtókart dinamóméterrel látjuk el (vagy a helyett teljesítményméréssel felszerelt elektromos meghajtást alkalmazzukp Ekkor úgy járunk el, hogy pl. 2 db szíj vizsgálata esetén (5. ábra) először a 17 csap kihúzása után laza 2 kistárcsával mérjük a rendszer alapnyomaték szükségletét az 1 nagytárcsa forgatásakor. Ezt követően a 17 csappal rögzítjük a 2 kistárcsa laza részeit és ismételten lemérjük a rendszer nyomaték szükségletét. A mért két nyomaték különbsége egyértelműen megadja az ékszíjak együtt ném futásából eredő dörzsölőmunka nyomatékszükségletét. Az 5. ábrán jelzéssel és nyilakkal feltüntettük még a két ékszíj fentebb tárgyalt relatív elmozdulását is. A találmány szerinti vizsgálóberendezés az eddigi hosszmérőberendezésekhez hasonlóan egyszerű működésű. Kiszolgálás a némileg munkaigényesebb, mert az eddigi egy érték helyett két érték levonása szükséges, továbbá a kétszeres garnitúrázás némi többletmunkát követel. Azonban figyelembe kell venni azt, hogy ezzel az ékszíjak átlagos minőségét igen nagy mértékben megjavítjuk, mégpedig oly módon, hogy a gyártás menetét a legcsekélyebb mértékben sem módosítjuk. Az eljárás és berendezés igen nagy értéke továbbá az, hogy a kapott eredményeknek a garnitúrázáson túlmenő analízise olyan különleges, újszerű információkhoz juttatja az ékszíjgyártókat, melyeknek a gyártás folyamán való felhasználásával még további másodlagos minőségj avítás, vagy éppen elsődleges önköltségcsökkentés válik lehetővé. Az eljárás és berendezés igen nagy előnye még továbbá az, hogy segítségével az eddigi rejtett hibák (rendellenes kordpálya, alávulkanizáltság stb.) feltárhatók és az extrém vizsgálati értéket szolgáltató ékszíjakat selejtgyanúval visszatarthatjuk. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás ékszíjak használhatósági paramétereinek, mint például hosszának, súrlódó nyomatékának és a szerkezeti elemek elrendeződésére jellemző fordulatszám módosító képességének vizsgálatára, azzal jellemezve, hogy az ékszíjakat két egymástól eltérő átmérőjű, az ékszíjak profil méretének megfelelően hornyolt, szögelfordulás leolvasását lehetővé tevő tárcsára helyezzük, az egyik tárcsát adott mértékben, célszerűen 5—15-ször körülforgatva elfordítjuk, és leolvassuk a másik tárcsa szög-elfordulását, ebből az ékszíj fordulatszám módosítási képességét meghatározzuk, a geometriai hosszt lemérjük, és az ékszíjak együttfutásának mértékére jellemző súrlódó nyomaték nagyságát az egyik, célszerűen a nagyobbik tárcsa elindításával mérjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 (5 4
