173932. lajstromszámú szabadalom • Könnyű kivitelű kerékpár sínjárművekhez
MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG à SZABADALMI LEÍRÁS 173932 Bejelentés napja: 1974. II. 8. (SchE-460) Nemzetközi osztályozás: ORSZÁGOS Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1973. II. 10. P 23 06 650.4 Közzététel napja: 1974. IX. 28. Megjelent: 1980. I. 31. B 60 B 35/00 17/00, 5/02, TALÁLMÁNYI HIVATAL Feltalálók: Szabadalmas: Ranger Erich igazgató, Aalen és Berg Josef mérnök, Heidelberg Német Szövetségi Schwäbische Hüttenwerke Köztársaság G.m.b.H. Wasseralfingen Német Szövetségi Köztársaság Könnyű kivitelű kerék sínjárművekhez 1 A találmány tárgya könnyű kivitelű kerék sínjárművekhez, amelynek egy tengelyen elhelyezhető keréktárcsái legalábbis egy, a kerékaggyal, illetve a tengellyel, valamint a kerékkoszorúval, illetve kerékabronccsal összekötött tárcsalappal ren- 5 delkeznek. A könnyű kivitelű kerék fejlesztése jelenleg olyan szintet ért el, amelyre jellemző, hogy üreges csőtengely és vékonyfalú keréktárcsák nyernek alkalmazást, amely utóbbiak sugárirányú metszetük- 10 ben egyszerű hullámosságuk, vagy egymáshoz függőlegesen elhelyezkedő kettős hullámosságuk révén kielégítő nagyságú merevséggel rendelkeznek. Alapjában véve az üreges vagy csőtengelyeket, valamint az egy darabból előállított könnyű kivitelű 15 keréktárcsákat is kovácsolt nyersdarabból kiindulva melegalakítással, majd ezt követő minden oldalukon elvégzett forgácsolással készítik, illetve munkálják meg. Ezzel a gyártási módszerrel már mintegy 30 évvel ezelőtt el tudták érni azt az abszolút 20 üzembiztos, kielégítő súlycsökkenést, ennél kevésbé kielégítő rugalmasságot mutató és még elviselhető előállítási költséget igénylő könnyű kivitelű kerékpárt, ami a jelenlegi fejlesztési állapotnak felel meg. 25 A nagyobb utazási sebességek elérésére irányuló törekvések már hosszabb idő óta kívánatossá, illetve szükségszerűvé teszik a további súlycsökkenést és a keréktárcsák nagyobb rugózóképességének biztosítását. Ennek érdekében sok javaslat született, 30 2 ezek azonban az üzemben nem tudtak érvényesülni. A javasolt konstrukciók vagy nem rendelkeztek kielégítő üzembiztonsággal, vagy a súlycsökkenés és a rugózási tulajdonságok javulása nem állott reális arányban az előállítási költségekkel. Javasoltak például olyan keréktárcsákat, amelyeket nem egy darabból állítottak elő, hanem egy agyrészből, egy kerékkoszorúból, illetve abroncsrészből, továbbá az ezt a kettőt összekötő tárcsalapból. Javasoltak továbbá olyan típusú keréktárcsákat is, amelyek több tárcsalappal rendelkeznek. Jelentéktelennek tekinthető méretű üzemi kísérleteknél az ilyenfajta konstrukciók nem jutottak messzebb. Az ilyen konstrukciók általában amiatt futottak zátonyra, mivel vagy nem volt kielégítő a tárcsalap és a kerékagy, illetve a kerékkoszorú közötti összekötés tartós szilárdsága, továbbá túl csekély volt a konstrukció rugalmassága, illetve rugózási lehetősége, végül túl nagy volt az előállítási költség. A könnyebb és rugalmasabb keréktárcsák létrehozására irányuló eredménytelen kísérleteknél az ezidáig szokásos gyártási eljárásokat alkalmazták, úgymint kovácsolt nyersdarabból való melegalakítást, a hullámok melegen való peremezését, forgácsoló megmunkálást, felsajtolást, felzsugorítást, zömítést és esetleg hegesztést. Nyilvánvaló, hogy az előzőekben már ismertetett könnyű kerékpár konstrukció az optimális megoldás, amit az idáig 173932
