173914. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ismert és új rifamicin-tipusú antibiotikumok előállítására
13 173914 14 90-120 óra elteltével szüljük a fermentációs levet, (az antibiotikum-mennyiséget biológiai értékméréssel határozzuk meg) és a pH-t 5-10% metil-izobutil-keton jelenlétében 4,0-4,5 értékre állítjuk be. A fermentációs levet ezután Podbielniak típusú extraktorban és centrifugális szeparátor alkalmazásával 11 250 liter metil-izobutil-ketonnal kivonatoljuk. Az oldószeres kivonatot most vákuumban 1/10—1/20-ad térfogatra pároljuk be és a pH-t ammóniával vagy 10%-os dikálium-hidrogén-foszfát (K2HPO4) oldattal 5,5-6,5-re állítjuk be. Az oldószert (közelítőleg 900 liter) vákuumban eltávolítjuk és a maradékot azonos mennyiségű etil-alkoholban oldjuk. Az etil-alkoholos oldatot vákuumban kb. 90 liter térfogatig sűrítjük, majd ezt a sűrítményt ismételt petroléteres kivonatolással zsírtalanítjuk. Az etil-alkoholos oldathoz most aszkorbinsavat adunk (kb. 2 g aszkorbinsav/g antibiotikum keverék) és az oldatot szobahőmérsékleten kb. 30 percig keverjük. Az etil-alkoholos oldatot most vákuumban - miközben az oldat pH-ját szükség esetén 6 és 7 közötti értéken tartjuk - híg sziruppá pároljuk be, amelyet azután kloroformmal veszünk fel. A kloroformos oldatot szirup sűrűségig töményítjük és a szirupot szilikagél oszlopon kromatografáljuk, előhívószerként aceton 5%-onként növekvő koncentrációban tartalmazó etil-acetátot alkalmazva. Az egyes frakciókat vékonyrétegkromatográfiának és biológiai értékmérésnek vetjük alá, és az eredménynek megfelelően egyesítjük. Az oszlop első darabjai tartalmazzák a 32.656-jelzésű vegyületet, 0—15% acetont tartalmazó etil-acetátos eluációnál. A vegyület jellemzői a következők: Szén 58,19% Hidrogén 5,97% Nitrogén : 3,17% Kén 3,25% Oxigén (különbség alapján) 29,15% vegyület kis mértékben oldható vízben petroléterben, jól oldódik metil-alkoholban, etil-alkoholban, acetonban és etil-acetátban. A vegyület ultraibolya elnyelési színképe 0,01 mólos sósavas metil-alkoholos oldatban 225, 253 (inflexió) 300 és 414 m#i-nál mutat elnyelési maximumot. Az extinkciós koefficiensek (E1%) rendre: 465, 280, 290 illetve 150 voltak. Kálium-bromidban szemcsézve (lásd a csatolt infravörös elnyelési színképet), jellemző elnyelési sávok az infravörös tartományban a mikronokban kifejezett alábbi hullámhosszaknál jelentkeztek: 2,90, 3,40, 5,75, 6,05, 6,30, 6,60, 6,80, 6,95, 7,25, 7,55, 7,95, 8,65, 9,40, 10,25, 10,55, 11,35, 12,45 is 13,20. 15% acetonkoncentrációnál eluálódik a rifamicin S és a rifamicin SV. Rifamicin S A M. lacustris által termelt rifamicin S-et elemi analízis és a vegyület irodalomban közölt infravörös és ultraibolya elnyelési színképeivel végzett összehasonlítás alapján azonosítottuk. A termék színképe megegyezett a 3,301 753 sz. USA-beli szabadalmi leírásban megadottal. Rifamicin SV A M. lacustris által termelt rifamicin SV-t elemi analízis és a vegyület infravörös és ultraibolya elnyelési színképei adatainak az irodalomban közölt adatokkal történt összehasonlítása alapján azonosítottuk. A termék színképe megegyezett a 3,301 753 sz. USA-beli szabadalmi leírásban megadottal. Az oszlop fődarabjainak eluátumából bepárlás után kristályos alakban kapjuk meg a 3-tiometil-rifamicin SV-t, melynek infravörös spektrumát a 3/3 ábra mutatja. A kapott 3-tiometil-rifamicin SV-t a J. Org. Chem. 34. (6), 1969-1979 cikkben leírtak szerint aktivált mangándioxiddal oxidálva a 3-tiometil-rifamicin S-t kapjuk, melynek fizikai állandói: Szén 61,48 Hidrogén 6,70 Nitrogén 1,90 Kén 4,15 A tömegspektrogramm és a mágneses magrezonancia spektrum adatok megfelelnek a 3-tiometil-rifamicin S nátriumsójának (C38H48NaOi 2NS). A vegyület ultraibolya elnyelési színképe metil-alkoholos 0,01 mólos hidrogén-klorid oldatban 225, 305, és 440 /um-nál mutat maximumot. A kálium-bromid-szemcse színkép infravörös tartományában az alábbi, mikronokban kifejezett hullámhosszaknál mutat jellemző elnyelést: 2,90, 3,40, 5,25, 5,95, 6,50, 7^00, 7,25, 7,55, 8,15, 8,70, 9,30, 9,45, 10,30, 10,65, 11,35, 12,50, 12,80, 13,30 és 13,75. 2. példa Az 1. példában ismertetett módszer szerint járunk el, a M. lacustris ATCC 21975 helyett azonban a M. lacustris ATCC 21974-et alkalmazzuk. Az eredmények nagyságrendileg megegyeznek az 1. példában kapottakkal, azonban azzal az eltéréssel, hogy most a rifamicin S és a rifamicin SV kisebb mennyiségben keletkezik. 3. példa Száraz és szilárd gyógyászati készítményt állítunk elő oly módon, hogy az alábbi anyagokat a feltüntetett súlyarányokban keverjük: 3-tiometil-rifamicin SV 50 Nátrium-citrát 25 Alginsav 10 Foli(vinil-pirrolidon) 10 Magnézium-sztearát 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
