173909. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés- digitális jelek spektrumának javított sávkorlátozására, aluláteresztő szűrők és digitális villamos áramkörök kombinációjával

5 173909 6 elnyomja, a fokozat bemenetére adott jel éleiről eltűnik a hullámosság és az aperiodikus túllövés (ld. 6. ábra UC(D) és UE jelsor). Az impulzus amplitúdó határolását végző 5 ha­tároló fokozat nemlineáris elemet, pl. tranzisztort tartalmaz az impulzus amplitúdó határolására. Ez a fokozat azért szükséges, mert az 1 előkiemelő fokozat hatására nem változik a gyors jel csúcstávolsága, így ezek fel- és lefutási ideje rövi­­debb marad (ld. 2b. ábra és 5. ábra, ti nagyobb, mint t2 idő). Az 5 határoló fokozat a fel- és lefutási idő és a jelalakok viszonylagos egyformaságát azáltal bizto­sítja, hogy az előkiemelés után még mindig na­gyobb amplitúdójú (lassú) jeleket vágja. Ha a határolást nem tört vonal, hanem pl. exponenciális függvény szerint történik, olyan kom­ponensek keletkeznek, amelyek egyenletessé teszik a spektrumot a közeli zárósávban (kitöltik a négyszögjel spektrum minimumhelyeit, ill. az elő­szűrőként használható „L” szűrő pólushelyeit, (lásd l.d. ábra és 3. ábra). Az 5. ábrán látható a jel impulzus amplitúdó határolás előtt előkiemeléssel (folytonos vonal) és anélkül (szaggatott vonal). Az ábrából kitűnik, hogy az előkiemelés a gyors jel csúcstávolságait nem változtatja, lényegében csak az utána követ­kező szűrőn lecsökkenő (gyors jel) amplitúdót állítjuk vele helyre. (Ha a jelsor hosszabb impulzusainak csökkenése is helyreállítandó, természetesen további előkieme­­lők kapcsolhatók be két órajelütem három órajel­ütem stb. időtartamra.) A találmány szerinti aluláteresztő analóg-digitális szűrőkombináció kimenetén nyert spektrum tehát az impulzus előkiemelés és az impulzus amplitúdó határolás révén a legnagyobb hasznos frekvenciáig gyakorlatilag torzítatlan, a közeli zárósávban a jel­formához szigorúan szükséges (közel azonos ampli­túdójú) komponensekből áll, az előre meghatáro­zott zárófrekvencián túl pedig az összetevők meg­felelően elnyomottak. Ha az ilyen módon előállí­tott jellel valamely vivőt amplitúdóban modulá­lunk, az adójel spektruma is optimálisan sávkorlá­tozott lesz, amit más ismert úton (szűrővel) elérni nem lehetett volna. Az ismert AN DSB/SC típusú adókat — a szoká­sos módon szögmoduláció megvalósítása céljából - összekapcsolva sávkorlátos AM-FM adójel áll elő, amelynek spektruma ugyancsak akkor optimálisan sávkorlátozott, ha a fenti módon formált jellel modulálunk. Mint már említettük, a szűrőkombináció 4. ábra szerinti fokozatai közül - a jelalakkal szemben támasztott követelményektől függően -egyesek el­maradhatnak. Az impulzusamplitúdók egyformaságát az 1 előkiemelő fokozat után kapcsolt lapos futási idejű (pl. „L” típusú) aluláteresztő 2 előszűrővel, vagy a meredek csillapításmenetű (pl. Cauer) aluláteresztő 4 zárószűrőhöz kapcsolt 5 határoló fokozattal is biztosítani lehet. Az elmondottak szerint azonban ebben az esetben a gyors és lassú impulzusok éleinek meredeksége nem lesz egyforma. (Fázis­modulációs adó-vevő moduláló impulzusainál ez nem is szükséges.) Ha az aluláteresztő szűrő 2 előszűrő vagy 4 zárószűrő nem okoz néhány tíz százaléknál na­gyobb amplitúdó csökkenést vagy belengést, a szűrőkombináció bármilyen típusú 2 előszűrő vagy 4 zárószűrő után kapcsolt 5 határoló fokozatból is állhat. Ha ezek a kis amplitúdóhibák közömbösek, a szűrőkombinációban elegendő az 1 előkiemelő fokozat után bármilyen típusú aluláteresztő szűrőt kapcsolni. A továbbiakban az analóg-digitális szűrőkombi­náció egy megvalósított áramköri kivitelével foglal­kozunk. A 7. ábrán látható kapcsolás önmagukban is­mert részáramkörökből áll, de a kombinációjuk új. Az ábrán szaggatott vonallal körülhatárolt foko­zatok számozása megegyezik a 4. ábra számaival (ld. a 6. ábra jelalakjait is). Az áramkör működ­tetéséhez + Ut és egy kisebb +Us tápfeszültség szükséges (pl. +14V és + 5V, amely utóbbi a szűrőkombinációhoz csatlakozó, a rajzon nem ábrázolt TTL logikai áramkörökhöz különben is kell). A jelszinteket és a +11$ feszültséget úgy kell megválasztani, hogy a kapcsolásban működő diffe­renciálerősítők a jel megfelelő pontjainál váltsanak áramot. Az 1 előkiemelő fokozatot két — közösített kimenetű — tranzisztoros differenciálerősítő alkotja. A közös Rí munkaellenálláson megjelenő feszültség az emitter körökben levő egy-egy áramgenerátor­ként kapcsolt Ti és T2 tranzisztorok áramával arányos. Ezek közül T2 a segédgenerátor, és az árama az Uq jelsor hatására csak a bemenetre adott (sávkorlátozandó) UA jelsornak az 1 bitnél hosszabb impulzusai alatt és 1 bitnél nem hosszabb idejű jelszünet alatt nem folyik az Rí munkaellen­álláson. A Ti tranzisztor árama a bemeneti UA négyszögjelsor minden impulzusa alatt az Rí mun­kaellenálláson folyik. A P2 potenciométerrel tehát az előkiemelés mértéke, Pi potenciométerrel pedig az átlagos amplitúdó állítható be. A 2 előszűrő 20 dB-nél kisebb zárócsillapítású hatodfokú aluláteresztő „L” szűrő. Ez a választás azért előnyös, mert ha a négyszögjelsor leggyorsabb ismétlődési frekvenciája az előszűrő határfrekven­ciájának (itt éri el a szűrő a zárócsillapítást) két­harmada alatt van, a lassabb jelek amplitúdó­csökkenése nem éri el a 10%-ot, és a futási idő hiba a határfrekvencia másfélszeresén sem nagyobb 10% nál. A szűrő kivitele egyszerű, nincs benne leágazásos tekercs (mint más fokszámú „L” szűrő esetén). A 2 előszűrő azonos impedanciák között működik, a generátoroldalon a lezárását 1 előki­emelő fokozat Rí munkaellenállása adja. A 3 elválasztó csillapítótag egyszerű „L” kap­csolás, mert a két szűrő hullámimpedanciája nem egyezik meg — a 4 zárószűrőé fele a 2 előszűrő­ének. Ebben az esetben a hasznos jelirányú csilla­pítás és a visszairányú együtt nagyobb, mint 15 dB, amely (a szűrők zárósávjában amúgy is csök­kenő komponensek miatt) elegendő elválasztást biz­tosít. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents