173865. lajstromszámú szabadalom • Nyomáskülönbségérzékelő
3 173865 4 abolis a membrán gyűrűfelületén belül eső középtartomány a membrán külső tartományából kiemelkedő módon van kiképezve. A merev tárcsák előnyösen elláthatók továbbá az alaplapban kiképzett furatot hermetikusan lezáró szeleppel is. A fenti, találmány szerinti nyomáskülönbségérzékelő előnyeit a következőkben foglalhatjuk össze: Az érzékelő nyomáskülönbségek fokozott pontossággal történő érzékelésére alkalmas, mert mindegyik membránja merev tárcsával gyűrűfelület mentén van összekötve, míg a membránoknak ezen gyűrűfelületen belüli tartományai a hozzátartozó tárcsákkal olyan membránkamrákat képeznek, amelyek az érzékelő hermetikusan zárt közös belsőterével össze vannak nyitva. A belsőtérben a már említett módon folyadék van. A membránok középső tartománya a folyadéktérfogat változása esetén tulajdonképpen kiegyenlítőszerkezet szerepét tölti be, aholis a térfogatváltozás a már említett módon külső környezeti tényezők, így például a hőmérséklet vagy a statikus nyomás változásának hatására következhet be. A találmány szerinti nyomáskülönbségérzékelő említett előnye különösen csekély nyomáskülönbségek érzékelésekor kerül előtérbe, amikor is viszonylag nagy átmérőjű membránokat és merev tárcsákat alkalmaznak, ahol a membránok említett középső tartománya is jelentős átmérővel bír, és így számottevő rugalmassággal rendelkezik. A találmány szerinti nyomáskülönbségérzékelő másik előnyét a fokozott pontosság mellett is egyszerű konstrukciós kialakítás képezi. A membránok középtartományával kialakított kiegyenlítőszerkezet anélkül volt kiképezhető, hogy az osztatlan, összefüggő membrán alkalmazásáról le kellett volna mondani. Ily módon az azonos jellegű készülékekkel összehasonlítva a találmány szerinti nyomáskülönbségérzékelő korrózióállékonysága is jobb, mert az ismert, kiegyenlítőszerkezettel is ellátott nyomáskülönbségérzékelőknél általában több részből hegesztéssel előállított membránokat alkalmaznak, amelyekben még további járulékos olyan szerkezeti elemek is találhatók, amelyek az érzékelendő — adott esetben kémiailag agresszív — közeggel közvetlenül érintkeznek. A találmány szerinti nyomáskülönbségérzékelő különösen előnyös végül azért is, mert rendkívül egyszerű megoldással biztosított egyoldali nyomástúlterhelés elleni védelme is. Minthogy lényegében mindegyik membránhoz külön-külön kiegyenlítőszerkezet van hozzárendelve, így az egyik membrán túlnyomás hatására bekövetkező túlterhelése nem vonja magával a másik membrán túlterhelését is, mert a túlterhelés hatására a közös belsőtérből és a túlterhelt membrán kerületi tartományából kiszorított folyadéktérfogatot a másik membrán megfelelő membránkamrája veszi fel. A két kiegyenlítőszerkezet további előnye jelentkezik a mérési pontosság növekedésében is. A találmány lényegét az alábbiakban célszerű példaképpeni kiviteli alakok kapcsán a mellékelt rajz alapján részletesen ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti nyomáskülönbségérzékelő előnyös példaképpeni kiviteli alakjának vázlatos hosszmetszete, a 2. ábra az előbbitől eltérő membránegységgel rendelkező másik példaképpeni kiviteli alak részleges metszete, a 3. ábra a 2. ábra szerinti kiviteli alak A részletének kiviteli alakja, míg a 4. ábra a 2. ábra szerinti A részlet további kiviteli alakja. A találmány szerinti nyomáskülönbségérzékelő 1. ábrán csupán példaképpen feltüntetett kiviteli alakjának 2 és 3 membránokkal ellátott tárcsa alakú 1 alaplapja van, aholis a 2 és 3 membránok az 1 alaplaphoz az utóbbi homlokfelületeinek peremkerületei mentén vannak rögzítve. Mindegyik 2 és 3 membrán egy-egy körbefutó 4, 5 gyűrűfelülettel rendelkezik, amelyekhez merev 6 és 7 tárcsák vannak rögzítve. E rögzítés hegesztés révén úgy van kialakítva, hogy a 2 és 3 membránok hermetikusan záró felületét a hegesztés nem bontja meg, illetve nem roncsolja. Ezáltal a membránfelületek korrózióállékonysága fokozott mértékű. A peremkerület és a 4, 5 gyűrűfelületek közötti külső membrántartományok az 1 alaplap 8, 9 felületeitől meghatározott távolságban vannak elrendezve. A 2 és 3 membránoknak a 4, 5 gyűrűfelületeken belüli 10, 11 középtartományai a merev 6, 7 tárcsák 12, 13 felületrészeitől szintén meghatározott távolságban helyezkednek el. Az 1 alaplap 2, 3 membránok felé néző 8, 9 felületei a membránhullámoknak megfelelő formai kialakításúak, ily módon megakadályozzák a 2, 3 membránok egyoldali túlterhelés hatására esetlegesen bekövetkező sérülését. A 6 és 7 tárcsát egymással 14 nyakrész révén mereven vannak összekötve, s ily módon azonos, osztatlan szerkezeti elemet képeznek. A 14 nyakrész az 1 alaplapban kiképzett 15 furaton hatol át. A 6 és 7 tárcsák 16, 17 ütközőfelületein az 1 alaplapon kiképzett 18, 19 ütközőfelületektől meghatározott távolságban helyezkednek el. A 16, 17, 18, 19 ütközőfelületek feladata, hogy a 2, 3 membránok szabad elmozdulását túlterhelés hatására bekövetkező sérülések kiküszöbölése érdekében meghatározott értékre korlátozzák. A 2, 3 membránok 10, 11 közép tartomány ai és a 6, 7 tárcsák 20, 21 membránkamrákat határoznak meg, amelyek 22, 23 furatok révén az 1 alaplappal és a 2, 3 membránokkal bezárt közös 24 belsőtérrel vannak összenyitva. A 20, 21 membránkamrák és a 24 belsőtér 26 golyóval és 27 csavarral tömített 25 furaton keresztül folyadékkal tölthető fel. A találmány szerinti nyomáskülönbségérzékelő a 2, 3 membránok nyomáskülönbség hatására bekövetkező elmozdulásait a 24 belsőtérből kiadó 28 átvivőelemmel rendelkezik, amelynek a 24 belsőteret ugyancsak hermetikusan lezáró ágyazását viszonylag csekély átmérőjű 29 tömítőmembrán adja, amely az 1 alaplap 30 pereméhez van hermetikusan rögzítve. A 28 átvivőelemnek az 1 alaplap 31 furatával megfelelő hézaggal illesztett egyik vége 32 nyúlványa révén a 6, 7 tárcsákkal csatlakozik oly módon, hogy a 32 nyúlvány a 14 nyakrész 33 furatába nyúlik be és a furat falára támaszkodik fel. A 28 átvivőelem másik, az 1 alaplapon kívüli vége a membránok elmozdulását kimenőjellé átalakító 34 jelátalakítóhoz van hozzárendelve, amely utóbbi az 1 alaplapon van felerősítve. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
