173863. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek elektrokémiai megmunkálására, különösen forgácsolt vagy képlékenyen alakított alkatrészek alakos felületeinek finomfelületi megmunkálására
magyar népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 173863 ORSZÁGOS Bejelentés napja: 1975. X. 01. (GE—987) Közzététel napja: 1978. IX. 28. Nemzetközi osztályozás: BŐIK 1/00 • T • ' '. f TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1979. XII. 31. Feltaláló: dr. Dutkay György oki. gépészmérnök, Kecskemét Szabadalmas: Budapesti Rádiótechnikai Gyár Magnetofon Gyáregysége, Kecskemét Eljárás fémek elektrokémiai megmunkálására, különösen forgácsolt vagy képlékenyen alakított alkatrészek alakos felületeinek finomfelületi megmunkálására 1 A találmány tárgya eljárás fémek elektrokémiai megmunkálására, főként forgácsolt és/vagy képlékenyen alakított alkatrészek alakos külső és/vagy belső éleinek finomfelületi megmunkálására. A technológiai gyakorlat számos esetben szűk- 5 ségessé teszi, hogy az alkatrészek gyártása közben, de méginkább befejező műveletként az alkatrészt a megmunkálás káros kísérő jelenségeként keletkező sorjától megtisztítsuk. Ez azért lényeges, mert az alkatrészen hagyott sorja egyrészt akadályozza a 10 további megmunkálást, másrészt a kész gyártmány rendeltetésszerű felhasználásakor az alkatrészről leválva a berendezés súlyos hibáját, vagy éppen tönkremenetelét okozhatja. 15 A finommechanikai és villamosipar számos területen tömeggyártási méretekben használ fel lemezekből kivágott alkatrészeket, mint például a híradástechnikai eszközök mechanikus kezelőelemeinek programlemezeit, pénztárgépek reteszelő 20 lemezeit, fényképezőgépek különböző zárszerkezeti elemeit, vagy rádiócsövek anódlemezeit. Ezek és az ehhez hasonló alkatrészek közös tulajdonsága, hogy vékony lemezekből sajtolással ké- 25 szülnek, bonyolult törtvonal alakúak és zárt törtvonalú belső kivágásokat is tartalmaznak, ugyanakkor elengedhetetlen működési követelmény a külső és belső élek soijamentessége és legömbölyítettsége. 30 2 Ezt a követelményt a sajtolás önmagában nem elégítheti ki, mert az alakváltozás mechanizmusából fakadóan a vágott felület mindig soijás és emiatt utólagos felületfinomító eljárásra van szükség. Napjaink technológiája számos módszert ismer a soijátlanításra. Ezek egy része mechanikus, mint például az egyszerű koptató dobban való jártatás, vagy a folyadéksugárral vagy az ultrahanggal való soijázás. Közös hátrányuk, hogy nem kellően szelektív hatásúak, a bevitt energiának csak kis töredéke fordítódik a külső élek soijázására, a kivágások belső élei pedig hosszú időt tekintve is alig vagy egyáltalán nem soijátlanodnak. Jobb eredmények érhetők el az újabban elterjedt elektrokémiai eljárásokkal, amelyekben közös vonás, hogy a munkadarabot elektrolitba merítve és az áramforrás anódjára kapcsolva az elektrolitból kiváló ionok eróziója végzi a felület megmunkálását. Ezen ismert eljárásnak azonban számos nehézsége van. Mindenekelőtt, hogy az elektrokémiailag megmunkálni nem kívánt felületeket szigetelő lakkal kell bevonni, továbbá a zárt belső és konkáv felületek és élek csak belső segédkatóddal munkálhatok meg. A nehézségeket részben éppen a szigetelés és a megfelelő katódkialakítás jelenti, amelyet a sorjázandó felület alakja és mérete szerint kell kialakítani és ehhez az alakos, rendszerint csőformájú kátédhoz a munkadarabot tájolni és rögzíteni kell a sorjázógépen. 173863
