173850. lajstromszámú szabadalom • Vezérelt lyukfalhoz szorítású karotázs szonda
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1975. X. 27. ®0 329) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1979. II. 28. Megjelent: 1979. XII. 31. 173850 Nemzetközi osztályozás: E 21 B 47/00, G 01 V 1/40, 3/18 Feltaláló: Szabadalmas: Szalai József oki. gépész- és villamosmérnök, Budapest Magyar Állami Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet, Budapest Vezérelt lyukfalhoz 1 A találmány tárgya vezérelt lyukfalhoz szorítású karotázs szonda, amely a fúrólyukban a szelvényezés folyamán többször nyitható és zárható, a nyitószerkezet meghibásodása esetén a szondát zárt alaphelyzetbe viszi és legalább egy energiatároló visszaállító elemet, célszerűen rugót, valamint nyomáskiegyenlített hidraulikus működtető szerkezetet tartalmaz. A karotázs méréstechnikában jártas szakemberek előtt ismeretes, hogy a karotázs szondázást, vagyis a fúrólyuk környezetében elhelyezkedő kőzetek, ércek, fémek stb. helyének, minőségének és mennyiségének meghatározását a szonda iszappal töltött lyukban történő vontatásával, a vontatás közben észlelt jelek rögzítésével és feldolgozásával végzik. Számos ismert eljárás mérési pontosságának növelésére alapvető követelmény, hogy a füróiszap mérési információt zavaró hatásának csökkentése érdekében a mérőszonda vontatás közben a lyukfalhoz simuljon. Ezen cél elérésére szolgáló berendezések jelenleg két alapvető típusba sorolhatók. Az első típushoz tartozó szondák oldalára rugós szerkezetet rögzítenek, amely szerkezet a szondát süllyesztés és vontatás közben is a lyukfalhoz nyomja. Erre a típusra példaként említjük meg Markó-Sebestyén-Stegena szerzők „Geofizikai kutatási módszerek II.” (Tankönyvkiadó, Bp. 1970) c. könyvében ismertetett, valamint a 166 263 lájstromszámú magyar szabadalom szerinti szondát, szorítású karotázs szonda 2 amely a korábbi, tehát szorító szerkezet nélküli szondákhoz képest jelentősen csökkenti a fúróiszap mérési információit zavaró hatását . Mivel a fúrólyuk átmérője nem állandó, vagyis különböző 5 mélységeknél más-más értékű lehet, ezért ennél a típusnál a falhozszoritás következtében előfordult.ai, hogy a szonda mozgatása közben a rugó egy nagyobb lyukátmérőjű helyet követően kisebb lyukátmérőjű helyhez érve elakad. Az elakadás 10 veszélye csökkenthető, ha a szonda önsúlyától függően korlátozzák a lyukfalhoz szorító erő nagyságát. Ez viszont azzal a hátránnyal jár, hogy a lyukfalhoz szorító erő messze a fúróiszap zavaró hatásának kiküszöbölése szempontjából optimális 15 érték alatt marad, továbbá hogy vontatás közben nagyobb lyukátmérőhöz érve a rugóerő a lyukátmérő növekedésével jelentősen tovább csökken. Hátrányként említhető az a körülmény is, hogy a szonda esetleges elakadása esetén annak mentése 20 komoly nehézségekbe ütközik, és a mentés sikertelensége esetén jelentős értékek mennek veszendőbe. A másik típushoz tartozó szondáknál a falhoz szorító erőt elektromotor hozza létre rugós kar, vagy mechanikus áttételen keresztül előfeszített 25 rugó közvetítésével. Ilyen szondatípust ismertet dr. Sebestyén Károly „Mélyfúrási geofizika” (Tankönyvkiadó, Budapest 1971), valamint Jesch Aladár „A mélyfúrási geofizikai műszerei” (Tankönyvkiadó, Budapest 1966) c. könyve. Ez az ismert 30 szondatípus anyaszondából és az anyaszondához 173850
