173787. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-(helyettesített)amino-spiro[oxa-(vagy tio)-cikloalkán-penám]-3-karbonsavszármazékok előállítására
21 173787 22 D) Methicilinnel végzett összehasonlító kísérlet Kísérleti törzs Methicillin G) vegyület 5 S. AUREUS 52149 1 0,5 Az eredményekből látható, hogy az I általános képletíí vegyületek aktivitása lényegében azonos 10 nagyságrendű a megfelelő ismert penicillinekével. E vegyületek rendkívüli jelentősége viszont abból tűnik ki, hogy — eltérően az ismert penicillinektől — megnövekedett ellenállóképességet tanúsítanak a béta-laktamázokkal, azaz a penámgyűrű laktámfunkcióját hidrolizálni és ezáltal a penicillin-származékot hatástalanítani képes enzimekkel szemben. Ezen tulajdonságukat olyan összehasonlító kísérletek eredményeivel demonstráljuk, amelyekben a B) vegyület hidrolízisének kinetikáját az Ampicillinével hasonlítjuk össze, Gram-negatív baktériumoktól származó kétféle béta-laktamázt használva. A kapott eredményeket az alábbi táblázatban foglaljuk össze: Az Ampicillin és a B) vegyület maradékaktivitása (mikromólokban) béta-laktamázok jelenlétében Béta-laktamáz TEM Béta-laktamáz P 99 Inkubálási idő (perc) 0 Ampicillin 500 B) vegyület 500 2 469 4 453 6 < 50 438 12 < 50 334 18 < 50 225 Az eredményekből látható, hogy béta-laktamáz TEM jelenlétében végzett, 6 percen át tartó inkubá- 35 lás után az Ampicillin aktivitása nem mutatható ki, míg ugyanakkor 438 mikrontól B) vegyületnek megfelelő aktivitás mutatható ki, vagyis a B) vegyület eredeti aktivitásának 87%-a észlelhető. A béta-laktamáz P 99 esetében ugyanez figyelhető 40 meg, vagyis 9 percen át tartó inkubálás után az Ampicillin aktivitása nem mutatható ki, míg a B) vegyület aktivitása 334 mikromólnak felel meg, azaz az eredeti aktivitás 67%-a észlelhető. Ezek az eredmények ugyanakkor bizonyíthatók 45 az előzőekben ismertetett aktivitási vizsgálatokban is. így például a B) vegyületnek az Escherichia coli B törzsön, illetve e törzs mutánsán, az Escherichia coli B-Ampi-R törzsön (amely rendkívül erős béta-laktamáz termelő) mutatott hatása közötti különb- 50 ség faktora 3,5. Az F) vegyület esetében is megnövelt ellenállóképességet tapasztalhatunk az említett béta-laktamázokkal szemben. Ez az ellenállóképesség azonban nem annyira kifejezett, mint a b) vegyület 55 esetében. Az Ampicillinhez képest viszont nem mutatható ki változás a béta-laktamázokkal szemben mutatott viselkedésben a J) vegyület esetén. A béta-laktamáz TEM enzimmel szembeni ellenállóképesség igen nagymértékben megnövelt a Peni- 60 cillin G vegyülettel homológ E) és H) vegyületek esetében. Ez a tulajdonság úgy bizonyítható, hogy mérjük a hidrdízissebességet, méghozzá a percenként elfogyasztott, adott koncentrációjú nátrium-hidroxid-oldat mikroliteijeinek számával kifejezve 65 Inkubálási idő (perc) 0 Ampicillin 500 B) vegyület 500 3 262 458 6 138 422 9 < 50 334 12 < 50 312 20 < 50 300 ezt a sebességet. Ilyen módon meghatározható a béta-laktamáz funkciónak a bontó enzim hatására bekövetkező hidrolizálódása eredményeképpen képződő penicilloinsav. Az alábbi táblázatban megadott kinetikai mérési eredményekből egyértelműen kitűnik, hogy az E) és a H) vegyületek kedvezőbbek a Penicillin G-nél. Kísérleti vegyület Percenként fogyasztott 0,005 n nátrium-hidroxid-oldat mikroliterjei Penicillin G 3,83 E) vegyület 0,64 H) vegyület 0,50 A fenti kísérleti eredmények véleményünk szerint egyértelműen bizonyítják az I általános képletű vegyületek kiemelkedő gyógyászati fontosságát az ismert penicillinekkel összehasonlításban is, különös tekintettel a béta-laktamáz enzimeket termelő Gram-negatív baktériumok elleni hatásukra. D) Adagolás és felhasználás Az I általános képletű vegyületek a szervezetbe orálisan vagy parenterálisan juttathatók be. így például A) vegyület napi dózisa 0,4 g és 6 g között, a C) vegyületé 4 g és 8 g között, az E) 11
