173749. lajstromszámú szabadalom • Zártrétegkromatográfiás eljárás hordozólapra rétegezett szorbens réteggel
3 173749 4 ismert tény, hogy a több komponensű oldószerelegy a rétegkromatogrammokon a száraz hordozóval való érintkezéskor az áramlás során összetevőire válik szét, azaz az oldószerelegy összetevőinek adszorpciós tényezői és koncentrációi mértéke szerint kötődnek a hordozókhoz (auto-szeparációs-kapillár-kromatográfia). Az oldószer gőzökkel egyenletesen telített futtatókamrában az oldószer szétválás jelenségével ellentétes hatást fejtenek ki e gőzkomponensek, oldószerkiegyenlítődést okozva, ami azt jelenti, hogy a zónák közötti határok elmosódnak (kapilláris kondenzáció). Az oldószer szétválás jelenségével az oszloptöltetekben is számolni kell, de ott a diffúzióval történő oldószer kiegyenlítődés gyakorlatilag nulla. Ennek következtében az elválasztások jelentős százalékában nem sikerült a rétegen kapott elválasztásokat az oszloptechnikáéval azonosan megismételni. Az ismert rétegkromatográfiás módszerek hátránya, hogy felbontóképességük lényegesen kisebb, mint az oszlopkromatográfiás módszereké. Az oszlopkromatográfiás módszerrel a rétegkromatográfia felbontóképességének mintegy 50-szerese érhető el. A rétegkromatográfia felbontóképességének fokozására két lehetőség kínálkozott. Részben a töltetanyag formáját, méretét lehet változtatni, tehát szférikus, közel homodiszperz, az eddigieknél kisebb átmérőjű szemcséket kell alkalmazni, a másik lehetőség, hogy az átfolyási, kifejlesztési sebességet fokozni kell a szemcseméret csökkentése mellett. A kis szemcseméretű hordozón történő futtatás és az ezzel kapcsolatos átfolyási-sebesség problémák azok, amelyek elsősorban szükségessé tették a kényszeráramlás alkalmazását. A kényszeráramlás szükségességét veti fel a kifejlesztési sebesség optimalizálásával, reprodukálhatóságával kapcsolatos probléma is. Míg az oszlopkromatográfia modem módszerei állandó sebességgel áramló eluenst alkalmaznak, a rétegkromatográfiánál ezt ezideig nem lehetett megvalósítani. A találmány célja az ismert rétegkromatográfia és oszlopkromatográfia hátrányainak kiküszöbölése oly módon, hogy azok előnyeit egyesíteni lehessen. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a fenti célnak eleget tehetünk, ha az eljárást rétegzett szorbensréteggel végezzük, de ugyanakkor kényszeráramlást alkalmazunk. Ezt úgy biztosíthatjuk, hogy a hordozólapra rétegzett szorbens réteget egy fedőlappal lezárjuk. A találmány tehát zártrétegkromatográfiás eljárás hordozólapra rétegzett szorbensréteggel. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a vizsgálandó anyagot a hordozólapra felhordott szorbensrétegre juttatjuk, majd a szorbensréteget előnyösen átlátszó fedőlappal lezárjuk, és ezáltal a szorbensréteg feletti szabad gőzteret kiküszöböljük, majd az így hordozólap fedőlap közé zárt szorbensréteget nyitott éle mentén az eluensbe merítjük vagy a hordozólap és fedőlap közé zárt szorbensrétegbe az eluenst bevezetjük, így a hordozólap és fedőlap között a lineáris áramlási sebességet megnövelve a szétválasztást fokozzuk. A szétválasztás még tovább fokozható, ha az eluenst zárt térbe helyezzük, és a fedőlapot és hordozólapot, a közöttük levő szorbenssel együtt, az eluenst lezáró fedélen keresztül vezetjük, így merevítve az eluensbe, de ugyanakkor az eluenst atmoszférikusnál nagyobb nyomás alá helyezve. A találmányt részletesen foganatosítási példák kapcsán ismertetjük. A találmány szerinti eljárás foganatosítható hengeres megoldással, amikor is fémből készült kétrészes hengert alkalmazunk. A henger egyik része üreges, és ebbe helyezzük el a töltetanyagot, amit a másik hengerféllel fedünk le. A mintát mintaadagoló szelepen keresztül juttatjuk a töltetre, az elúció pedig dugattyús szivattyúval történik. A futtatás után a fedőlapot eltávolítjuk, amikor is a hordozó töltetanyag felszíne szabaddá válik és a szeparálódott anyagokat színreagensekkel detektáljuk. A két hengerfél megfelelő illeszkedését és jó zárását a fémrészek finommegmunkálása és az összeillesztési felületen használt szilikongumifólia biztosítja. A találmány szerinti eljárás foganatosítható úgy is, hogy a szorbens réteget hordozó üveglapra terítjük, amelyet azután műanyagfóliával fedünk le, és a fólia fölött túlnyomásos ún. légpaplant hozunk létre. A vizsgálandó mintákat valamint a rétegkromatogramm kifejlesztésére szolgáló oldószert szelepeken keresztül vezetjük be a szorbensrétegbe. A kromatogramm kifejlesztésére használandó oldószert perisztaltikus szivattyúval juttatjuk a szorbens rétegre. Magának a kromatogramm elkészítésének a menete a következő: A réteg behelyezése, a minta felvitele, amit természetesen a réteg behelyezése előtt is el lehet végezni, az eluens betáplálása, a réteg emelése, szárítása és színreagenssel történő előhívása. Szabadalmi igénypontok: 1. Zártrétegkromatográfiás eljárás hordozólapra rétegzett szorbens réteggel, azzal jellemezve, hogy a vizsgálandó anyagot a hordozólapra felhordott szorbensrétegre juttatjuk, majd a szorbensréteget előnyösen átlátszó fedőlappal lezárjuk és ezáltal a szorbensréteg feletti szabad gőzteret kiküszöböljük, majd az így hordozólap-fedőlap közé zárt szorbensréteget nyitott éle mentén az eluensbe merítjük, vagy a hordozólap és fedőlap közé zárt szorbensrétegre az eluenst bevezetjük és a hordozólap és fedőlap közötti térben az eluensre ható nyomáskülönbséggel az eluens futását gyorsítjuk és a szétválasztást fokozzuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az eluenst zárt térbe helyezzük, és a fedőlapot és hordozólapot a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
