173719. lajstromszámú szabadalom • Önműköüdő áramkorlátozó kapcsoló
3 173719 4 pcsolóid, ha a rövidzárási áram az áramkorlázás következtében csökken és az áramnuüátmethez közeledik, áz érintkezőerőt adó rugó hatása itt ismét felfekszik és érintkező összehegedések pnek fel. Egyszeres megszakítású érintkező elrendezéssel rendelkező önműködő áramkorlátozó kapcsolóknál (1 079 176 lajstromszámú Német Szövetségi Köztársaság-beli közzétételi irat) ezt a problémát úgy oldják meg, hogy a mozgó érintkezőkar az érintkezőerőt adó rugóval együtt billenő feszítőszerkezetet alkot, amely az érintkezőkart vagy zárt vagy nyitott állásban tartja. Kettős megszakítású érintkező elrendezéssel rendelkező önműködő kapcsolónál (3 317 866 lajstromszámú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás) mozgó kapcsolókarok visszaesését két fordítható kapcsolókarral kerülik el, ezért a kapcsolókarok a közös érintkezőerőt adó rugóval két billenő feszítőszerkezetet alkotnak azonos értelemben, mint az előzőekben leírt egyszeres megszakítású érintkező elrendezésnél. A két fordítható kapcsolókar viszont a szükséges karhosszak miatt a kapcsoló nagy szerkezeti magasságát eredményezi. Az ütőhorgony-elv alkalmazása nagyobb ráfordításokkal jár, mivel két kapcsolókart kell felütni. Azonkívül az összekötéshez flexibilis kötés szükséges. Ezen hátrányokat merev kettős megszakítású kapcsolóhíddal küszöbölik ki, amelyhez viszont a fenti érintkező elrendezésben adott megoldás nem alkalmazható. Célunk az, hogy találmányunkkal olyan, a bevezető részben ismertetett fajtájú kettős megszakító kapcsolóhíddal rendelkező önműködő áramkorlátozó kapcsolót hozzunk létre, amelynél a kapcsolóhíd elektrodinamikus leemelése után a kapcsolóhíd ismételt zárást biztosan elkerüljük. Feladatunk az, hogy a kapcsolóhidat, kapcsolókereszttartót és az érintkezőerőt adó rugót úgy rendezzük el egymáshoz képest, hogy a kapcsolóhíd elektrodinamikus nyitása a kapcsolókereszttartótól függetlenül történjen, míg a leemelés után a kapcsolóhidat az érintkezőerőt adó rugó hatása alatt olyan helyzetben kell tartani, amely a kapcsolókereszttartó által kioldott kapcsolózár mellett előidézett érintkező nyitásnak felel meg. Ezen célt a találmány szerint azáltal érjük el, hogy a kapcsolóhídra könyökemelőrudazat hat, amely a kapcsolóidhoz csuklósán erősített két karból áll, amelyek között az érintkezőerőt adó rugó hat, és a két karhoz egy-egy fül van csuklósán erősítve, míg a két kar egy, a holtpontján átvihető könyökemelőpárt alkot és a könyökemelő pár könyökcsuklópontjával a kapcsolókereszttartóhoz van csuklósán erősítve. A továbbiakoan a találmány tárgyát példakénti kiviteli alak kapcsán rajz alapján ismertetjük részletesebben. Az 1. ábra a találmány szerinti kapcsolót bekapcsolt állásban szemlélteti. A 2. ábra az 1. ábra szerinti kapcsolót „KIOLDOTT” állásban szemlélteti. A 3. ábra a találmány szerinti kapcsolót kikapcsolt állásban szemlélteti. Találmány szerinti kapcsolónk érintkezőrendszere mozgó 1 kapcsolóidból és rögzített 2 kapcsolórészből áll. A mozgó 1 kapcsolóid 3 kapcsolókereszttartóban van vezetve, és azzal a 4 fülekből és 5 karokból álló könyökemelőrudazaton keresztül össze van kötve. A 4 fülek 6 kön> ökcsuklópontja a 3 kapcsolókereszttartóhoz és az 5 karok az 1 kapcsolóid 7 csuklópontjaihoz vannak csuklósán erősítve. Az 5 karok között érintkezőerőt adó 9 rugó hat, amely egyrészt a 4 fülekből, és másrészt a 4 fülekből és az 5 karokból kialakított kettős könyökcsuklórendszeren keresztül az 1 kapcsolóidak számára érintkezőerőt hoz létre és egyben a 4 fülekből alkotott könyökemelő párok holtpontrugójaként működik. Az egyetlen érintkezőerőt adó 9 rugó helyett több párhuzamosan kapcsolt rugót is alkalmazhatunk. A kapcsoló 10 áramútjába elektromágneses 11 ütőhorgony van kapcsolva, amely 12 irányváltóemelőn és 13 ütközőn keresztül az 1 kapcsolóiddal működtető kapcsolatban áll. Továbbiakban a találmány szerinti kapcsoló működési módját írjuk le. A kapcsoló bekapcsolt állásában az 1 kapcsolóid a rögzített 2 kapcsolórészre támaszkodik. Az 1 kapcsolóhíd és a 3 kapcsolókereszttartó között adódik ki az érintkezők többlet összenyomódását szemléltető ,a” méret (1. ábra). Ezalatt a 4 fülek szerkezetileg meghatározott átbillent helyzetet vesznek fel és az 5 karokkal, amelyekre az érintkezőerőt adó 9 rugó hat, könyökemelőrudazatot alkotnak. Ezen könyökemelőrudazat biztosítja az érintkezőerőt adó 9 rugó erőátvitelét az 1 kapcsolóidra. Ha rövidzár esetén az elektrodinamikus erők, illetve a 11 ütőhorgony hatására a 12 irányváltóemelőn és a 13 ütközőn keresztül az 1 kapcsolóid olyan messze felütődik, hogy a 4 fülek a 6 könyökcsuklópont körül a holtpontjukon túllendülnek, akkor az 1 kapcsolóhíd ugrásszerűen „KIOLDOTT” állásba kerül, azaz az 1 kapcsolóid a könyökcsuklórudazatra ható az érintkezőerőt adó 9 rugó segítségével a 3 kapcsolókereszttartó 14 ütközőjéhez (lásd: 2. ábra) jut. Ezzel egyidőben a 12 irány vált óemelőn keresztül a nem ábrázolt kapcsolózárat kioldja és a 3 kapcsolókereszttartó az 1 kapcsolóid irányába elmozdul. A 3 kapcsolókereszttartó felfelé történő mozgásakor az 1 kapcsolóidat a helyzetében a nem ábrázolt, megfelelően kialakított ház tartja meg, míg a 6 könyökcsuklópont a két 4 fül nyújtott helyzetén keresztül az ellentétes átbillent helyzetbe kerül. A mozgási folyamat végén az 1 kapcsolóid a 3 kapcsolókereszttartóra támaszkodik. Az érintkezőrendszer ekkor ismét kikapcsolt állásban (lásd: 3. ábra) van. A kapcsoló bekapcsolásakor a 3 kapcsolókereszttartó a rögzített 2 kapcsolórész irányába mozog. Ennek elérése után az 1 kapcsolóhíd a rögzített 2 kapcsolórészre támaszkodik és a 4 fülek megváltoztatják helyzetüket, míg a 3 kapcsolókereszttartó véghelyzetében az érintkezők többlet összenyomódása beáll. A kapcsoló az 1. ábra szerinti bekapcsolt állásban van. Ha a kapcsolót a kapcsolózáron keresztül kikapcsoljuk anélkül, hogy rövidzár kioldás előzte 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
