173692. lajstromszámú szabadalom • Eljárás asszimetrikus helyettesített 1,4-dioxán-2,5-dion-származékokból felépülő polimerek előállítására
31 173692 32 O-Klóracetil-L-tejsav előállítása 57,6 g (0,4 mól) szublimált L-laktid, 378,0 g 5 (4,0 mól) monoklórecetsav és 2,8 g antimon(III)-oxid keverékét olajfürdőn 180 °C-on 8 órán át, majd 130°Con 24 órán át és végül 185°C-on 5 órán át hevítjük. A feleslegben levő monoklór - ecetsavat ezután vákuumban ledesztilláljuk, majd a 10 kapott O-klóracetil-L-tejsavat 90—110°C-on és 0,05 torr nyomáson átdesztilláljuk, amikor is 109,3 g (82%) terméket kapunk. A terméket ezután lassan átdesztilláljuk 94—100 °C-on és 0,05 torr nyomáson, amikor is 100,5 g (75,4%) 15 mennyiségben O-klóracetil-L-tejsavat kapunk, amely azonos azzal a termékkel, amely L-tejsavból és monoklórecetsavból állítható elő. Ha antimon(III)-oxid helyett 3,1 g titán(IV)- 20 -oxidot használunk, akkor a hozam 69,2 g (51,9%). Katalizátorként használható továbbá a tetraizopropil-titanát is. 26. példa 27. példa O-Klóracetil-D,L-tejsav előállítása poli(D,L-tejsav)-ból 3 530,1 g (5,55 mól) monoklórecetsav,100 g (1,39 mólekvivalens) poli-(D,L-tejsav) és 13 g antimon(III)-oxid keverékét keverés közben 24 órán át IX. tá 160 °Con hevítjük, majd a feleslegben levő monoklórecetsavat vákuumban ledesztilláljuk. A termék 85—100 °Con és 0,075 torr nyomáson desztillál át, amikor is 122,5 g (53%) cím szerinti vegyületet kapunk. Az így kapott termék azonos a D,L-tejsavból és monoklórecetsavból előállítható vegyülettel. 28. példa DJL-3-Metil-l ,4-dioxán-2,5-dion előállítása glikolsavból és D,L-tejsavból 543 g 70%-os vizes glikolsav-oldathoz 276 g 85%-os vizes D,L-tejsav-oldatot adunk, majd a kapott elegyet atmoszférikus nyomáson desztilláló berendezésben addig desztilláljuk, míg már több víz nem desztillál át. Ezután a reakcióelegyhez 6 g antimon(III)-oxidot adunk, majd a hevítést 10 torr nyomáson folytatjuk, míg 350 g desztillátumot (fejhőmérséklet tartománya: 120-180 °C) kapunk. Ezt a desztillátumot azután Vigreaux-kolonnával refrakcionáljuk, amikor is 40 g mennyiségben „A” frakciót (forráspontja 114-140 °C) és 160 g mennyiségben ,3” frakciót (forráspontja 142—153 °C) ^kapunk. A „B” frakciót részben szilárdítjuk 5 °C-on, majd 320 ml izopropanolból átkristályosítjuk. Az átkristályosított anyagot Vigreaux-kolonnával továbbfrakcionáljuk, amikor is az alábbi IX. táblázatban feltüntetett frakciókat kapjuk. A frakciókat gázkromatográfiásán elemezzük. Frakció Forráspont Termék összetétele (súly%) száma Súly (g) (10 torr) Glikolid Laktid D.L-M.D.D 1. 20 142-144°C 8 22 70 2. 54 144-146 °C 10 13 77 3. 10 146-148 ° 17 7 76 D,L-3-Metil-l ,4-dioxán-2,5-dion előállítása glikolsavból és D,L-tejsavból A 28. példát megismételjük, míg desztillálás 55 útján a „B” frakciót kapjuk. Ezt a frakciót ezután nagy hatásfokú desztilláló berendezéssel frakcionáljuk úgy, hogy a kapott cím szerinti vegyület gázkromatográfiásán mérhető tisztasága több, mint 99%. 60 A polimerizáláshoz használt kiindulási keverékben alkalmazott D-, L- vagy D,L-konfigurációjú komponenstől függ a polimer egységeinek optikai aktivitása. A kapott polimer egyre nagyobb 65 kristályosságot mutat, ha a polimerhez egyetlen optikai izomert használunk. Az élő emlősökben a szövetek által történő abszorpció aránya függ a polimernek az implantáció előtti hidrolitikus „előtörténet ”-étől, a molekulasúlytól, az implantált polimer méretétől és alakjától, valamint a polimer kémiai szerkezetétől. Általában a többi tényezőtől eltekintve az abszorpció annál gyorsabb, minél magasabb a glikolsavegységek aránya. Továbbá minél szárazabb a polimer, annál lassúbb az abszorpció, és minél nagyobb a molekulasúlya, annál erősebb a polimer. A találmány szerinti homo- és kopolimerek alkalmazása lehetővé teszi sebészeti eszközök eset&en a fokozott mértékű abszorpciót. 16
