173664. lajstromszámú szabadalom • Eljárás emberi antistaphilococcus immunglobulin előállítására
3 173664 4 hígítják, amíg annak koncentrációja a keverékben 17%, a pH érték pedig 5,2% lesz, és a kezelést —6 °C hőmérsékleten végzik. A kivált csapadékot leválasztják. A csapadékot tartalmazó folyadékot etilalkohollal 17% koncentrációjúra és 5,2 pH értékűre állítják be, a —6 °C hőmérsékleten. A csapadék főként gammaglobulinból áll. A csapadékot centrifugálással távolítják el -6 °C hőmérsékleten. A folyadék pH értékét 7,4 ± 0,2-re hozzák nátrium-hidrogén-karbonát hozzáadásával, az etilalkohol koncentrációt pedig 20—25%-ra 95%-os etilalkohol hozzáadásával. A keveréket körülbelül —5 °C-os hőmérsékleten tartják. A kivált csapadék főként oldható gammaglobulinból áll. A csapadékot centrifugálással —5 °C hőmérsékleten választják le. Ebből a csapadékból 100 ml-enként 16,5 gramm gammaglobulint tartalmazó oldatot állítanak elő, majd ezt sterilizálják. Az ismert eljárás szerint előállított gammaglobulinnak nincs aktív specifikus hatása a különböző fertőzéses megbetegedésekkel, különösen a staphylococcus fertőzésekkel szemben. Az említett gammaglobulin kevés, 4-10 IE/ml alfa antitoxikus antistaphylococcus antitest titert tartalmaz, és ezárt nincs aktív védőhatása staphylococcus által okozott fertőzések, különösen staphylococcus szepszis esetén. Célunk a találmánnyal az említett hátrányok kiküszöbölése. Az említett céllal összhangban meg kívánjuk növelni a staphylococcus alfa antitoxin tartalmát a gammaglobulin frakcióban, és a staphylococcus által okozott fertőzésekkel szemben aktív specifikus hatást mutató emberi antistaphylococcus immunglobulint előállítani. A fenti feladatot a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy az emberi antistaphylococcus immunglobulin előállítására szolgáló eljárás során donor véréből izolált vérplazmát etilalkohollal frakcionáljuk 0 °C alatti hőmérsékleten, majd leválasztjuk a gammaglobulin frakciót, ezt tisztítjuk és fiziológiás vagy izotóniás oldatba visszük. A találmány szerinti eljárást az jellemzi, hogy a plazmát egymást követően 1,0, 1,0 és 2,0 ml-es dózisokban, 7 napos időközökben beadott staphylococcus anatoxin injekciókkal immunizált donorok véréből izoláljuk. Az emberi antistaphylococcus immunglobulin staphylococcus alfa antitoxin tartalma titerben 50- 640 IE/ml, az antistaphylococcus agglutinin tartalom titer pedig 1 :20480. A javasolt emberi antistaphylococcus immunglobulint kísérletileg állatokon és klinikai gyakorlatban embereken is kipróbáltuk. Az állatkísérletek alapján megállapítottuk, hogy az antistaphylococcus immunglobulin védő hatása a staphylococcus által okozott fertőzéseknél háromszorosa a szokásos nem-specifikus gammaglobulin védőhatásának. A javasolt antistaphylococcus immunglobulinnál az aífa antitoxin titer 50—640 IE/ml és az antistaphylococcus agglutinin titer 1 :20480, ami lényegesen nagyobb, mint az alfa antitoxin titer a szokásos gammaglobulinban, amelyben az alfa antitoxin titer 4—10 IE/ml. Ennek megfelelően az antistaphylococcus immunglobulin védőhatása staphylococcus fertőzések esetén lényegesen nagyobb, mint a nem-specifikils gammaglobulinné. Ezt a körülményt klinikai megfigyelések során js észleltük staphylococcus fertőzésben szenvedő betegek kezelésénél. Az antistaphylococcus immuriglobulm egyszeri dózisa, amelyben az alfa antitoxin titer legalább 100 IE/ml, gyermekeknél 3 ml 10%-e>s oldat, felnőtteknél pedig 6 ml 10%-os oldat, a készítményt intramuszkulárisan naponta egyszer, minden második-harmadik napon fecskendeztük be. A kezelés során 3—5 injekcióra volt szükség. Súlyos esetekben általános staphylococcus fertőzésnél 10 dózis antistaphylococcus immunglobuliiit alkalmaztunk. A megfigyelések szerint az antistaphylococciis immunglobulin hatására a betegek láza és a toxikus jelenségek gyorsan csökkennek, a staphylococcus szepszis nem heveny lefolyású, a betegek általános állapota jelentősen javul, a vér-analízis eredménye lassanként normalizálódik, valamint ismételt szór5. dásnál a végrehajtott specifikus kezelés után nem mutatható ki kórokozó staphylococcus a betegek vérében. 50 staphylococcus szepszises beteget, köztük 35 gyermeket és 15 felnőttet figyeltünk meg. A 35 gyermek közül 26 újszülött és 9 különböző korú gyermek volt, akik specifikus antistaphylococcus immunglobulin kezelésben részesültek. A staphylococcus szepszis ezekben az esetekben igen súlyos lefolyású volt. A specifikus antistaphylococcus immunglobulin kezelés eredményeként 50 staphylococcus fertőzésben szenvedő betegből 40 meggyógyult, lo meghalt (ezek közül ketten más betegségben). A staphylococcus által okozott fertőzésnél a halandóság 16%, míg irodalmi adatok szerint a halandóság komplex kezelés végrehajtásánál, beleértve antibiotikumok alkalmazását, 50—70%. Az immunglobulin előállítására szolgáló találmány szerinti eljárást a következőképen hajtjuk végre: Először önkéntes jelentkezőkből álló 20—4(1 éves donorcsoportot választottunk ki. A donorokat orvosilag, szérumtanilag, valamint laboratóriumbau a véradásra és a plazmaferézisre vonatkozó előírásoknak megfelelően megvizsgáljuk. Normál haematológiai és biokémiai adatok esetén a donorokat abszorbeált staphylococcus anatoxinnal immunizáljuk. Ezt az anyagot a bőr alá juttatjuk, a lapocka alsó részének táján 1,0, 1,0 és 2 ml-es dózisokban, 7 napos időközökben. Az immunizálás befejezése után 7 nappal ellenőrizzük a staphylococcus alfa antitoxin jelenlétét a donor vérszérumában. Azokon a donorokon, akiknek 1 mj vérszérumában legalább 5 IE staphylococcus alfa antitoxin titer van, végrehajtjuk a plazmaforézist a hi peri mmun antistaphylococcus plazma nyerése céljából. A staphylococcus anatoxinnal immunizált donorok vérszérumában a staphylococcus alfa antitoxic tartalmat nyulak eritrocitáinak lyse-semlegesítési reakciójával határozzuk meg. Ebben a reakcióban felhasználjuk a staphylococcus alfa toxin hemolitikus tulajdonságainak 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
