173657. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 99m technécium vagy 111 Indium injiciálható komplexének előállítására

7 173657 8 maproteinhez nem kötődik szorosan; ez magyarázza a testben való gyors eloszlást és a veséken keresztül történő gyors kiválasztást. A mindezideig felhasznált vagy kivizsgált radiodiagnosztikumokhoz hasonlóan a feldúsulás nem-specifikus mechanizmus szerint játszódik le. A találmányunk szerinti eljárás biztonságos módszert biztosít neoplasztikus szövetek szövetszcin­­tigráfia segítségével történő diagnosztikai láthatóváté­­telére. A módszer lényege, hogy a fentiekben leírt komlexet fiziológiailag megfelelő pH-értékű vizes oldatban a vizsgálandó személynek előnyösen intra­vénásán beadjuk és a radioaktivitás helyi nagyságát szcintillációs számlálóval vagy gamma kamera segítsé­gével meghatározzuk. Találmányunk továbbá injiciálható radioaktív komp­lex egy műveletben történő azonnali előállítására vonatkozik. A találmányunk szerinti eljárást az jellemzi, hogy a) valamely (I) általános képletű dikarbonsav vagy trikarbonsav (mely képletben n jelentése 1 vagy 2; R1 és R2 együtt oxigénatomot vagy XH-COOH csoportot képeznek; vagy R1 jelentése hidrogén­­atom, hidroxil- vagy amino-csoport és R2 jelentése hidrogénatom, vagy -CH2-COOH, -CHOH­­—COOH vagy —CO—COOH csoport) vagy vízold­ható sója vizes oldatát önmagában; vagy b) egy (I) általános képletű di- vagy trikarbonsav (mely képletben n, R1 és R2 jelentése a fent megadott) vagy vízoldható sója vizes oldatát egy ón(II)-komplex alakjában ampullákba, szúróüvegekbe, karpullákba vagy egy­szeri befecskendezés célját szolgáló tartályokba töltjük, az oldatot oldószer-mentesítjük, a szilárd stabil formában levő közbenső termékhez közvetlenül a felhasználás előtt az a) eljárás-változat szerinti közbenső termék esetében a megfelelő radioaktivítás­­-mennyiséget tartalmazó vizes "mtechnécium-só­­vagy 111 indium-só-oldatot illetve a b) eljárás-változat szerinti közbenső termék esetében 99mpertechnetát­­vagy 111 indium-só-oldatot adunk, és a pH-t adott esetben kezelés előtt vagy után 3,6—8,6 értékre beállítjuk - mimellett a b) eljárás-változat esetében ón-iont tartalmazó kettős-komplexet kapunk - és 9mtechnécium-só vagy 99mpertechnetát esetében az eljárást oxigén kizárása mellett végezzük el. A „fizi­ológiai szempontból megfelelő érték” kifejezés pH =3,6-8,6 értéket jelent. A találmányunk szerinti eljárással a di- vagy trikarbonsavakat a szabad sav alakjában alkalmazhatjuk és a pH-t - a radioaktív só-oldattal történő kezelés előtt vagy után - szükség esetén a kívánt értékre beállíthatjuk, pl. valamely bázis (pl. nátrium-hidroxid-oldat) hozzáadásával. El­járhatunk oly módon is, hogy a di- vagy trikarbon­­savak vízoldható, toxikológiai szempontból megfelelő sóit (pl. nátrium-, kálium- vagy kalciumsóit) alkalmaz­zuk és a pH-t szükség esetén - a fenti kezelés előtt vagy után - állítjuk be pl. sósav hozzáadásával. Mindkét eljárás-változat esetében a komplexet a megfelelő kationnal képezett komplex sója alakjában kapjuk. A pH-beállítás során alkalmazott bázissal vagy a di- vagy trikarbonsavas só alakjában bevitt nátrium-, kálium- vagy kalcium-ionokat a komplex formában nem telített karboxil-csoportok kötik meg. Az alábbiakban találmányunk előnyösebb fogana­­tosítási módjait ismertetjük. 4 Az első foganatosítási mód szerint radioaktív technécium-sóból vagy indium-sóból indulunk ki. A technécium általában stabil hét-vegyértékű formában kerül felhasználásra, így pl. pertechnetátot — álta­lában nátriumpertechnetát alakjában. E vegyületet előbb 99mTc4+-á redukáljuk a bevezetésben említett módszerekkel. A technécium(IV)-ionok oxidációval szemben mutatott érzékenysége miatt az eljárást a visszaoxidációt kizáró körülmények között kell elvé­geznünk. E célból az oldaton iners gázáramot (pl. nitrogén, argon, széndioxid, nitrogénoxid vagy ele­­gyei) vezethetünk át. Amennyiben kiindulási anyagként a di- vagy trikar­­bonsavak alkálifém- vagy kálciumsóit alkalmazzuk, széndioxid-atmoszférát természetesen nem alkalmaz­hatunk. Általában nitrogén-atmoszférában dolgozunk. A technécium(IV)-ionok oxidációjának elkerülésére továbbá kémiai antioxidánsokat alkalmazhatunk (pl. aszkorbinsavat, dehidroaszkorbinsavat és vízoldható sóikat, vagy 1 -fenil -3-pirazolidont). Az indium-sók általában indium(III)-klorid alak­jában fordulnak elő. E vegyület azonban csupán viszonylag erősen savas oldatokban stabil, különben indiumhidroxid válik ki. Ez a tény szükség esetén a pH változtatását igényli a savas oldatokban képződő indiumkomplexek biztonságos injiciálhatósága bizto­sítása céljából; a pH-állításhoz pl. nátriumhidroxid alkalmazható. A pH-beállítást a komplexképzés előtt vagy után végezhetjük el; amennyiben a pH-beállítást a komplexképzés előtt végezzük el, az indiumhid­roxid kiválása gyorsan bekövetkezik és ezért a ligand­­-képzéshez szükséges di- vagy trikarbonsav hozzáadása után a reakcióelegyet bizonyos ideig melegíteni kell és megfelelően hosszabb reakcióidőre van szükség. Fen­tiek miatt egyszerűbb és gyorsabb eljárás-vitel biztosí­tása céljából a pH-t előnyösen a komplexképzés után állítjuk be a kívánt értékre. Amennyiben nem szabad di- vagy trikarbonsavak­­ból hanem alkálifémsókból (pl. nátriumsókból) indu­lunk ki a pertechnetát nátriumbórhidrides redukciója­kor az oldat már lúgos, sőt erősen lúgos kénhatású. Alkálifémsók felhasználásakor technécium(IV)-ionok esetében pH-korrekció nem minden esetben szüksé­ges; vagy a pH-korrekciót n. triumbórhidrides reduk­ció után az erősen lúgos pH savanyítással (pl. sósav­val) fiziológiailag megfelelő értékre történő beállítá­sával végezzük el. Indium-ionok illetve indiumklorid esetében a di- vagy trikarbonsavak alkálifémsóinak alkalmazása az eredetileg viszonylag erősen savas oldat letompításához elegendő lehet. Eljárásunk második foganatosítási módja szerint egy radioaktív pertechnetátot vagy indiumsót vízold­ható ón(II)-só (pl. sztannoklorid vagy egy megfelelő sztanno-komplex) jelenlétében reagáltaturik a di- vagy trikarbonsawal. Előnyösen az alábbi ón(II)-komplexeket alkalmaz­hatjuk: tri-ón-di-izocitrát, tri-ón-di-cisz-aconitát, ón-n-ketoglutarát, tri-ón-dioxál-szukcinát, tri-ón-di­­-citrát, tri-vas-tri-ón-tetra-citrát, ón-aszparaginát, ón­­-oxálacetát, ón-malát és ón-glutamát. A fenti esetek­ben az ón-ionnal kettős komplex képződik. Az ón(II)-ionok oxigénnel és oxidációval szemben mutatott nagyfokú érzékenysége miatt pertechnetát alkalmazása esetén az oldatot mindenképpen iners gázzal vagy antíoxidánssal kell kezelni; az e célra 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents