173654. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinilklorid polimerizálására
5 173654 6 aceton vagy metiletilketon, szénhidrogének, így benzol, toluol, xilol, vagy hexán, klórozott szénhidrogének, mint metilénklorid, széntetraklorid vagy triklóretilén, aprotonos oldószerek, így dimetilformamid, dimetilacetamid vagy dimetilszulfoxid. A felületekre alkalmazandó bevonószer mennyisége 1 m2-re számítva legalább 0,0001 g, inkább 0,005- 1,0 g és ezáltal a polimer lerakódás megelőzése még inkább elérhető. Ha a polimerációs elegyhez a felületeket előzetes bevonása nélkül a találmány szerinti adalékokat adagoljuk, akkor többnyire megfelelő védelmet érünk el a polimer lerakódás megelőzésében és további előnyt jelent az a körülmény, hogy a környezetszennyeződés lehetősége nem áll fenn, mivel a felületek bovonása a szerves oldószerek alkalmazásával elmarad, továbbá a polivinilklorid gyártásának hatékonysága így is jelentős mértékben javul azáltal, hogy az időigényes bevonási művelet kiküszöbölhető. A polimer lerakódás megelőzése jelentős mértékben javítható, hogyha a különböző felületeket a technika állásából ismert bevonatokkal látjuk el. Ilyen esetekben a polimerizációs elegybe beadagolandó adalék vagy adalékok mennyisége jelentősen csökken, továbbá, ha a polimerizációs reaktor belső falait és egyéb felületeit a bevonószerekkel már bevontuk, meglepő nagyszámú polimerizációs adag folyamatosan elvégezhető anélkül, hogy a polimer lerakódással számolni kellene, mivel az adalékanyagok és az alkalmazott bevonat szinergetikus kölcsönhatást fejt ki. A találmány szerinti eljárás a polimerizáció típusára való tekintet nélkül hatásosan alkalmazható vinilklorid polimerizációjánál, így szuszpenzióban, emulzióban, oldatban vagy tömbben végzett polimerizációnál. A polimerizációs eljárásnál ezenkívül tetszés szerinti segédanyag is beadagolható a polimerizálandó elegybe, ilyenek a polimerizációs iniciátorok, szuszpendálószerek, emulgeálószerek és bizonyos esetekben láncátvivő szerek. A találmány szerinti eljárás különösebb korlátozás nélkül végrehajtható tetszés szerinti polimerizációs hőmérsékleten és keverési intenzitás mellett. Nem csupán a vinilklorid homopolimerizációjánál gátolható meg igen jó hatékonysággal a polimer lerakódás, hanem akkor is, ha a vinilkolridot I. t egy vagy több etilénkötést tartalmazó telítetlen monomerrel kopolimerizáljuk. Ezek közül megemlítjük a vinilésztert, vinilétert, akrilnitrilt, akrilsavat és metakrilsavat és ezek észtereit, maleinsavat és fumársavat 5 és ezek észtereit, vagy a maleinsavanhidridet, aromás vinilmonomereket, egyéb vinilhalogenideket, vinilidénhalogenideket és olefineket. A kiviteli példákban a találmány szerinti eljárást közelebbről ismertetjük. A példákban a ppm értékek 1 o a monomer vagy monomerek súlyára vonatkoznak. A termékek hőstabilitását és az ú.n. „halszem”-számot a következő módszerrel határoztuk meg: A termék hőstabilitásának meghatározása: 100 súlyrész polivinilgyanta, 1 súlyrész dibutil- 15 ónmaleát, 1 súlyrész sztearinsav keverékét 170°C-on 10 percig hengeres keverőben homogenizáljuk és így 0,7 mm vastagságú lemezt állítunk elő. A lemezt Geer-féle kemencében 180°C-on hevítjük és a minta megfeketedéséig terjedő időt percben fejezzük ki, így 20 fejezzük ki a polivinilklorid-gyanta hőstabilitását. A halszem meghatározása: 100 súlyrész polivinilklorid-gyanta, 50 súlyrész dioktilftalát, 5 súlyrész dibutilónlaurát, 1 súlyrész cetilalkohol, 0,25 súlyrész titándioxidot és 0,05 25 súlyrész gázkorom komponenst hengeres keverőben 7 percig 150°C-on homegenizálunk, majd 0,2 mm vastagságú lemezt készítünk. A lemezben előforduló halszemek számát áteső fényben 100 cm2 lemezfelületen meghatározzuk. 30 1. példa Terelőlemezzel és 600 mm átmérőjű lapátokkal ellátott, keverővei felszerelt, 1000 literes saválló acél 35 polimerizációs reaktorba 200 kg vinilkloridot, 500 kg ionmentes vizet, 200 g részlegesen elszappanosított polivinilalkoholt és 60 g azo-bisz-dimetilvaleriánsavnitrilt és az I. táblázatban megjelölt egyéb adalékot a megadott mennyiségben beadagoljuk. A polimerizáci- 40 ót 57 °C-on 9 óra hosszat végezzük. Meghatározzuk a lerakodott polimer mennyiségét, a képződött termék részecskeméret eloszlását és az előforduló halszemek számát. Az eredményeket az I. táblázatban fejezzük ki. A hőstabilitást a termékeknél az összes kísérletben 45 120 percig végezzük. Kísérlet száma Aialékanyag Mennyisége ppm Lerakódás g/m2 + Részecskeméret eloszlás% ++ +++ Halszemek száma 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 1. _ 1100 100 78,6 2,8 66 2. Nátriumjodid 100 10 99,0 77,0 2,5 18 3. Nátriumjodid 1000 0 91,2 66,9 2,5 6 4. Nátriumjodid 2000 0 88,3 61,7 2,0 7 5. Kalciumjodid 100 0 100 67,1 1,8 10 6. Kalciumjodid 500 0 100 65,5 2,0 5 7. Kalciumjodid 1000 0 100 69,2 2,2 8 8. Kalciumjodid 2000 0 100 71,8 2,2 8 9. Htinsav 100 30 100 61,1 2,5 19 10. Fitinsav 1000 0 100 70,8 2,1 7 11. Fitinsav 2000 0 100 68,2 2,1 8 3
