173653. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés időmultiplex távközlési hálózat, különösen PCM-időmultiplex távközlési hálózat központjaiban és adott esetben reléállomásain lévő helyi órajelgenerátorok kölcsönösszinkronizálására
3 173653 4 (Taktextraktor) segítségével, amelyben az áthaladó bitek egy nagy jóságí tényezőjű rezgőkört geijesztenek, és ez a rezgőkör vezérli az ütemezést, vagyis a bitek regenerálását [Lásd Proc. IEE 113 (1966) 9, 1420—1428, 1422: Informationen Femsprech-—Vermittlungstechnik 5 (1969) 1,48-59,51] Az utolsónak említett feladatot megfelelően méretezett futásiidő-kiegyenlítőtagok segítségével lehet megoldani, amelyek az egyes PCM-időmultiplex vételi vonalakba iktatva azok futási idejét az információs bit-keretidőtartamok egészszámú többszörösére egészítik ki. A futási-kiegyenlítő tagok ezáltal a PCM-időmultiplex vételi vonalak összes impulzuskereteit egyrészt egymáshoz képest, másrészt pedig az illetékes központ helyi impulzuskerete által az összes adóvonal számára meghatározott impulzuskerethez képest szinkronizálják [Usd BSTJ, XXXVIII (1959) 4, 909-932, 922; Proc. IEEE llf(1964) 12, 1976-1980, 1976 jobb hasáb fenn; Proc. IEE, 113 (1966) 9, 1420-1428, 1421 bal hasáb fenn; Informationen Femsprech—Vermittlungstechnik 5 (1969) 1,48—59, 52,53], Az említett impulzuskeret-kiegyenlítéssel összefüggésben a hőmérséklet okozta futásidőingadozások kiegyenlítése is megoldható [Lásd pl. Proc. IEE, 113 (1966) 9, 1420—1428, 1421 jobb hasáb; Informationen Femsprech-Vermittlungstechnik 5 (1969) 1,48-59,53] A bitfrekvencia eltérések kiegyenlítésére több különböző megoldási elv ismeretes [lásd Proc. IEE, 113 (1966) 9, 1420—1428, 1421; Informationen Femsprech-Vermittlungstechnik 5 (1969) 1,48-59,51], Az aszinkron eljárás (heterochron-eljárás) esetén minden PCM-időmultiplex központnak saját független órajelgenerátora van, és minden időmultiplex vételi vonal egy tárolóba torkollik, amelynek tárolókapacitása megfelel az impulzuskeretekbe foglalt bitek számának. Ez a tároló addig tárolja a betáplált bináris szavakat, amíg azok bele nem illenek a megfelelő PCM-időmultiplex központ impulzuskereteibe. (A fentebb említett impulzuskeret-kiegyenlítést is ez a tároló végzi.) A kváziszinkron eljárás (Blindbitverfahren) esetén a PCM-időmultiplex távközlési hálózat központjai szintén saját független órajelgenerátorokkal rendelkeznek, de az egyes központokhoz tartozó információs bitfrekvenciák, vagyis az információt hordozó bitek másodpercenkénti számának középértékei a hálózat mentén mindenütt azonosak. Az egyes PCM-időmultiplex központok órajelfrekvenciái, valamint az információsbitfrekvenciák közötti eltéréseket ennél az eljárásnál információ nélküli bitek, úgynevezett vakbitek közbeiktatása útján egyenlítik ki. A szervószinkron eljárás (homochron-eljárás, Master-Slave-eljárás) esetében a PCM-időmultiplex távközlési hálózat központjainak bitfrekvenciáit egy központi órajelgenerátor határozza meg. Végül az autoszinkron eljárásnál a PCM-időmultiplex távközlési hálózat központjai ismét önálló órajelgenerátorokkal rendelkeznek, ezek azonban nem függetlenek egymástól,hanem kölcsönösen szinkronizálva vannak, például az ú.n. fázisközepelés elve alapján. Ennél az elvnél, mint ismeretes, a PCM-időmultiplex távközlési hálózat egyes központjaiba befutó időmultiplex vezetékek mindegyikében egy fázisdiszkriminátor van rendelve, amelynek egyik bemenőjelét a mindenkori vonali órajel ütemét követő impulzussorozat, másik bemenőjelét pedig az illető központ helyi órajelének megfelelő impulzussorozat képezi. A fázisdiszkriminátomak az említett két impulzussorozat közötti fázistolástól függő kimenőjeléből egy összegező vagy középértékképző tag szabályozójelet állít elő, amely a helyi órajelgenerátor frekvenciájának szabályozására szolgál. Az említett fázistolás az egyes központok órajelgenerátorainak eltérő frekvenciái és/vagy a vonalak futási időinek változásai következtében léphet fel. Ezzel kapcsolatban megemlítjük azt az ismert megoldást [ECJ 49 (1966) 11, 165], amely szerint a vonali futásiidőkre való tekintettel a mindenkori vonali órajelnek, ill. helyi órajelnek megfelelő impulzussorozatot a bitfrekcenia törtrészét kitevő ismétlődési frekvenciával állítják elő. Ez például többek között úgy történhet [lásd ECJ 49 (1966) 11, 167], hogy az impulzuske re t-detektor egy-egy impulzust táplál a fázisösszehasonlítást végző bistabil multivibrátorba az illetékes vonal minden impulzuskeretéhez tartozó első időrekesz meghatározott fázisában, valamint az illetékes központ minden impulzuskeretéhez tartozó középső időrekesz meghatározott fázisában. Egy másik megoldás szerint [lásd NTZ (1970) 5, 257-261] a PCM-időmultiplex távközlési hálózat központjaiban az éppen bekapcsolt vonalon érkező PCM-jelekből lendkerék-áramkör segítségével nyerik a vonali órajelet. Ez utóbbinak az illetékes központ helyi órajeléhez viszonyított fáziseltolódásai viszont a helyi órajelgenerátort szabályozzák. Mind a vonali órajel, mind a helyi órajel egy-egy frekvenciaosztóba kerül. A frekvenciaosztók egymáshoz képest 180°-os fázistolással működnek, és a kimeneteiken megjelenő impulzussorozatok között egy bistabil billenőkor fázisösszehasonlítást végez. Az említett bistabil billenőkör kimenőjelének egyenáramú komponense (középértéke) arányos a fáziskülönbséggel, valamint a vonali órajelfrekvencia és a helyi órajelfrekvencia különbségének integráljával. A vonalanként alkalmazott bistabil billenőkörök kimenőjelei a középértékképzésre szolgáló (általában azonos értékű) ellenállások segítségével összegeződnek, majd az eredő feszültség egy simító RC-tagon halad keresztül. A kondenzátoron megjelenő feszültség ezután egy kapacitásdióda segítségével szabályozza a helyi órajelgenerátor frekvenciáját. A helyi órajel-frekvenciaosztó visszabillenése a bistabil billenőkörök ú.n. számláló bemenetéit vezérli. Ha egy vonali órajel kiesik, akkor az illetékes billenőkör 1:1 értékű impulzus-szünet aránnyal számlálni kezd. Ezáltal egy olyan szabályozófeszültség keletkezik, amely éppen a vonali órajelfrekvencia és a helyi órajelfrekvencia kiegyenlítéséhez szükséges. Azt az órajelfrekvenciát, amely az összes billenőkor egységnyi impulzus-szünet aránnyal való billegése esetén áll be, az órajelgenerátor szabadonfutó- vagy szabályozatban frekvenciájának nevezik. Az említett 180°-os fázistolás alkalmazásával és azzal, hogy a mindenkori bit-órajelfrekvencia a fázisösszehasonlításhoz használt impulzusismétlődési frekvencia többszöröse, olyan frekvenciatartomány alkalmazására törekedtek [lásd ECJ 49 (1966) 11, 168], hogy a szabályozókor mind a PCM-távközlési hálózat csomópontjaiban (központjaiban vagy jelregeneráló reléállomásain) található órajelgenerátorok adott frekvenciatűrései, mind pedig az említett csomópontokat összekötő időmultiplex vonalak mentén a futásiidőingadozások miatt fellépő fáziskülönbségeket ki tudja egyenlíteni anélkül, hogy a szabályozókor munkapontjának a fázisösszehasonlító fokozat egy fűrészfogalakú karakterisztika-szakaszát meghaladó elmozdulást kellene végeznie. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
