173643. lajstromszámú szabadalom • Eljárás allergiaellenes hatású pirimido-benzotiazolok előállítására

3 173643 4 R2 hidrogénatom ,1-3 szénatomot tartalmazó alkil­­vagy alkoxicsoport, atom vagy metütiocsoport; N-(tetrazol -5 ’-il) -4-oxo-4H-pirido [2,l-b]-benzotiazol -3-karboxamidok, értékes allergiaellenes szerek, vagyis olyan ágensek, melyek emlősökben, az embert is bele­értve, megakadályozzák, hogy az anafilaxia közvetítő anyagai felszabaduljanak, és ezáltal csökkentik a ve­szélyt, hogy a közvetítő anyagok hatására a hörgők összeszűküljenek. Az Intallal ellentétben mind az IgG, mind az IgE által kiváltott anafilaxia gyakorlati kezelé­sére alkalmasak, mégpedig mind orális, mind intraperi­­toneális, mind pedig inhalációs adagolás mellett. A PC A (passive cutaneous anaphylaxis = passzív bőr túlérzékenységi)-tesztben mind az IgG-vel, mind az IgE-vel szemben mutatott szignifikáns orális aktivitá­suk révén különösen érdekesek azok az I általános képle tű vegyületek, amelyekben az Rí 1—3 szénato­mot tartalmazó alkoxicsoport. Ugyancsak előnyös ve­gyületek azok, amelyekben az R2 hidrogénatom. A találmány szerinti vegyületek allergiaellenes tulaj­donságait a passzív bőr túlérzékenységi (PCA) teszttel [Ovary, J., Immun. &J, 355 (1958)] értékelhetjük ki. E tesztet úgy végezzük, hogy normális állatok bőrébe aktívan szenzitizált (érzékennyé tett) állatok szérumá­ban található antitesteket fecskendezünk. Ezután intravénásán fertőzzük az állatokat valamely antigén­nel, amelyet valamely festékanyaggal, például Evans­­-kékkel keverünk. Az antigén-antitest-reakció ered­ményeképpen megnövekedett kapilláris (hajszáleres) áteresztőképesség miatt a festékanyag elszivárog az antitest injekció helyéről. Ezután megfojtjuk a kísérleti állatokat, és az állatok bőrének belső felületén megmér­jük a kék elszíneződés mértékét és a folt átmérőjét. Ezek az adatok az allergiás reakció jellemző paraméte­rei. A találmány szerinti vegyületek előállítására a talál­mány értelmében úgy járunk el, hogy a megfelelően szubsztituált 3-karboxi -4-oxo-4H-pirimido[2,l-b]­­benzotiazol-származékokkal acilezzük az 5-amino-tet­­razolt. Az acilezéshez kb. ekvimoláris mennyiségben használjuk a kiindulási anyagokat. A gyakorlatban elő­nyös, ha az amino-tetrazolt 10—20%-nyi feleslegben alkalmazzuk. Mivel nem könnyű feladat egy karboxilcsoportot egy aminocsoporttal kondenzál tatni, a 3-karboxil-cso­­portot aktiválnunk kell. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivitelezési változata szerint először M’-karbonü-diimidazollal reagáltatjuk a 3-karboxi -4-oxo4H-pirimido -[2,1 -b]-benzotiazolokat. Ezután reagáltatjuk amino-tetrazollal az üy módon nyert, in situ képzett imidazolidokat. Az l,l’-karbonil-diimida­­zol használatát Staub [Angew. Chem. Internat. Ed. L 351 (1962)] foglalta össze. Valamely, a reakció körülményei között semleges oldószerben végezzük a reakciót. Ezen olyan oldó­szereket értünk, amelyek sem a kündulási anyagokkal, sem a termékkel nem reagálnak észrevehető mérték­ben, és megfelelő mértékben oldják a kiindulási anya­gokat. Az ezen reakcióban előnyösen alkalmazható oldószerek erősen poláros, aprotikus oldószerek, mint például a hexametil-foszforsav-triamid, a dimetil-szulf­­oxid, tetrahidro-furán, kloroform, benzol, dimetil-for­­mamid és a dimetil-acetamid. Különösen előnyös oldó­szer a dimetil-formamid. A reakció időtartamának nincs döntő jelentősége, és a reakció hőmérsékletétől, a kündulási anyagok kon­centrációjától és viszonylagos reakciókészségétől függ. 2 A forrásban lévő vízfürdő hőmérsékletén az aktíváit imidazolid képzése 10—15 perc alatt lejátszódik, és az aktíváit imidazolid és az amino-tetrazol reakciója 20-60 perc alatt megy végbe. Ha alacsonyabb reakció­hőmérsékleteken dolgozunk, akkor hosszabb reakció­időre van szükség. A kiindulási anyagként használt 5-amino-tetrazol és az 1,1 ’-karbonü-dümidazol a kereskedelemben kapha­tó, de az irodalomban leírt módszerekkel elő is állíthat­juk. A 3-karboxi -4-oxo-4H-pirimido-[2,l-b]benzotia­­zolokat Alaimo [J. Hét. Chem. IQ, 769 (1973)] mód­szerével állíthatjuk elő. Oly módon is aktiválhatjuk a 3-karboxil-csoportot, hogy számos aktív származékának valamelyikévé ala­kítjuk e csoportot. Az oxalü-kloridból vagy -bromidból Adams és munkatársai [J. Am. Chem. Soc. 42, 599 (1920)] módszerével előállított savkloridok vagy -bro­­midok 5-amino-tetrazollal ugyancsak a kívánt kapcsolt termékekhez vezetnek. Az imidazolidok reakciójához hasonlóan végezzük ezt a reakciót, valamely, a reakció körülményei között semleges oldószerben, szoba­­hőmérséklet és a forrásban lévő vízfürdő hőmérséklete közötti hőmérsékleten. A fenollal, 4-klór-fenollal, 4-nitro-fenollal, tiofenol­­lal, 4-klór-tiofenoÜal, 4-nitro-tiofenollal vagy 2-mer­­kapto-piridinnel képzett aril-észterekké alakítva úgy an­­csak aktiválhatjuk a 3-karboxü-csoportot, és meg­­könnyítjük a kapcsolási reakciót. Bodánszky és munka­társai [J. Am. Chem. Soc. 81,5688 (1959)] módszeré­vel állítjuk elő ezeket az aktív észtereket, és az imidazo­­lid-származékokra fent leírt módszenei visszük őket reakcióba. Bizonyos N-hidroxi-vegyületek, mint például az N-hidroxi-szukcinimid, az N-hidroxi-ftálimid vagy az N-hidroxi-benzotriazol ugyancsak aktív észtert képez a 3-karboxil-csoporttal, ezeket Wegler és munkatársai (Amerikai Egyesült AUamok-beli 2 816 111 számú sza­badalmi leírás) módszerével állítjuk elő. Az 5-amino­­-tetrazollal való kapcsolás körülményei hasonlóak a fentiekben leírtakhoz. Diimidek szintén aktív köztitermékeket adnak a 3-karboxü-csoporttal. Ezek alkalmazása esetén úgy já­runk el, hogy valamely megfelelő N,N’-diszubsztituált karbodümiddel reagáltatjuk a 3-karboxi-vegyületeket, majd a keletkezett O-acü-izokarbamiddal acilezzük az 5-amino-tetrazolt. A reakció körülményei ebben az esetben is hasonlóak az 5-amino-tetrazolnak az aktíváit imidazolid -származékokkal való kapcsolásának körül­ményeihez. A köztitermékeket a Sheehan és munka­társai [J. Am. Chem. Soc. 22, 1067 (1955)] által leírt módon állítjuk elő. Valamely szerves vagy szervetlen savval képzett vegyes anhidriddé alakítva szintén aktiválhatjuk a 3-karboxil-csoportot. Előnyösen, Fischer és munka­társai [Helv. Chim. Acta 47, 564 (1964)] módszerét követve,valamely klórhangyasav-alkil-észterrel képez­zük a vegyes ardüdridet. Valamely, a reakció körül­ményei között semleges oldószerben, szobahőmérsék­let és a forrásban lévő vízfürdő hőmérséklete közötti hőmérsékleten kapcsoljuk a vegyes anhidridet 5-amino­­-tetrazollal. A találmány szerinti, savas jellegű vegyületek egyik jellemző tulajdonsága az, hogy bázisokkal sókat képez­nek. A találmány szerinti, savas jellegű vegyületeket oly módon alakítjuk át bázisokkal képzett sókká, hogy alkalmas bázisokkal reagáltatjuk őket vizes vagy nem­­-vizes közegben. Az említett sók előállítására alkalmas 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents