173595. lajstromszámú szabadalom • Mérőjeltől függően váltosó skálával ellátott villamos mérőműszer
3 173595 4 kaszos mozgatású skálahengere van, amely külső integráló és impulzusformáló áramkörökkel összekötött és célszerűen feszítettszálas mutatós mérőműszere van, mimellett a skáladob egyfogú számláló műből es tárcsából álló számlálószerkezethez kapcsolódik, és léptetőmotorral van ellátva, melynek meghatározója, hogy a léptető motornak radiális irányú mágnestérben, tengely végeken mozgó, előnyösen négyszögletes keretet képező lengőtekercse és az egyik tengelycsonkon elhelyezett fogaskerékáttételhez kapcsolódó olyan erőátviteli műve van, amelynek csillagkereke a skálát hordozó, vagy skáladobbal mereven összekapcsolt, a lengő tekercset alaphelyzetébe visszafordító és a léptetőmotor köpenyéhez rögzített visszatérítő spirál rugója is van. A találmány szerinti villamos mérőműszert és lényeges elemeit, azok összeépítését — példaképpen — a rajzok ismertetik, ahol az 1. ábra a villamos mérőműszer részben oldalmetszetben, a 2. ábra a villamos mérőműszer elölnézetben, a 3. ábra az összeépített skáladob és léptetőmotor elvi vázlata, a 4. ábra a léptetőmotor részletes felépítési vázlata. Az 1. ábra szerint az 1 házban van a teljes mérőműszer elhelyezve, amely 1 ház 2 aiaplemeze a belső alkatrészek felerősítésére is szolgál. A 2 alaplemezhez van rögzítve a 3 skáladobot tartó és rögzítő két 4 láb, amelyek a 3 skáladob térbeli rögzítésére szolgálnak, a 24 furatos tengely és 25 féltengely segítségével. A kivágással ellátott 5 fedőlap mögött jelenik meg a pillanatnyilag éppen érvényes, a 3 skáladobra felerősített vagy felnyomtatott 3a, 3b, 3c, 3d, 3e, 3f, 3g skálák valamelyike. Az ábrán a 3d skála látható. A mutatóval ellátott ó műszertest a 7 csavarokkal szintén a 2 alaplemezre van rögzítve. A 2. ábra elölnézetből mutatja be a mérőműszert. Az 5 fedőlap mögött látszik a forgó 3 skáladob 3d skálája. A végérték (jelzendő összérték) beállítására 9 állítócsavar szolgál. Az 5 fedőlapon egy további 10 lyuk van, emögött van elhelyezve a léptetőmotorral összekötött, egyfogú 11 számlálómű 12 tárcsája, illetve ezen át olvasható le a 3 skáladob egyszernél több számú köriilfordulása. A leolvasás a 13 feszítettszálas mutatós mérőműszer 14 mutatójával történik. A skála mozgatáshoz szükséges a 3 skáladobon belül elhelyezett léptetőmotor vázlatos felépítését mutatja a 3. ábra. A 4. ábra a 3 skáladobot mutatja a tengelyre merőleges elölnézetben. A 4. ábrán jól látható a 15 horgony és a 16 csillagkerék elrendezése. A 17 lengőtekercs — működéskor - áramimpulzus hatására a 18 köpeny és a 19 mag közötti légrésben elfordul a 20 rugó ellenében, eközben a 21 tengelycsonkra ékelt 22 fogaskerék áttétel segítségével szögelfordulásra kényszeríti a 15 horgonyt. A 15 horgony arretált helyzetéből kilépve, másik fogával a 16 csillagkerékbe belépve, azt félosztással tovább fordítja. Az impulzus megszűnésekor a 20 rugó a 17 lengőtekercset eredeti helyzetébe visszatérítve, a 15 horgonyt is kiinduló állásba viszi vissza és újból belépve a 16 csillagkerékbe, azt egy további félosztással továbbítja és rögzíti. A 16 csillagkerék a 3 skáladobbal van egybeépítve. A 23 elektromos hozzávezetés a szerkezet álló 24 furatos tengelyén keresztül van biztosítva, míg a 17 lengőtekercs másik vége a 8 csőtengelyben van elforgathatóan illesztve. A megfelelő nagyságú áramimpulzus hatására a 17 lengőtekercs a 19 mag és a 18 köpeny közötti, gerjesztett légrésben a 20 spirálrugó ellenében elfordul és a tengelyvégre ékelt 22 fogaskerék áttételen keresztül a 15 horgonyt mozdítja el, melynek eredményeként a 16 csillagkerék félosztással tovább fordul. Miután a 2 skáladob a 16 csillagkerékkel közvetve, vagy közvetlenül, de állandó erőkapcsolatban áll, a 3 skáladob is tovább fordul. Az impulzus megszűnésekor a 20 spirálrugó a rendszert alaphelyzetbe vezeti vissza. A 3 skáladob mozgatásának a léptetőmű találmány szerinti megoldását indokolttá tette a lehetőleg kis áramfogyasztás, továbbá a rázkódásbiztonság. Az irodalomból ismert megoldások fő hátránya, hogy aránylag nagytömegű skálahenger mozgatására és főleg gyors léptetésére alkalmasak és ezek a szeikezetek jelentős energiamennyiséget is igényelnek. A találmány lényeges és önálló mechanikai eleme a hajtómű, melynél egy szimmetrikusan kialakított tekercsen belül egy állandó mágnes helyezkedik el. A hengeres mágnesmagot lágyvasból készült köpeny koncentrikusan fogja körül, ez biztosítja az erővonalak záródását, illetőleg a kialakuló légi és és mágneses mező állandóságát. A belső mag sugárirányú mágnesezettsége miatt az erővonalak a légrésben a határoló felületekre merőlegesek, vagyis radiálisak és eloszlásuk közel egyenletes, ezért a kitérést létrehozó áram és a kitérési szög közötti kapcsolat lényegében lineáris. A visszatérítő nyomatékot rugóerő szolgáltatja. A hajtás előnye a kis helyfoglalás és az egyszerű, olcsó, jól méretezhető szerkezet. A horgonyhajtás (ankerhajtás) mozgása pontosan definiált és nyugalmi helyzetében a tekercset visszatérítő rugóerő által önmagát arretálja. Látható, hogy a mérés során integrált mennyiségtől függően egy szakaszos skálaelmozdulás szolgál a skálaérték osztás változtatására és hogy ugyanazon a 3a, 3b, 3c, 3d, 3e, 3f, 3g skálán a vele egybeépített (és legalább az egyik változó pillanatnyi értékét mutató 13 feszítettszálas mutatós mérőműszer lehetővé teszi a még fennálló műveleti szabadság leolvasását is. A villamos mérőműszer gyakorlati alkalmazásaként egy röntgentechnikai felhasználást ismertettünk. Köztudott, hogy egyes sugárterápiás kezeléseknél változhat az elnyelő keresztmetszet, a megengedhető felületi (bőr) terhelés, a célpont mélysége stb. Amennyiben pl. a belépő és kilépő sugármennyiséget mérjük, a kettő különbsége 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 I
