173567. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izobutilén kinterésére négyszénatomos szénhidrogén-frakciókból
MAGTAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS 173567 jÈÊÈk Nemzetközi osztályozás: jOy Bejelentés napja: 1974. XI. 18. (CA-374) C 07 C 11/08, B01J 31/10 Közzététel napja: 1978. XII. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1979. VIII. 31. Csaplic Donat Nyikolájevics mérnök, Jaroszlavl, Szovjetunió Eljárás izobutilén kinyerésére négyszénatomos szénhidrogén-frakciókból A találmány tárgya eljárás izobutilén kinyerésére négyszénatomos szénhidrogén -frakciókb ól. Az izobutilént széleskörűen alkalmazzák szintetikus kaucsuk előállítására. Monomerként elsősorban a butil-kaucsuk szintézisénél kerül felhaszná- 5 lásra. Ezenkívül a petrolkémiában poliizobutilén előállítására, továbbá adalékanyagként olajok és üzemanyagok stabilizálására alkalmazzák. Megemlítjük még az izobutilénnek a metallilklorid és egyéb szerves vegyipari termékek szintézisénél történő 10 felhasználását is. Az izobutilén szénhidrogén-frakciókból történő kinyerése történhet ugyan alkilésztereken keresztül is (3 634 535 számú USA-beli szabadalmi leírás), azonban a leggazdaságosabb ismert módszerek az izobutilén terc-butanollá 15 történő hidratálását és a kapott terc-butanolból dehidratálássa! való regenerálást alkalmaznak. Az egyik ismert eljárás szerint az izobutilén elkülönítése a négyszénatomos szénhidrogén-frakciókból szulfonsavas ioncserélő gyanta segítségével 20 történik. [Csaplic, D.N., Bubnova, IA., Filipenko, I.B. - és Kiszeljova, N.N.: Promislennije metodi videlenyija izobutilena (Analiticseszkije i szoposztavitelnyije obrozi), Cniiteneftehim, Moszkva, 1971, 41-43. oldal] 25 Az eljárás lényege, hogy a négyszénatomos szénhidrogén-frakciót 1 : (10—20) mólarányban vízzel, poláros oldószer jelenlétében összekeverik. Poláros oldószerként például etilcelloszolvot használnak, és az oldószert a víz súlyára számított 30 2 25—50 súly% mennyiségben alkalmazzák. A folyamat nemionos emulgeátor, például etoxilezett alkilfenol jelenlétében is kivitelezhető, ahol az emulgeátort a víz súlyára számított 1 súly% mennyiségben alkalmazzák. A kapott folyékony elegyet 1,5—2,1 óra sebességgel hidratáló reaktorba vezetik. A reaktorban a folyadékáram lineáris sebessége 10-15 m/óra. A reaktort rétegesen töltik meg a szulfonsavas ioncserélővel, amely például egy polimarizációs típusú szulfonsavas ioncserélő gyanta, s az egyes rétegek vastagsága 1,5-2,0 m. A reaktorban az izobutilént 85-90°C közötti hőmérsékleten 16—20atm nyomáson terc-butanollá hidratálják. A hidratálást folyékony fázisban végzik. Az izobutilén 85—95%-a alakul át terc-butanollá. A reaktorból a terc-butanolt és vizet tartalmazó reakcióelegyet egy közbenső tartályba vezetik. A reakcióelegyből bepárlással eltávolítják a reakcióba nem lépett szénhidrogéneket, és a visszamaradó anyagot betöményítik. 85—88 súly%os vizes terc-butanol-oldatot kapnak. Az oldatot dehidratáló reaktorba vezetik, amely függőlegesen elhelyezett henger alakú berendezés, és egy reakciótérből, valamint egy rektifikáló részből áll. A dehidratáló reaktor felső részét, azaz a reakció teret kondenzációs típusú szulfonsavas ioncserélővel töltik meg. Ioncserélőként 0,3-1 ,5 mm szemcseméretű, szabálytalan jűakú granulátumokat használnak. A szulfonsavas ioncserélőt tartalmazó réteg vastagsága 2,2 m. A 173567
