173547. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nemesfémléncok, vagy nemesfémmel bevont láncok folyamatos forrasztására
3 173547 4 próbálták elszigetelni. Ez az elszigetelés igen korlátozott védelmet nyújt a merev forrasztás ellen, tekintettel arra, hogy a talkum könnyen leválik a láncról a forrasztás előtt és alatt. Találmányunk létrehozatalakor egy eljárást és berendezést dolgoztunk ki, nemesfémláncok láncszemeinek folyamatos forrasztására, melynek értelmében a forrasztóanyagot az egyes láncszemek közötti illeszkedésre visszük fel, így elkerülhető a láncszemek közötti eddig szokásos feszültség, amely feszültség folytán a láncszemek a forrasztás során szétnyílnak, továbbá elkerülhető a nehézfémeknek, mint ötvözeteknek alkalmazása és gyakorlatilag tökéletesen kiküszöbölhető a láncszemek merev összeforrasztásának veszélye. A találmány szerinti eljárás azzal jellemezhető, hogy a láncot egy vízszintes, vagy ahhoz közelálló elhelyezkedésű mozgósíkra juttatjuk, mégpedig a síknak a lánc hossztengelyével egybeeső sebességvektoránál magasabb sebességgel. Az ily módon elrendezett láncszemeket a forrasztóanyag olvadási pontjánál magasabb hőfokra hevítjük. Miután tehát a forrasztóanyagot felvittük a láncszemek illesztési helyeire, a lánc egy lényegében vízszintes síkra kerül, olyan sebességgel, ami valamivel magasabb, mint a beadagolóhely sebessége a vízszintes síkhoz képest. így a láncszemek egymásba tolódnak el. A síkban elhelyezett lánc egy kis szakaszán amelyen a forrasztóanyag megolvad és a láncszemek illesztési helyeit, anélkül, hogy a láncszemek megfeszülnének, összeforrasztjuk. Bizonyos mértékű lehűlés után az összeforrasztott lánc leemelhető a vízszintes síkról annak veszélye nélkül, hogy a lánc szétnyílna, vagy az egyes láncszemek mereven lennének összeforrasztva. Hevítéskor a láncszemek kitágulnak és az egymáshoz képesti tágulás szabadon mehet végbe. Az ezt követő termikus zsugorodás során felléphet bizonyos feszültség az egyes láncszemek között, amennyiben a szükségesnél több forrasztóanyag vagy talkum van a láncszemek között. Az eljárás egy másik foganatosítási módjánál - fenti jelenség kiküszöbölése érdekében — a láncszemek további elmozdulását egymásba úgy teszik lehetővé, hogy a láncszemek termikus zsugorodása során ezek semmiféle hatást nem gyakorolnak egymásra. A találmányt előnyös foganatosítási ill. kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajzmellékletekben ismertetjük, ahol az 1. ábra sematikusan ábrázolja a találmány szerinti forrasztóberendezést, amely egy forgatható vízszintes vizsgálóasztalon van elhelyezve, a 2. ábra a találmány szerinti megoldás egy másik kiviteli alakját mutatja be, amikoris a készülék egy függőleges elforgatható asztalra van szerelve. A rend kedvéért megjegyezzük, hogy az itt felsorolt példák csak lehetséges kiviteli alakok és ennek minden változata az oltalmi körön belül van. A találmányban az az új, hogy a láncszemek vagy egyéb illesztési helyek összeforrasztása olyan módon történik, hogy a láncot lényegében vízszintes helyzetben helyezzük el az asztalra vagy egy korongra, mégpedig oly módon, hogy a láncszemek némiképpen egymásba legyenek tolva. Ily módon teljesen elkerülhető a lánc megfeszülése és az ebből adódó forrasztási hibák. Teljesen kiküszöbölhető a láncszemek merev összeforrasztása, mert a felesleges forrasztóanyag nem képes függőleges irányban kifolyni a láncból, és beszívódni a két láncszem közötti felületre. A gyakorlatban a találmány szerinti eljárás oly módon foganatosítható, hogy a láncot egy vízszintes vagy ahhoz lényegében hasonló síkra visszük rá éspedig olyan sebességgel, mely valamivel magasabb, mint az a sebesség, amivel a beadási hely elmozdul a vízszintes síkhoz képest, úgyhogy a láncszemek, amikor érintkezésbe kerülnek az említett síkkal, némiképpen egymásba tolódnak. Ezen oknál fogva egy elmozdítható eszközt alkalmazhatunk a lánc beadagolásához, ami elmozdítható az említett vízszintes síkhoz képest, vagy pedig az említett vízszintes síkot lehet elmozdítani a láncot beadagoló szerkezethez képest. A folyamatos forrasztás véghezviteléhez a rajzon bemutatott készülék alkalmazható. Az 1. ábrán sematikusan ábrázolt berendezés egy kör alakú vízszintes 1 asztalt foglal magában, amelyet elforgatható módon támaszt alá a központi 2 tengely. Az asztal felett 3 adagológörgők vannak felszerelve, amelyek az összeforrasztandó láncot az 5 orsóról továbbítják. A 4 láncot az 1 asztalra a 3 adagológörgők vezetik. Az 1 asztal és a 3 adagológörgők úgy vannak elrendezve, hogy azok előre meghatározott sebességgel fordulnak el egymáshoz képest, mikoris a nem ábrázolt eszközök szolgálnak az 1 asztal és a 3 adagológörgők egymáshoz képesti sebességének szabályozására. Ilyen célra pl. jól alkalmazható egy sebesség szabályozó mind az asztalhoz, mind pedig az adagológörgőkhöz, vagy pedig egy olyan berendezést is alkalmazhatunk, amely az adagológörgőket mozdítja el radiális irányban az asztalhoz viszonyítva. Az 1 asztal 6 középpontja felé haladva az említett adagológörgők beadagolási sebessége növekszik az asztal elmozdulásához viszonyítva, mikor pedig az adagológörgők radiálisán kifele mozdulnak el az asztal 6 középpontjától, a beadagolási sebesség csökken az asztal elmozdulásához képest. Az 1 asztalt előnyösen magas hőszigetelési tulajdonságokkal rendelkező anyagból készítjük, hogy a forrasztáshoz szánt hőnek minél kisebb részét nyelje el az asztal. Célszerűen az asztalt készíthetjük éghetetlen keramikus anyagból. A láncnak a forrasztási hőmérsékletre való felhevítése bármely önmagában ismert módon, elektromosan vagy elektroinduktív módon történhet. A rajzmellékletben egy gázégőt ábrázoltunk, amely rögzítve van az 1 asztal oldalára és amely a lánc mozgási irányával szembe van fordítva. A 7 gázégő olyan távolságban van a 8 nyíllal jelölt helytől elrendezve, ahova a láncot az asztalra lehelyezzük, amely elegendő távolságban van 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 55
