173540. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 5-oxa-prosztaglandin-származékok előállítására
7 173540 8 reakciót célszerűen szolubilizálószer, például tetrahidrofurán jelenlétében végezzük. Az (I) általános képletű vegyületek Rí csoportját a szintézis tetszés szerinti lépésében ismert észterképzési és/vagy elszappanosítási műveletekkel más R! csoportokká alakíthatjuk. Az alkilésztereket elszappanosítással vagy enzimes hidrolízissel alakíthatjuk át a megfelelő szabad savakká. így például az alkilésztereket lúgos vizes közegben elszappanosíthatjuk, majd a reakcióelegy meg savanyításával a kívánt terméket a szabad sav formájában különítjük el. A prosztaglandin-E-észtereket előnyösen a Plexaura homomdla (Esper, 1972) nevű tengeri állat szervezetéből elkülönített észteráz enzim-kompozíció felhasználásával hidrolizáljuk. Az észteráz enzim-kompozíciót úgy állíthatjuk elő, hogy a Plexaura homomalla (Esper) 1979 telepeit - adott esetben aprítás után - acetonnal extraháljuk, az oldható zsírokat tartalmazó acetonos extraktumot elöntjük, és az acetonban oldhatatlan anyagot termékként elkülönítjük. A fenti módon előállított enzim-kompozíciót vízzel elegyítve hozzuk érintkezésbe az 5-oxa-prosztaglandin-észterrel. Az észtert általában a felhasznált vízmennyiséghez viszonyított 50—100-szoros mennyiségű oldószerben (például etanolban vagy benzolban) oldva adagoljuk be. Az enzim-kompozíciót rendszerint az észter súlyára vonatkoztatott 1-15-szörös mennyiségben használjuk fel. A hidrolízist körülbelül 0-50 C°-on hajthatjuk végre, előnyösen azonban szobahőmérsékleten (körülbelül 25 C°-on) dolgozunk. Az észter hidrolízise 25 C°-on általában körülbelül 18-24 órát vesz igénybe. A hidrolízis előrehaladását ismert analitikai módszerekkel, például vékonyrétegkromatográfiás úton követhetjük [lásd például í. Bioi. Chem. 241. 257 (1966)]. Végül a reakcióelegyhez néhány térfogatrész acetont adunk, majd az elegyet szűrjük, és a szűrletből ismert betöményítési és extrakciós műveletekkel elkülönítjük a szabad savat. A szabad savat előnyösen diazo-szénhidrogének felhasználásával alakíthatjuk észtereivé. Diazometán alkalmazásával például a metilésztereket, míg diazoetán, illetve diazobután felhasználásával a megfelelő etil-, illetve butilésztereket állíthatjuk elő. Az észterképzés során általában úgy járunk el, hogy a diazo-szénhidrogén megfelelő közömbös oldószerrel, előnyösen dietiléterrel készített oldatát a szabad savhoz, vagy - előnyösen — a szabad sav és valamely közömbös hígítószer elegyéhez adjuk. Közömbös hígítószerként a diazo-szénhidrogén oldószerét is felhasználhatjuk, azonban más közömbös hígítószereket is alkalmazhatunk. A reakció lezajlása után az oldószert lepároljuk, és kívánt esetben a kapott észtert ismert módon, előnyösen kromatográfiás úton tisztítjuk. A diazo-szénhidrogént előnyösen legföljebb az észterképzés lezajlásához szükséges ideig (célszerűen körülbelül 1-10 percig) tartjuk érintkezésben a szabad savval, ekkor ugyanis biztonsággal kiküszöbölhetjük a nem-kívánt mellékreakciókat. Egy további eljárásmód szerint az észtereket úgy állíthatjuk elő, hogy a szabad savakat ezüstsóikká alakítjuk, majd az ezüstsókat a megfelelő alkiljodidokkal reagáltatjuk. Alkiljodidként például metiljodidot, etiljodidot, butiljodidot, izobutiljodidot vagy terc-butil-jodidot alkalmazhatunk. Az ezüstsókat önmagában ismert módon állíthatjuk elő, például úgy, hogy a szabad savat hig, hideg vizes ammónia-oldatban oldjuk, az ammónia fölöslegét csökkentett nyomáson lepároljuk, majd a maradékhoz sztöchiometrikus mennyiségű ezüstnitrátot adunk. Ammt már közöltük, az (I) általános képletű vegyületek számos aszimmetria-centrummal rendelkeznek, ennek megfelelően optikailag aktív izomerekként vagy racém elegyekként állíthatók elő. Az optikailag aktív kiindulási anyagok optikailag aktív végtermékeket szolgáltatnak, míg a racém kiindulási anyagokból racém végtermékek állíthatók elő. A racemátokat kívánt esetben önmagában ismert módon a megfelelő optikailag aktív izomerekre választhatjuk szét. Az (I) általános képletű szabad savakat (Ri= hidrogén) például optikailag aktív bázisokkal, így brucinnal vagy sztrichninnel reagáltathatjuk, majd a kapott diasztereomer vegyületeket ismert módon, például frakcioaált kristályosítással különíthetjük el. Az így kapott sókból savas kezeléssel szabadíthatjuk fel az optikailag aktív savakat. Az optikailag aktív 5-oxa-prosztaglandin-F-vegyületeket továbbá a racém 5-oxa-prosztaglandin-E-vegyületek sztieospecifikus mikrobiológiai redukciójával is előállíthatjuk. E redukcióhoz megfelelő fermentálóképességű sütőélesztőt használunk fel. A kiindulási prosztaglandin-E-vegyületet körülbelül 25 C°-on körülbelül 24—48 órán át kezeljük élesztő-cukor-víz eleggyel. A redukció során a megfelelő prosztaglandin-Fp és prosztaglandin-F/3 vegyületek elegye képződik, az egyes komponenseket ismert módon, például szilikagélen végzett kromatografálással különíthetjük el egymástól. A mikrobiológiai redukcióval egyidőben az adott esetben jelenlevő észter-csoport hidrolízise is végbemegy, így tehát ha dl-5-oxa-prosztaglandin-E- 1-metilészterből indulunk ki, termékként természetes konfigurációjú 5-oxa-prosztaglandin-Fya-t és enantiomer 5-oxa-prosztaglandin-F-tß-t kapunk. A (II) általános képletű kiindulási anyagokat az (V) általános képletű vegyületek — ahol Y, Qi és R2 jelentése a fenti — redukciójával állíthatjuk elő. Redukálószerként például nátrium-bórhidridet használhatunk fel alkoholos (így metanolos vagy etanolos) vagy vizes közegben. A (II) általános képletű kiindulási anyagokat a (VI) általános képletű vegyületek — ahol Y, és R2 jelentése a fenti — redukciójával is előállíthatjuk. Az (V) és (VI) általános képletű vegyületeket Corey és munkatársai módszerével [J. Am. Chem. Soc. 91, 5675 (1969) ' és 92, 397 (1970)] állíthatjuk elő. A (II) általános képletű kiindulási anyagok előállítását a példákban részletesen ismertetjük. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
