173539. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémtestek felületi hibáinak hántolással való eltávolítására
9 173539 10 lapja egyenes, és hossza azonos a kibocsátó nyílás W szélességével. A kibocsátó nyílás háromszög alakú és magassága a W szélesség középpontjában maximális. Az ilyen háromszög keresztmetszetű fúvókáknál a sorjamentes hántolás eléréséhez a 5 szélesség és magasság aránya körülbelül 12 :1 kell legyen. Ez az optimális érték, azonban a vizsgálatok bebizonyították, hogy még megfelelő hántolás érhető el 20 : 1 és 4:1 arányok között is. 10 A 12. ábrán egy további célszerű kialakítás látható, ahol a fúvóka kibocsátó nyílása nem csökken a középponttól fokozatosan a szélek felé, hanem az egyenes 121 felső lap alatt középen, azzal párhuzamos szakasz van, és a 124, illetve 15 125 szélső szakaszokon csökken le a magasság értéke fokozatosan nulla értékig. Ezt az értéket a H magasság a 122 és 123 sarkoknál éri el. A 124 és 125 szélső szakaszok d szélessége és a c középső szakasz együttesen adják ki a kibocsátó 20 nyílás W szélességét. Jóllehet a fúvóka kibocsátó nyílásának geometriája, illetve annak hatása a sorjamentes hántolásra nem teljesen tisztázott, az nyilvánvaló, hogy a kibocsátó nyílás kialakítása a sarkok környékén, 25 azaz a szélső szakaszoknál kritikus, a 12. ábra éppen azt tanúsítja, hogy egy hagyományos négyszögletes keresztmetszetű fúvóka is átalakítható sorjamentesen működő fúvókává, ha a bemutatotthoz hasonlóan a szélső szakaszainál 30 csökkenő fúvókamagasságot alakítunk ki. Ez ugyanakkor természetesen azzal jár együtt, hogy a létrehozott hántolási sáv keskenyebb, mint a fúvóka W szélessége. Ennél a kialakításnál a b/H arány még kritikusabb, mint a W/H arány. Ha ügy 35 fúvóka kibocsátó nyílásának maximális H magassága 6,5 mm, a leghatékonyabb hántolás a b/H =6:1 arány mellett érhető. H jelentősen nagyobb vagy kisebb értékeinél a b/H arány optimumát kísérletekkel célszerű meghatározni. A 40 vizsgálatok mindenesetre azt mutatták, hogy a hatékony működés 2:1 és 10 :1 értékeken belül még megvalósítható. A 13. és 14. ábrákon további fúvóka-kialakításokat mutatunk be. Ezeknél a megoldásoknál a 45 kibocsátó nyílás ugyancsak a 131 és 132, illetve a 141 és 142 szélső szakaszoknál van csökkenő magassággal kialakítva. A kibocsátó nyílás 133 és 143 központi szakaszain a H magasság állandó, amint az az ábrákon látható. A 13. ábrán 50 bemutatott megoldásnál a 131 és 132 szélső szakaszokon a H magasság lineárisan csökken, míg a 14. ábrán látható megoldásnál a 141 és 142 szélső szakaszokon a H magasság görbe vonal mentén csökkenően van kialakítva. Ezeknél a 55 fúvókáknál az optimális működés a b/H arány 2 :1 ^ 10:1 értékei között optimális. A kibocsátó nyílás optimális H magassága 6,5 mm. A 15. és 16. ábrákon ismét más fúvóka ^alakításokat mutatunk be. Ezek a kibocsátó 60 nyílások is hatékonyan működnek, jóllehet nem érik el a rombuszos fúvóka minőségét. A 15. ábrán bemutatott fúvóka kibocsátó nyílása is középen a legmagasabb, azonban a H magasság nem fokozatosan, hanem lépcsőzetesen csökken a szélek felé. 65 A kibocsátó nyílás széleinél a fúvóka magassága közel nulla értékű. Ezzel a fúvókával ugyan kevésbé stabil az üzemelés a rombuszos fúvókához viszonyítva, mindazonáltal ezzel is kialakítható a kívánt csökkenő intenzitású oxigénsugár, amely a széleinél már nem végez hántolást, hanem csak oxidál. A létrehozott hántolási sáv itt is keskenyebb, mint a kibocsátó nyílás W szélessége. A 16. ábrán bemutatott fúvóka kibocsátó nyílása tulajdonképpen külön fúvókákból van összeállítva. Ezek kör alakú fúvókák, amelyeknek átmérője a szélek felé fokozatosan csökken. Ennek a fúvókarendszernek a karakterisztikája is hasonló a már bemutatott megoldásokéhoz, és közelíti a rombuszos fúvóka hatását. Mint mondottuk, ezek a 15. és 16. ábrán bemutatott fúvókák ugyan kevésbé hatékonyan működnek, mint a rombuszos fúvókák, illetve az azokhoz közelálló kialakítású fúvókák, ezekkel is elérhető a találmány szerinti eljárással biztosítható, előnyös, sorjamentes hántolás. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás fémtestek felületi hibáinak gépi hántolására, ahol lapos oxigénsugarakat irányítunk szög alatt a munkadarab felületén kialakított fémolvadékra, és ezzel termokémiai reakciót hozunk létre, miközben a fémfelület és az oxigénsugár között viszonylagos elmozdulást biztosítunk, azzal jellemezve, hogy a hántolási sáv mentén megdermedő oxidálatlan anyagból a bordaképződést úgy akadályozzuk meg, hogy az oxigénsugár szélei felé az áramlás intenzitását fokozatosan csökkentjük, és az oxigénsugár széleinél az intenzitást olyan kis értéken tartjuk, hogy hántolás nélkül csupán az olvadt fém oxidálását végezzük el, az oxigénsugarat pedig olyan fúvókán át bocsátjuk ki, amelynek kilépő keresztmetszetében szélessége nagyobb, mint maximális .magassága, és a magasságát folyamatosan csökkenően alakítjuk ki. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a fúvóka kibocsátó nyílásának magasságát fokozatosan csökkentjük a kibocsátó nyílás közepétől a szélei felé. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a fúvóka kibocsátó nyílásának szélessége és maximális magassága közötti arányt 4:1 és 20 :1 közötti értéken tartjuk. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a fúvóka kibocsátó nyílásának szélessége és maximális magassága közötti arányt 12 :1 értéken tartjuk. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a fúvóka kibocsátó nyílását paralelogrammaként alakítjuk ki. 6. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a fúvóka kibocsátó nyílását egy középső szakaszból és két szélső szakaszból alakítjuk ki. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a szélső szakaszok szélessége és maximális magassága közötti arányt 2:1 és 10:1 érték között tartjuk. 5
