173456. lajstromszámú szabadalom • Vízművezérlő berendezés
3 173456 4 dezések fő jegyeinek megtartása mellett az említett hátrányos tulajdonságokat egyszerűen és olcsón képes kiküszöbölni. A találmánnyal olyan vízművezérlő berendezést hoztunk létre, ahol a vízmű fővezetékhez csatlakozó szivattyútelepekből és legalább egy víztárolóból áll, és minden szivattyútelep vezérlő rendszefe elágazáson keresztül a fővezetéknek a szivattyútelep közelében elhelyezkedő szakaszához csatlakozik és légüstből, ezzel összekötött manóméterből, a manométer minimális és maximális megengedett nyomását jelző érzékelőből áll, ahol az érzékelők szabályozó egységen keresztül a szivattyútelep motorjának tápáramkörével vannak összekötve, amelynél a találmány szerint az elágazás nyomásingadozáscsillapító membránszerkezeten keresztül csatlakozik a légüsthöz, amelynek a membránnal elválasztott beömlési és kiömlési kamrája van, és a kamrák a beömlési és kiömlési vezetékekhez képest kis keresztmetszetű kamraösszekötő járaton át egymással közlekednek, és a kiömlési kamra a membránnal elzárható első járaton és a membrán helyzetétől függetlenített, állandóan nyitott és az első járatnál kisebb keresztmetszetű második járaton keresztül van a légüsttel összekötve. A találmány egy előnyös kiviteli alakjánál a csillapítási időállandó szabályozása céljából a kamrákat összekötő járatba tűszelep van beépítve. A találmány szerinti berendezés egy másik kiviteli alakjánál a víztárolóban szelepház helyezkedik el, amelynek oldala a fővezetékkel közlekedik, a szelepház felső fedelét csuklósán lebillenthető csappantyú képezi, amelynek alsó vége lebillentett helyzetben a fővezeték torkolata alatt van, és a csappantyú a víztároló vízterében elhelyezett úszóval van összekötve. A találmány szerinti vízművezérlő berendezés lehetővé teszi, hogy az egyes szivattyútelepek vezérlése alkalmazkodjon a hozzájuk tartozó vízvezeték szakasz helyi dinamikus viszonyaihoz. Ezzel a káros nyomásingadozások lecsökkenthetők lesznek, ugyanakkor a nyomás pontosabban állandó értékűvé válik és a víztároló töltése egyenletesebb és megbízhatóbb lesz. A találmány szerinti vízművezérlő berendezés egy példakénti kiviteli alakját a rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1. ábra egy szivattyú vezérléséhez tartozó egységeket és a víztárolót szemlélteti, és a 2. ábra az 1. ábrán vázolt membránszerkezet nagyított metszeti képe. A rajzon a vízvezeték elosztó hálózat 6 fővezetékének a 7 víztárolóhoz csatlakozó szakaszát szemléltettük, amely 8 elágazáson keresztül fogyasztókhoz csatlakozik. A 6 fővezetéket 9 szivattyútelep táplálja. A rajzon nem vázoltuk, hogy a 6 fővezetékhez több, egymástól függetlenül vezérelt szivattyútelep is csatlakozik, amelyek a helyi adottságoktól függően egymástól kisebb-nagyobb távolságokra és különböző magasságokban helyezkednek el. Az egyes szivattyútelepek szabályozása felépítését tekintve megegyezik a 9 szivattyútelep szabályozásával. A 6 fővezetéknek a 9 szivattyútelep közelében levő szakaszában uralkodó nyomásról a szabályozó rendszer 10 elágazáson keresztül értesül. A 10 elágazás 11 csapon keresztül 1 membránszerkezethez és ezzel összekötött 2 légüsthöz csatlakozik. A 2 légüst kimeneti oldala 12 szelepen keresztül 13 manó méterrel van összekötve. A 13 manométer 14 és 15 érzékelőket tartalmaz. A 14 érzékelő akkor kapcsol, ha a 13 manométer nyomása a hozzárendelt mutatóállás alá süllyed, a 15 érzékelő pedig akkor, ha a nyomás a neki megfelelő értéket meghaladja. A 14 és 15 érzékelők a rajzon csak vázlatosan feltüntetett 16 és 17 jelfogókon keresztül 18 szabályozó egységhez csatlakoznak, amelynek kimenete a 9 szivattyútelep 19 motorjának a tápáramkörével van összekötve. A 9 szivattyútelep szabályozása az alábbiak szerint történik. Ha a 10 elágazásnál a 6 fővezetékben a nyomás lassan csökken, akkor ezt a lassú csökkenést a 13 manó métert az 1 membránszerkezeten és a 2 lég üstön keresztül érzékeli. Ha a nyomás a 14 érzékelőhöz tartozó nyomásértéknél kisebbé válik, akkor a 18 szabályozó egység a 19 szivattyút bekapcsolja, a 9 szivattyútelep működésbe lép, és ennek következtében a nyomás emelkedik. Ha a fogyasztás kisebb 9 szivattyútelep teljesítményénél, akkor a nyomás fokozatosan emelkedik, és ezt az emelkedést a 13 manométer követi. A megengedett legnagyobb nyomás elérésekor a 15 érzékelő úgy vezérli a 18 szabályozó egységet, hogy a 19 szivattyú áramkörét megszakítja, ezért a 19 szivattyú leáll. A vázolt működés a jellegzetes kétállapotú szabályozókéhoz hasonló. Amennyiben azonban a 6 fővezetéken a nyomás a 9 szivattyútelep bekapcsolásakor, vagy valamely nagyobb fogyasztó be-, illetve kikapcsolásakor hirtelen megváltozik, a stabil állapot a rendszer traziens folyamatai miatt azonnal nem áll be, a 10 elágazás helyén olyan nyomásingadozások következnek be, amelyek magukba foglalhatják akár a 14, akár a 15 érzékelőkhöz tartozó beállított nyomási küszöbértékeket is. Ha a 10 elágazás közvetlenül csatlakozna a 13 mancméterhez, akkor a tranziens jelenségek miatt a 19 szivattyú feleslegesen gyakran be- illetve kikapcsolna. Ezek a kapcsolások azonban újabb tranziens jelenségeket váltanának ki, és kedvezőtlen esetben a 6 fővezetéket károsító rezgések keletkezhetnének. A felesleges kapcsolgatások többek között a rendszer élettartamát és energia hatásfokát is rontják. Az 1 membránszerkezetet a 2. ábrán vázolt módon olyan tárcsa képezi, amelyet gumiból készült kör alakú 20 membrán két átellenes 21, 22 kamrára oszt. A beömlési 21 kamra 23 beömlési vezeték 25 furatán keresztül a 10 elágazással, a kiömlési 22 kamra pedig 24 kiömlési vezeték 26 furatán keresztül a 2 légüsttel közlekedik. A 21 és 22 kamrákat az 1 membránszerkezet szélein kiképzett 27 kamraösszekötő járat a 20 membrán furatain keresztül összeköti. A 27 kamraösszekötő járat átömlési keresztmetszetét kívülről állítható 30 tűszeleppel változtathatjuk. Ez a keresztmetszet 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
