173451. lajstromszámú szabadalom • Hordozós kompozíció könnyen elpárolgó kezelőszerek fémolvadékokba történő beviteléhez
5 173451 6 rostanyagokként könnyen hozzáférhető hulladékanyagokat is felhasználhatunk. A találmány szerinti hordozós kompozíciók alkalmazásakor teljes mértékben kiküszöbölhető a segéd ötvözetek, brikettek, tabletták vagy impregnált kokszkészítmények felhasználásának az a hátránya, hogy a fémolvadékba nem-kívánt szenynyezőanyagok kerülnek be. A találmány szerinti hordozós kompozíciókból kizárólag a kezelőszer jut a fémolvadékba. A kezelőszer hasznosítási foka igen jó, ugyanis a kezelőszer felmelegedése, elfolyósodása és elpárolgása a hordozós kompozíció felszínétől a kompozíció belseje felé haladva lassan és fokozatosan megy végbe, azaz a kezelőszer időben elnyújtva, adagonként szabadul fel a hordozós kompozícióból. A lassú és adagonkénti felszabadulás során a kezelőszer apró cseppecskék vagy buborékok formájában kerül érintkezésbe a íémolvadékkal, ennek megfelelően a kezelőszer és a fémolvadék között nagyérintkezési felület és hosszú reakcióidő biztosított. A kezelőszer-cseppecskék vagy buborékok még a nehezen eltávolítható szulfid- vagy oxid-zárványokat is magukkal ragadják és a fémfürdő felülete felé eltávolítják a fémolvadékból. További előnyt jelent, hogy a találmány szerinti hordozós kompozíciók alkalmazásakor lényegesen kisebb hőenergia megy veszendőbe, mint a kezelőszerek ismert módon, például segédötvözet formájában, speciális berendezésekkel vagy hordozógázzal együtt történő beadagolása során. A találmány szerinti hordozós kompozíciók esetén ugyanis a kezelőszer felmelegítéséhez, megömlesztéséhez és elpárologtatásához szükséges hőenergián kívül csupán a hordozótest (rosthálós hőszigetelő váz) ieimelegít éséhez szükséges hőenergiát kell befektetni, ezzel szemben az ismert módszerek során az adagolóberendezések, a hordozógáz vagy a hordozófém felmelegít ese jelentős mennyiségű hőenergiát fogyaszt, és a segédötvözetben levő hordozófém oldásához szükséges hőenergiát is közölni kell a rendszerrel. A találmány szerinti hordozós kompozíciókban a rostháló szét vés eredetű rostanyagok mellett szervetlen rostokat, így azbesztot, üveggyapotot és/vagy salakgyapotot is tartalmazhat annak érdekében, hogy a hordozótestnek bizonyos mértékű merevséget biztosítson. A hordozótest integritásának fokozására a kiindulási keverékhez hidegen vagy melegítés hatására kikeményedő kötőanyagokat, például természetes gyantákat, műgyantákat vagy nátriumszilikátot is adhatunk. A találmány szerinti hordozós kompozíciók különös előnye, hogy szokásos alakítási módszerekkel, például préseléssel vagy öntéssel igen egyszerűen a kívánt alakra hozhatók. A hordozós kompozíciók ezen előnyös tulajdonsága a jelenlevő rosthálózatnak tulajdonítható. A hordozós kompozíciók például középen üreges testekként képezhetők ki, ebben az esetben a kompozíciók az üregbe helyezett rúdon a fémolvadékba merít hét ők, majd a kezelőszer felszabadulása után a hordozótestek egyszerűen kiemelhetők a fémfürdőből. A nyílások azonban fúrással is kialakíthatók. A rosthálós vázat tartalmazó hordozótestek különleges alakra is hozhatók. így például a hordozótestet - rosthálós szerkezete következtében - az öntőüst áljára is szegezhetjük, vagy a fémolvadékba bemerítendő rúdra is feltekercselhetjük. A préselt hordozótesteket fűrészeléssel vagy vágással előre magadott méretre darabolhatjuk. Tekintettel arra, hogy a kezelőszer homogénen oszlik el a hordozótesten, ezzel a módszerrel előre meghatározott mennyiségű kezelőszert juttathatunk a fémfürdőbe. A találmány szerinti hordozós kompozíció a kezelőszer és a fémolvadék közötti reakció beindulásának késleltetése érdekében adott esetben hőszigetelő fedőréteget is tartalmazhat. A hordozós kompozíció' továbbá váltakozva tartalmazhat kezelőszert tartalmazó és kezelőszer-mentes rétegeket. A találmány szerinti hordozótest vázát alkotó rostok az előállítás módjától és körülményeitől függően többé-kevésbé szorosan körülveszik a vázban levő szemcsés anyagokat és így üregeket és csatornákat is képeznek, egyes esetekben előfordulhat azonban, hogy az így kialakított hordozós kompozíció porozitása nem elegendő ahhoz, hogy a megolvadt vagy elpárolgott kezelőszer a hordozótestből kilépve a fémfürdőbe jusson. A megfelelő porozitás biztosítása érdekében kívánt esetben a hordozótesthez ún. csatornaképző anyagokat adhatunk. Csatornaképző anyagokként például olyan anyagokat alkalmazhatunk, amelyek hevítés hatására zsugorodnak vagy térfogatuk más módon csökken. Ezen anyagok közül példaként a természetes vagy szintetikus rostokból készített szalagokat és fonatokat, szövetdarabokat és faforgácsot említjük meg. Ezek az anyagok a magas hőmérsékletű fémfürdővel érintkezve irányított vagy véletlenszerű eloszlásban csatornákat képeznek a hordozós kompozícióban. A kialakuló csatornák keresztmetszetét és eloszlását a csatornaképző anyag mennyiségének megfelelő megválasztásával úgy szabályozhatjuk, hogy a kezelőszer adagonként szabaduljon fel a hordozós kompozícióból. Csatornaképző anyagokként nemcsak szövet vagy fonat formájában egymással összekapcsolt rostokat, hanem adott esetben például műanyagból, fémből vagy tűzálló anyagból készült perforált csöveket, hüvelyeket vagy gyűrűket is felhasználhatunk. Amennyiben bizonyos mértékű önszilárdsággal is rendelkező hordozótesteket kívánunk kialakítani, a hordozótesthez erősítő betétanyagokat, például fém- vagy textilrostokat is adhatunk. A betétanyagok állandó vagy időleges erősítést biztosíthatnak, ez utóbbiak közül a használat során elbomló betétanyagokat említjük meg. A kísérletek eredményei azt igazolták, hogy a találmány szerinti hordozós kompozíciók 40-50 súly% magnéziumot is tartalmazhatnak anélkül, hogy a magnézium és a fémolvadék (például vasolvadék) között túl heves reakció menne végbe és a hordozótest elroncsolódna. Ez a tapasztalatunk rendkívül meglepő, ismert ugyanis, hogy a szokásos magné&unos segédötvözetek rendszerint legföljebb 17 súly% (egyes kivételes esetekben legföljebb 30—32 súly%) magnéziumot tartalmazhatnak. Á találmány szerinti hordozós 5 10 IS 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
