173433. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkálikus építőanyagokból készült épületelemek korrózióállóságának növelésére és hidrofobizálására

3 173433 4 támadják a felületet és keresztül jutva a védőré­tegen korróziós károsodásokat okoznak. Beton hidrofob kikészítésére javasolták a kész betonrészek felületének szilikonét oldatokkal, külö­nösen metilszilikonát oldatokkal való bevonását mázolással vagy permetezéssel (lásd például az 1 133 201 számú nagy-britanniai szabadalmi leírást). A metilszilikonát oldatokból az atmoszférikus szén­dioxid hatására metilszilikonfilm képződik, amely­ről a víz lepereg, azonban amely a pórusok gázáteresztő képességét nem befolyásolja. Szilikon lakkoldatok vagy -emulziók felvitelével vékony víztaszító bevonatok képezhetők, amelyek a póru­sokat nem tömik el, azaz segítségükkel olyan felületi impregnálás alakítható ki, amelyből a nedvesség kifelé áramolhat, azonban fordított irányban, tehát a belső rétegek felé nedvesség nem vándorolhat. Mivel a szilikonfilmek rendkívül vé­konyak, a felületi védelem már csekély mechanikai károsodás esetén is megszűnik. Hátrányos továbbá, hogy a felület nem szilárdul meg és a betonfelület korrózióérzékeny alkálikus alkotórészei nem semlegesítődnek. Az épületelemek felületének megszilárdulását a víztaszító tulajdonság egyidejű kialakításával újab­ban azáltal érik el, hogy az épületelem-felületeket, például betonfelületeket, keményplasztok, például epoxi-műgyanták felvitelével erősítik meg. Az el­járás magas költségei azonban ezt a kiviteli formát csak igen speciális esetekben teszik lehetővé. A találmány célja víz behatolásának meggátolása alkálikus építőanyagokból készített épületelemekbe és egyidejűleg a fentiekben felsorolt hiányosságok kiküszöbölésével az épületelem felületének korró­zióálló kikészítése, illetve főként olyan épületele­mek használati értékének növelése, amelyek külö­nös mértékben ki vannak téve nedvesség, víz vagy vegyszerek, főként savak, sóoldatok vagy szerves vegyszerek hatásának. A találmány célja egy általá­nosan alkalmazható és kis ráfordításokkal járó megoldás kidolgozása. Ezt a célt oly módon érjük el, hogy alkálikus építőanyagokból álló épületelemek felületét RnSiF4.„ általános képletű szerves fluorszilánok gőzeivel vagy gázaival - ahol R jelentése 1-6 szénatomot, tartalmazó alkilcsoport, 2-6 szén­atomot tartalmazó alkenilcsoport vagy fenilcsoport, előnyösen metil- vagy etil-csoport, n jelentése 1-3 közötti egész szám, előnyösen 1 - adott esetben SiF4 jelenlétében kezeljük. A gáz vagy gőz a pórusokon keresztül az épületelem belsejébe áram­lik és az alkálikus alkotórészekkel reagál fémfluori­­dok, főként CaF2 képződése mellett. A folyamat exoterm. A fémfluoridok a megfelelő kiindulási oxidokhoz, -hidroxidokhoz és -karbonátokhoz ké­pest vízzel, sav- vagy só vizes oldatával szemben rendkívül stabilak. Egyúttal szerves polisziloxán képződik, amely hidrofob tulajdonságának követ­keztében a víz behatolását megakadályozza. Emel­lett jóval nagyobb rétegvastagságú hidrofob réteg alakítható ki, mint szilikon oldatok mázolással vagy permetezéssel való felvitele esetén. SiF4-el kezelt cementfelületekkel ellentétben, ahol a fémhidrogénekkel való reakció során felsza­baduló vizet a kicsapódó kovasav felveszi, a szerves fluorszilánok a fémoxidokkal olyan vegyületet képeznek, amely a reakcióból származó vizet taszítja. Várható lett volna, hogy a felszabaduló víz további szerves fluorszilánt hidrolizálva gyantaszerű hidrolízisterméket képez, amely a beton felületében a pórusokat eltörni és ezenkívül a hidrolízisnél felszabaduló fluorhidrogén a betonvázat roncsolja. Meglepő módon azonban ez a roncsoló hatás nem lép fel. Mivel kötődésre hajlamos kovasav nem csapódik ki, a betonváz azon rétege, ahol a reakció lejátszódik, úgy tömörödik, hogy mechanikai tulaj­donságai, például a beton felületén jelentősen javulnak. A tömörödés meglepő módon olyan nagymértékű, hogy a szilárdság megközelíti azok­nak a betonelemeknek a szilárdságát, amelyeket csupán SiF4-al kezelünk, sőt az esetek többségében felül is múlja. A hidrofobizálás foka (Riethmeyer szerint) át­lagban 85%, ugyanakkor tiszta SiF4-al való keze­léssel megközelítően 20%. Szerves fluorszilánként főként metiltrifluorszilán alkalmas. E vegyületet tiszta formában vagy dime­­til-difluorszilánnal és/vagy trimetilfluorszilánnal együtt alkalmazzuk. Használható és előnyös tulaj­donságú elegyet nyerünk, ha a metilklórszilán-szin­­tézis desztillációs maradékát fluorozó szerekkel kezeljük. A metilfluorszilánokhoz hasonlóan alkal­masak azonban egyéb kisforráspontú szerves fluor­szilánok is, mint például etil-, vinil- és propilfluor­­szilánok vagy nagyobb forráspontú szerves fluor­szilánok, például butil- vagy fenilfluorszilánok gőzei. A megfelelő gázokat vagy gőzöket tiszta alakban vagy inert gázokkal keverhetjük. SiF4 gáz jelenléte a találmány szerinti eljárás sikerét ugyan­csak nem befolyásolja. A találmány szerint alkalmazható gázok vagy gőzök 20 C° és 100 C° közötti hőmérsékleten alkalmazhatók. Dolgozhatunk normál nyomáson, valamint kis- vagy nagynyomáson. Általában nor­mál nyomáson és normál hőmérsékleten dolgozunk. Nagyon sűrű szerkezetű beton esetén nyomás felhasználása nélkül 1—4 mm vastagságú védőréteget alakíthatunk ki. Ugyancsak nincs lényeges jelentősege, hogy a kezelendő épületelemeket vizes, nedves, légszáraz vagy főként utánszárított formában kezeljük. Mivel a szerves fluorszilánok CaC03-al is reagálnak, a találmány szerinti eljárás ellentétben az okrát-eljá­­rással meglepő módon már raktározott és edzett épületelemekkel is kivitelezhető. A kezelési hőmérséklet, a kezeléshez használt gáz koncentrációja és nyomása, továbbá egyéb tényezők változtatásával a védőréteg vastagságát és ezzel a védőhatás fokát a mindenkori követel­ményeknek megfelelően alakíthatjuk ki. A találmány szerinti eljárással cement-, mész­­cement-, azbeszt- és szilikátbetonból vagy magné­­zia-kötőanyaggal készült betonokból készült épület­elemek kezelhetők. Közelebbről kezelhetünk pél­dául portlandcementből vagy kohócementből ké­szült épületelemeket. A találmány szerinti eljárás végrehajtását a kész épületelemek formája és a különböző adalékanya­gok nem befolyásolják. Az eljárást kivitelezhetjük 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents