173417. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyszerkészítmények előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 173417 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1975. II. 26. (AO—405) A 61 K 31/23 Hollandia-i elsőbbsége: 1974.11.28. (74.02689) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1978. XI. 28. Megjelent: 1979. VII. 31. Feltaláló: Tulajdonos: van der Vies Johannes orvos, Oss, AKZO N. V., Arnhem, Hollandia Hollandia Eljárás gyógyszerkészítmények előállítására 1 A találmány tárgya eljárás androgén hatással rendelkező, orálisan adagolható gyógyszerkészítmények előállítására. Amint ismert, a tesztoszteron-észterek a gyógyászatban androgén anyagokként alkalmazhatók pél- 5 dául a csökkent belső androgén-termeléssel rendelkező férfiak kezelésére. Ezek a vegyületek többek között a külső hím-ivarszervek csökkent fejlődésének, az eunuchoidizmusnak, az endokrin eredetű impotenciának, valamint a prostata hypertro- 10 phiának a kezelésére alkalmazhatók, továbbá kasztrálás utáni állapotokban és geriátriás célokra adagolhatok. Mellrákban szenvedő nőknél tesztoszteron-észterek adagolásával egyes esetekben nagymértékben visszaszorítható a rák tovaterjedése. A 15 tesztoszteron-észterek androgén aktivitásukat kizárólag az észt er-csoport hidrolitikus lehasadása után fejtik ki a szervezetben, a gyógyászatban ennek ellenére a hatóanyagokat észterek formájában használják fel, így ugyanis a készítménynek 20 nyújtott hatás biztosítható, és megakadályozható a tesztoszteron gyors metabolikus lebomlása. Ennek megfelelően a tesztoszteron-észtereket a betegeknek nyújtott hatású parenterális készítmények formájában adják be. E gyógyászati készítmények a 25 hatóanyag megfelelő folyékony hígítószerrel képezett oldatai vagy szuszpenziói lehetnek. A parenterális adagolásmód azonban közismerten számos hátránnyal rendelkezik. Minthogy az injekciót a betegek rendszerint nem tudják önmaguknak be- 30 2 adni, csaknem minden esetben orvoshoz vagy ápolónőhöz kell fordulniuk. További hátrányt jelent, hogy az injekciós készítmények huzamos kezelés esetén kellemetlen helyi reakciókat válthatnak ki. Mindezek alapján az orvosi gyakorlatban az orális adagolásmódot lényegesen előnyösebbnek tekintik a parenterális adagolásmóddal. Ismert, hogy a tesztoszteron orális adagolás esetén csak igen kis mértékű aktivitást fejt ki, ami feltehetően annak tulajdonítható, hogy a tesztoszteron a májban gyorsan inaktiválódik. A farmakológiái és klinikai kísérletek tanúsága szerint a rövidszéiuáncú (1-5 szénatomos) karbonsavakkal képezett tesztoszteron-észterek, valamint az 5a-dihidro-tesztoszteron és rövidszénláncú karbonsavakkal képezett észterei orálisan adagolva ugyancsak igen gyenge hatással rendelkeznek. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a tesztoszteron és az 5a-dihidro-tesztoszteron 9—16 szénatomos alifás karbonsavakkal képezett észterei orális adagolás esetén lényegesen nagyobb hatást fejtenek ki, mint a rövidszénláncú karbonsavakkal képezett észterek, és ez az aktivitás többszörösére fokozható, ha az észterekhez gyógyászatilag alkalmazható lipoidokat adunk. Ez a felismerésünk annál is inkább meglepő, mert a 16-nál több szénatomot tartalmazó karbonsavakkal képezett észterek orális adagolás esetén - a rövidszénláncú 173417
