173409. lajstromszámú szabadalom • Magastartályos csepegtető öntözőberendezés
3 173409 4 hatás nélküli helyzetében párhuzamos falú nyílást a falaknak többé-kevésbé összetartóvá történő deformálása útján önműködően alakítsa különböző átfolyási átmérőjűvé. A találmány szerinti berendezésben, mivel nem kívánunk nagyátmérőjű vezetékeket alkalmazni, célszerűen a csepegtetőket különböző átmérővel és/vagy hosszal alakítjuk ki és a vízadagolást ezzel tesszük egyenletessé. Ezáltal az alkalmazható kisátmérőjű vezetékek kisebb költsége folytán lényegesen gazdaságosabb berendezést létesíthetünk, mintha a csepegtető berendezéseknél eddig szokásos módon, nagyátmérőjű vezetékeket alkalmaznánk. A találmány célja, hogy a magastartályos csepegtető öntözőberendezést oly módon oldja meg, hogy nagyobb terület öntözését is egyetlen kisebb tartállyal lehessen végrehajtani s ezzel jelentős beruházási költséget lehessen megtakarítani, ily módon a csepegtető öntözést olyan területeken is gazdaságosan lehet alkalmazni, ahol eddig éppen a magastartály nagy költsége miatt ezt mellőzni kellett. Ezt a célt a találmány azáltal oldja meg, hogy a berendezés több fővezetékének közös, önműködő váltószerkezettel ellátott magastartálya van, amely magastartály egyetlen fővezeték öntözőkörzetére van méretezve. Ezzel további költségmegtakarítás érhető el, mivel lényegesen kisebb, tehát olcsóbb tartállyal lehet nagy területet kiszolgálni. Az önműködő váltószerkezet kis költséggel előállítható, egyszerű szerkezet lehet, amelynek költsége sokszorosan kisebb a nagy tartály többletköltségénél. A találmány egy különösen célszerű kiviteli alakjában az önműködő váltószerkezet a magastartályban a fővezeték számával azonos számban elrendezett közös tengelyvonal körül a változó szintű víz felhajtóereje által felbillenthető ütközővel ellátott szifonból és e szifonok közül egy-egy szifont felváltva, meghatározott állásban megtartó, a többi szifont magasabbra engedő, különböző szögállású ellenütközőkkel kiképzett, a változó víz színén elrendezett úszó által működtetett kilincsműves szerkezetből áll. Szükséges, hogy a fővezeték ne legyen magasabban, mint a szárnyvezetékek, és előnyös, ha a föld felszíne alatt legalább az átszánthat óságot biztosító mélységben, a szükséghez képest a fagyhatár alatt van elhelyezve. Találmányunkat a következőkben egy példaképpen! alakján, a csatolt rajzokra való hivatkozással magyarázzuk meg részletesebben. Az 1 2 3 4 5 6 1. ábra az öntözőberendezés alaprajzi elrendezése, a 2. ábra szárnyvezetéknek és környezetének távlati képe, a 3. ábra a váltószerkezettel ellátott magastartály metszete, a 4. ábra ugyanennek felülnézete, a 5. ábra a váltószerkezet részletének vázlatos távlati képe egyik a 6. ábra ugyanennek vázlatos távlati képe egy másik helyzetében. Az 1. ábrán a központosán elhelyezett 1 magastartályt láthatjuk a 2 tápvezetékével, a 3 előtartállyal, a példánkban négy 4 fővezetékkel, az 5 szárm vezetékkel, az ezeken elhelyezett 6 csepegietőkkel, végül a pontszerűen öntözendő 7 növényekkel. A 2. ábrán szaggatott vonallal ábrázolva láthatj'ik a felszín alatt elhelyezett nagyátmérőjű 4 fővezetéket, a belőle kiágazó, felszín felett vezetett 5 szárnyvezetéket, a különböző hosszúságú csövecskékből kiképzett 6 csepegtetőket s végül a 7 növényeket. A 3. ábrán metszetben, a 4. ábra felülnézetben mutatja a váltószerkezettel ellátott 1 magastartályt. Ebben vannak elhelyezve a 4 fővezetékhez csatlakoztatott, a változó h vízállás által csuklósán felbillenthető 8 szifonok a 9 úszó-tokokban, amely 9 tokoknak 10 beömlőnyílásuk van, és amelyek végén a 11 ütköző van kialakítva. A 9 tok vízszintes helyzetében a h vízállás magassága zérus. Az 1 tartályban van még a 12 úszó, amely a 13 fix és 14 csúszó-csuklók által összekötött rudazatával és az ezen elhelyezett 15 húzókengyellel forgatja el a 22 kilincsmű mentén a 23 horgaslemez útján a 16 kereszttengelyt és vele a különböző szögállásokkal kiképzett 17 ellenütközőket. A 4 fővezetékbe nyúlik be a 18 légtelenítő vezeték. A 3 előtartály az 1 magastartályba érkezett vízhozam egyenletességének biztosítására szolgál, a benne elhelyezett 19 úszó szabályozza a 20 fojtószelepet, az egy vagy több 21 kifolyónyílás szelvényét állítani lehet. Az 5. ábra a váltószerkezet részletét a 14 csúszócsukló előretolt, a 6. ábra visszahúzott helyzetében mutatja be. Az ábrán jól látható a 12 úszó, a 15 húzókengyel, a 23 horgaslemez, valamint a 17 ellenütközőkkel ellátott 16 kereszttengely kétféle szélső állása a 14 csúszócsukló kétféle helyzetének megfelelően. A berendezés működése a következő: Az 1. ábrán látható az öntözendő terület és a rajta elhelyezett példaképpeni öntözőberendezés felülnézete. A terület közepén van az 1 magastartály, amelybe a víz a 2 tápvezetéken és a 3 előtartályon keresztül érkezik. . Innen, az itt nem ábrázolt váltószerkezet felváltva - a példánkon négy mezőre osztott terület mindegyikére a négy 4 fővezetéken — juttatja az öntözővizet az 5 szárnyvezetéken és a 6 csepegtetőkön át és pontszerűen öntözi a 7 növényzetet. Az ábra bal oldalán ez a 7 növényzet gyümölcsfákból, a jobb oldalon szőlőből áll s ennek megfelelően a 6 csepegtet ők a bal oldalon ritkábban, a jobb oldalon sűrűbben vannak elhelyezve. A következőkben a 3-6. ábrákon a váltószerkezet működését magyarázzuk. Az 1 magastartály befogadó képessége a kiürülés közben hozzáfolyó vízzel együtt egy adag víznek felel meg. Alapállásban valamennyi 8 szifon vízszintes helyzetben van. A 8 szifoncsőben, illetve a 9 úszótokban levő levegő a befolyó vízzel megemelkedő h vízszinttel együtt emeli a 9 tokot a benne levő 8 szifonnal együtt. A víz emelkedésével együtt emelkedik a 12 úszó is és a 14 csukló nyíl 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
