173379. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-dezacetoxi-vinblasztin és savaddiciós sói előállítására
7 173379 8 szénláncú alifás alkoholokban vagy glikoléterekben, mint például etilénglikol-monoetiléterben oldjuk. Az injekciós oldat adott esetben oldásközvetítőket, mint például polioxietilénszorbitán-származékokat [Tween 20, Tween 60, Tween 80] tartalmazhat. Az injekciós oldat ezenkívül különböző segédanyagokat, mint például konzerválószereket (benzilalkohol, p-oxi-benzoesavészterek stb.), antioxidánsokat (aszkorbinsav, nátriumpiroszulfit, tokoferol stb.) komplex-képző anyagokat (etiléndiamin-tetraacetát), pufferanyagokat, valamint adott esetben helyi érzéstelenítőt (például lidokain) továbbá különböző hordozókat, mint például tejcukrot tartalmazhat. Az előállított hatóanyag, a 4-dezacetoxi-vinblasztin fizikai állandóit a következőképpen mértük: az optikai forgatóképességet Opton-polariméteren határoztuk meg, a protonmágneses magrezonancia spektrumot Varian EM 360 spektrométeren vettük fel (oldószer: deuterokloroform, belső standard: tetrametilszilán). Eljárásunkat az alábbi példákkal szemléltetjük anélkül, hogy igényünket a példákra korlátoznánk. I. példa Nyers 4-dezacetoxi-vinblasztin 50 g nyers diindol-alkaloid-szulfát-elegyet szobahőmérsékleten 300 ml metanolban oldunk, majd keverés közben 13 ml dietilamint adunk hozzá. Az oldatot 1 órán át 0 C'-on tartjuk, miközben a nyers leurozin-bázis kikristályosodik. A kristályokat szűrjük, kevés metanollal mossuk, vákuumban szárítjuk. Kitermelés: 6,4 g nyers leurozinbázis, mely a kiindulásként használt diindol-alkaloid-szulfát-elegyben jelenlevő leurozin 90—95%-át tartalmazza. A nyers leurozinbázist átkristályosítással tisztítjuk, kívánt esetben ismert módon szulfát-addíciós-sóját képezzük. A nyers leurozinbázis szüredékét csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, majd a maradékot 2500 ml benzolban oldjuk. Oldás közben a dietilamin szulfát-sója kristályok formájában kiválik. A kristályokat leszűrjük, kevés benzollal mossuk, majd a dietil-amin-bázist regenerálására félretesszük. A benzolos szüredéket ezután háromszor 2500 ml 4,0±0,1 pH-értékű vizes foszfát-puffer-oldattal kivonatoljuk. A foszfát-puffer-oldatot oly módon készítjük, hogy 10 súlyVo vízmentes nátrium-dihidrogénfoszfátot vízben oldunk, majd az oldat pH-értékét n/1 foszforsav-oldattal a fenti értékre állítjuk be. A kivonatolás során kapott fázisokat szétválni hagyjuk, majd a vizes fázisokat egyesítjük. Az egyesített vizes fázis pH-értékét további n/1 foszforsav-oldattal 4,0±0,1 értékre állítjuk vissza, majd négyszer 2500 ml metilénkloriddal kivonatoljuk. A metilénkloridos fázisokat egyesítjük, majd nátriumszulfáttal vízmentesítjük, ezt követően csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. Kitermelés : 25 g vinblasztin, amely további tisztítás nélkül közvetlenül felhasználható a vinkrisztin félszintézisénél. A kapott 25 g vinblasztint 80 ml metanolban oldjuk, majd 0,3 térfogat%-os kénsavas etanollal az oldat pH értékét 5-re állítjuk be. Állás közben a vinblasztinszulfát kikristályosodik. A savas-vizes fázis pH értékét tömény ammóniumhidroxid-oldattal 8,5—9,0-re állítjuk be, majd a lúgos oldatot négyszer 800 ml kloroformmal kivonatoljuk. A kloroformos extraktumokat egyesítjük, nátriumszulfáttal vízmentesítjük, szűrjük. A szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk, és a bepárlási maradékot (8 g amorf alkaloid-keverék) 45 ml hangyasav és 11 ml ecetsavanhidrid elegyében oldjuk. Az oldatot 5—15 percig szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd tízszeres mennyiségű 5 °C-ra hűtött desztillált vízzel hígítjuk. A hígított oldat pH értékét tömény ammóniumhidroxid-oldattal 8,5—9,0-re állítjuk be, majd négyszer 800 ml benzollal kivonatoljuk. A benzolos extraktumokat egyesítjük, csökkentett nyomáson bepároljuk, és a kapott bepárlási maradékot (6,9 g amorf alkaloid-keverék) 42 ml 1: 1 arányú benzol—kloroform-elegyben oldjuk. Az oldatban levő alkaloid-komponenseket oszlopkromatográfiás módszerrel szétválasztjuk. Adszorbensként 345 g IV—V aktivitású alumíniumoxid 9: 1 benzol—kloroform eleggyel készült szuszpenzióját alkalmazzuk és a 4 cm átmérőjű oszlopba töltött alumíniumoxid-szuszpenzión a kromatografálandó oldatot az oszlopra felvisszük. Az oszlopon adszorbeálódott alkaloidokat a következőképpen eluáljuk : az eluálást 9: 1 arányú benzol— kloroform eleggyel kezdjük, és 100 ml-es frakciókat fogunk fel. A frakciókat vékonyrétegkromatográfiás módszerrel azonosítjuk (adszorbens réteg: Merck-féle alufóliás alumíniumoxid, futtatóelegy: 100 ml benzol, 50 ml kloroform és 7,5 ml dietilamin elegye). A 4- -dezacetoxi-vinblasztint tartalmazó 3—10. frakciókat egyesítjük, csökkentett nyomáson bepároljuk. Kitermelés: 1,7 g nyers 4-dezacetoxi-vinblasztin. A 10—36. frakciót 4: 1 arányú benzol—kloroform-eleggyel eluáljuk, és az egyes frakciókat a fenti vékonyrétegkromatográfiás módszerrel azonosítjuk. A 11—19. frakciókat egyesítjük, csökkentett nyomáson bepároljuk. Kitermelés: 0,6 g 1: 1 arányú alkaloid-keverék (vinblasztin és 4-dezacetoxi-vinblasztin keveréke). E keveréket, vagy kívánt esetben 10 paralel futtatásból nyert azonos frakciók egyesítésével, majd bepárlásával nyert alkaloid-keveréket újabb kromatografálással szétválasztjuk. A maradékot 9: 1 arányú benzol—kloroform elegyben oldjuk és IV—V aktivitású alumíniumoxid adszorbensen a fentiek szerint kromatografáljuk. Kitermelés: 0,18 g vinblasztin, és 0,20 g 4-dezacetoxi-vinblasztin (egy futtatásból). A 20—24. frakciókat egyesítjük, csökkentett nyomáson bepároljuk. Kitermelés: 0,9 g vinblasztin. A 25—36. frakciók kevés (0,3 g) dezacetil-vinblasztint tartalmaznak. A 36—45. frakciókat 1: 1 arányú benzol—kloroform-eleggyel eluáljuk. Az eluátumok egyesítése, és csökkentett nyomáson való bepárlása után 1,7 g vinkrisztint kapunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
